Halloween. Gyakorló sátánizmus, vagy csak egy újabb amerikai gagyi őrültség, amit gondolkodás nélkül lemásolunk?
Mindenszentek napján is Amerikának áldozunk? Nagy Ervin írása.
Mindenszentek ünnepének több mint ezeréves hagyománya van, a halottak napja csak évszázadokkal később került be a jeles napok közé.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Október vége és november eleje a halottakról szól – érdemes tisztába tenni, hogy pontosan mit ünneplünk ekkor, s ezekbe a több évszázados hagyományokba miként illeszkedik bele a Magyarországra is beszivárgott halloween.
November 1-je mindenszentek napja. Ekkor ünnepeljük az összes szentet, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg – emlékeztet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.
Mindenkit arra kértek, hogy ezen a napon imáiban emlékezzen meg azokról a szentekről, akik példájukkal megmutatták, hogyan kell követni Jézust.
Mindenszentek ünnepe kötelező egyházi ünnep, a katolikus hívek számára előírás e napon a szentmisén való részvétel.
E naphoz számos szokás is kötődik. A keleti egyházban már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról, míg a nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be az ünnep, aki a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont 609-ben Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel.
III. Gergely pápa a 8. században kiszélesítette az ünneplendők körét:
a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek emléknapjává tette mindenszentek ünnepét.
Végül november 1-jére IV. Gergely pápa döntése értelmében került az ünnep.
A magyar népszokás szerint ezen a napon harangoztattak a családok halottaikért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, ezért a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket.
Mindenszentek Magyarországon 2000-ben, fél évszázad után lett ismét munkaszüneti nap.
A 2000-es évek előtt jóformán csak az amerikai filmekben vagy a külföldi utazások alkalmával találkozhattunk az angolszász kultúrkörben roppant népszerű halloweeni dekorációkkal és maskarákkal, de napjainkban már idehaza is egyre több helyen szerveznek ilyenkor beöltözős bulikat, és vannak települések, ahol már az édességgyűjtés szokása is megjelent a gyerekek körében. A jelenség kritikusai elsősorban azt nehezményezik, hogy ez a fajta mulatság nem méltó az ünnep szakrális jellegéhez.
All Hallows’ Eve (azaz halloween) éjjelén az ősi kelta hagyomány és a pogány hitvilág elemei elevenednek meg, a nevével ellentétben viszont ugyanakkor semmi köze a másnapi katolikus ünnephez. Az angolszász országokban a 19. század végén, a 20. század legelején vált egyre elterjedtebbé, elsősorban Észak-Amerikában, ahova rengeteg elszegényedett ír és skót földműves vándorolt ki, és katolikus hitük mellett magukkal vitték az ősi népszokásokat is, amik az Újvilág kultúrájával keveredtek.
A kelták hite szerint Samhain napján megnyílt a határ az élők és a holtak világa között, így a holtak szellemei visszatérhettek, és akár meg is szállhatták az élőket. Ennek elkerülésére ijesztő jelmezeket öltöttek magukra, hogy összezavarják és elijesszék a kóbor lelkeket. Innen ered a tökfaragás hagyománya is: a helyiek töklámpásokkal világították meg az utat a visszatérő szellemeknek, miközben távol tartották a gonosz szellemeket.
Az említett édességgyűjtés a „Csokit vagy csalunk!” (Trick or treat) már Amerikában lett az ünnep része az 1930-as években. A holtakra való emlékezéshez nyilván nincs sok köze, de annál több a gyerekek és a játékos kedvű felnőttek szórakoztatásához, és nem mellékesen az üzletek forgalmának növeléséhez.
Ezt is ajánljuk a témában
Mindenszentek napján is Amerikának áldozunk? Nagy Ervin írása.
Az MTI által közölt összeállításból is kiderült, hogy november 2-a, halottak napja jóval későbbi eredetű. Szent Odilo clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként az apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.
A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapul.
Eszerint azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit meghalt szeretteikért – írták.
A Magyar Nemzet mindenszentek napja alkalmából megkereste Bagdy Emőke pszichológusprofesszort. A professor emerita a lapnak arra a kérdésére, hogy miért fontos, hogy megemlékezzünk elhunyt hozzátartozóinkról, azt válaszolta, „az emlékezés láthatatlan köldökzsinór, amely összeköt minket a jelen nem lévőkkel, a fontos személyekkel, és a jelenbe hozza a múltat számunkra.
Azt szokták mondani, hogy az hal meg, akire már nem emlékeznek.”
„A minket életben tartó, tápláló, nevelő, minket szerető személyekhez genetikai kötelékek, sőt pszichogenetikai összetartozási érzések kötnek. Ezáltal született meg a közös, tradicionális megemlékezés ünnepe. Ez az ünnep az életünkért történő hálaadás is, a lelkünkben tovább élő őseinkhez tartozás, valamint a tisztelet és a szeretet kifejezése” – jelentette ki Bagdy Emőke.
MTI/Mandiner