Kudlik Júlia üzenete Halottak napjára

2025. november 02. 13:27

Olvassa el a legendás műsorvezető jegyzetét!

2025. november 02. 13:27
null
Kudlik  Júlia

Mint mindennek, az életünknek is van kezdete és vége, ám „nincs mindenkor az ember hatalmában az ő útja” – írta Kempis Tamás ágostonrendi szerzetes a 15.század közepén. 

Nagy igazságot rejt e mondat: a kilenc hónapos magzati létet hátrahagyva jövevényként, zarándoknak érkezünk e földi létbe, amelyről egyikünk sem tudja, meddig tart majd.

De az út végén valamennyien részesei leszünk annak a beteljesedésnek, amely az emberi elme számára fölfoghatatlan: földi porhüvelyünkből kilépve az örökkévalóságba érkezünk. Földi szóhasználattal élve: meghalunk. 

Szent Ágoston szavaival: „A halál nem jelent semmit! – Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok és te is önmagad vagy. Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre! Az élet ma is olyan, mint volt, a fonalat nem vágta el semmi. Miért lennék a gondolataidon kívül csak azért, mert a szemed most nem lát engem? Nem vagyok messze, ne gondold, csak az út másik oldalán.” 

Azokon a napokon, amikor megindulunk a „holtak városa”, a temetők felé, az élet jeleként virágot viszünk magunkkal, s gyertyát gyújtunk lelki üdvösségükért – így emlékezünk azokra, akik fizikai testükkel már nem lehetnek velünk.

Épp e sajátosan emberi dolog, az emlékezés segít abban, hogy az idő múlásával megtaláljuk azt a mélyebb derűt, amely a kitörölhetetlen fájdalom alapján nyugszik.

Ám ez a fajta gondoskodás, emlékezés nemcsak engesztelés a holt lelkekért, de azt is sugallja számunkra, hogy addig kell egymást elfogadni, segíteni, tisztelni, szeretni és megbecsülni, amíg élünk. 

Ha a társunk elmegy, valamilyen módon mi is vele megyünk. A hátramaradottak élete végérvényesen megváltozik.

Arra azonban vigyázni kell, hogy ne szigeteljük el magunkat az élettől, és ne adjuk át magunkat az érzelmi meghalásnak! Nekünk még dolgunk, feladatunk van, ezért maradhattunk még e földi létben!

Sok éve érzem és tudom, hogy azokért, akikre emlékezünk, érdemes továbbélni a hétköznapokat, tovább vállalni emberlétünk fájdalmasan szép küzdelmeit, helyettük és értük tenni, amit tennünk adatik.

Vannak, lehetnek befejezetlen mondataink, rengeteg tanítani való, amelyeket át kell, kellene adnunk… erről mindenki maga vessen számot. 

E gondolatokkal kívánok valamennyiüknek – akikben él a hit, a remény és a síron túli szeretet - kegyelem-teljes, áldott perceket, amikor eltávozott szeretteiket lélekben magukhoz ölelik. 

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner

 

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
nogradi
2025. november 02. 14:16
Kudlik Júlia üzenete Halottak napjára: Rögtön jövök.
Válasz erre
0
8
Obsitos Technikus
2025. november 02. 13:55 Szerkesztve
Amúgy is kedvelem Kudlik Julit, és amióta megnyilvánult a polgári kormány mellett, még inkább kedvelem. De ez, hogy Hippói Szent Ágostont idézi, ezt a neotomizmus által kicsit háttérbe szorított nagy egyháztanítót, külön hála és megbecsülés részemről. Az Egyházat - ha meg kellene, meg akarnánk újítani - Augustinusra visszatérve kellene.
Válasz erre
7
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!