Olvassa el a legendás műsorvezető jegyzetét!
Mint mindennek, az életünknek is van kezdete és vége, ám „nincs mindenkor az ember hatalmában az ő útja” – írta Kempis Tamás ágostonrendi szerzetes a 15.század közepén.
Nagy igazságot rejt e mondat: a kilenc hónapos magzati létet hátrahagyva jövevényként, zarándoknak érkezünk e földi létbe, amelyről egyikünk sem tudja, meddig tart majd.
De az út végén valamennyien részesei leszünk annak a beteljesedésnek, amely az emberi elme számára fölfoghatatlan: földi porhüvelyünkből kilépve az örökkévalóságba érkezünk. Földi szóhasználattal élve: meghalunk.
Szent Ágoston szavaival: „A halál nem jelent semmit! – Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok és te is önmagad vagy. Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre! Az élet ma is olyan, mint volt, a fonalat nem vágta el semmi. Miért lennék a gondolataidon kívül csak azért, mert a szemed most nem lát engem? Nem vagyok messze, ne gondold, csak az út másik oldalán.”
Azokon a napokon, amikor megindulunk a „holtak városa”, a temetők felé, az élet jeleként virágot viszünk magunkkal, s gyertyát gyújtunk lelki üdvösségükért – így emlékezünk azokra, akik fizikai testükkel már nem lehetnek velünk.
Épp e sajátosan emberi dolog, az emlékezés segít abban, hogy az idő múlásával megtaláljuk azt a mélyebb derűt, amely a kitörölhetetlen fájdalom alapján nyugszik.
Ám ez a fajta gondoskodás, emlékezés nemcsak engesztelés a holt lelkekért, de azt is sugallja számunkra, hogy addig kell egymást elfogadni, segíteni, tisztelni, szeretni és megbecsülni, amíg élünk.
Ha a társunk elmegy, valamilyen módon mi is vele megyünk. A hátramaradottak élete végérvényesen megváltozik.
Arra azonban vigyázni kell, hogy ne szigeteljük el magunkat az élettől, és ne adjuk át magunkat az érzelmi meghalásnak! Nekünk még dolgunk, feladatunk van, ezért maradhattunk még e földi létben!
Sok éve érzem és tudom, hogy azokért, akikre emlékezünk, érdemes továbbélni a hétköznapokat, tovább vállalni emberlétünk fájdalmasan szép küzdelmeit, helyettük és értük tenni, amit tennünk adatik.
Vannak, lehetnek befejezetlen mondataink, rengeteg tanítani való, amelyeket át kell, kellene adnunk… erről mindenki maga vessen számot.
E gondolatokkal kívánok valamennyiüknek – akikben él a hit, a remény és a síron túli szeretet - kegyelem-teljes, áldott perceket, amikor eltávozott szeretteiket lélekben magukhoz ölelik.
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner
Az emberiségnek nem kevés kihívással kellett idén szembenéznie. Ezek közé sorolható, hogy olyan karakterek intettek búcsút, akik eredetit és utánozhatatlant alkottak. Krupincza Mariann írása.
Halloween a keresztény kultúrától idegen halottkultusz, vagy valami egészen más?
A keresztény ember kifejezetten arra van meghívva, hogy szentté váljon, csak ennek a ténynek sajnos nem olyan jó a marketingje, mint a halloweennek. Francesca Rivafinoli írása.
A mindenszentek és a halottak napja azok közé az ünnepek közé tartozik, amelyet a világ szinte minden táján megemlékeznek.
Még mindig heves viták övezik a kelta gyökerű halloween ünnepét, de a boszorkányok és szellemek egyre nagyobb teret kérnek maguknak Közép-Európában is. Ma már nincs október vége halloweeni bulik és horrorfilmek nélkül. Utóbbi kapcsán van néhány ajánlatunk.
A gépjárműben utazó négy embert kórházba szállították.
Bajnai már készülődik valahol, és ő már csinált radikális megszorítást.
