Mindenszentek napján is Amerikának áldozunk?
Nyitókép: Klaus-Dietmar Gabbert / dpa-Zentralbild / AFP
Az amerikai (tömeg)kultúra befolyása az egész világra kiterjed, és világos, hogy a helyi hagyományok elhalványulásához, így a valódi sokszínűség halálához vezet. A tengerentúli filmek, zene, étkezési szokások és az aktuális divat mind-mind egy homogenizált életstílust hirdetnek, amely gyakran a fogyasztói kultúra sekélyességét, illetve a felszínességét helyezi előtérbe.
A kulturális örökséget sok esetben háttérbe szorítja a „szuperhősök” világa.
Lehet szeretni és gyűlölni, lehet vágyódni, vagy éppen félni, de letagadni önbecsapás volna.
Az amerikanizmus hatása alatt álló társadalmak szükségszerűen elvesztik saját identitásuk egyedi jegyeit, és egy „globális tömegkultúra” részeivé válnak, amely szinte mindent azonnali, könnyű fogyaszthatóságra alakít át.
Atomista és hedonista – az egyéni vágyak azonnali kielégítésének csábítása: ez az amerikanizáció ördögi ígérete.
Mikor a halott szeretteinkre emlékezünk, voltaképp feltámasztjuk őket; hiszen, ha csak egy pillanat töredékére is, de újra eleven valóságában élnek közöttünk.
Mert emlékezetünknek teremtő ereje van, csak használnunk kell azt – hittel és reménnyel.
Ilyenkor, Mindenszentekkor és halottak napján minden érző lélek emlékezik, felidéz és újrateremt valakit, vagy valakiket az elmúlt évekből. Mert természetéből fakadóan igényli ezt. Mert így emberi.
És kissé önző módon: mert úgy szeretné, ha egyszer majd, mikor ő már nem lesz a hétköznapok cselekvő szereplője, vele is ezt történne. Ha minél tovább és elevenebben élhetne néhány pillanatig a szerettei emlékezetében.
A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, az élők félelmükben különféle álcázó maskarákat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit.
Ezt a pogány ünnepet habosította fel és tette a fogyasztás egyik ünnepévé az Egyesült Államok progresszív és birodalmi attitűdben született tömegkultúrája.
A kérdés az, hogy a Mindenszentek ünnepe a tökfaragás, vagy a remény ideje lesz számunkra?
Nagy kár, hogy a profán kilökdösi életünkből a ritkán látott vendéget: a szentet. Minden létező, ami „szent”, az „elkülönített” és „tökéletes”. Elkülönített az anyagi világtól, a rossztól, a pusztulótól. Tökéletes, mert szellemi és örök.
Nagy ritkán kerülünk csak kapcsolatba a szenttel. Vallási és civilizációs törésektől függően: különböző szertartásokon, miséken, ünnepeken, vagy meditációk során. A profán viszont mindenhol ott van. Megbúvik az életünk minden apró szegletében, betolakszik oda is, ahol a szenttel kellene találkoznunk. Belerágja magát az érzelmeinkbe, a szellemi tevékenységeinkbe. Mert önző és egyre csak növekvő.
Így szorítja ki nálunk a körhinta a körmenetet; a fakard a fakeresztet; és a nyalóka az ostyát. A töklámpa a gyertyát.
Pedig a szent velünk él. De a mi választásunkon múlik, hogy meddig még.
Október 31-én este az amerikai háztetők zörögnek a lidércnyomástól, az ablakok elé kipakolt világító tökfejek fénye nem épp megnyugtató, és az utcákon vámpírok, boszorkányok, és mindenféle szörnyszülöttek portyáznak.
Halloween Amerikában nem más, mint egy teljes éjszakai cirkusz, ahol a valóság groteszk tükörképpé válik.
Miért? Nos, azért, mert Amerika imádja a túlzásokat, és Halloween az az ünnep, ahol a túlzás már kötelező elem.
Az utcák is fura öltözetbe bújnak. A dekorációk valahol egy Tim Burton-film és egy zombi-apokalipszis díszletei közé esnek. Van itt minden: felfújható csontvázak, vörösen világító „vér” csöpög az ablakokból, és tökök olyan nagyok, hogy ha eléggé kifaragod, akár lakást is vehetsz benne!
És ezek nem olcsó tréfák! Egyes házak több száz dollárt szórnak el dekorációkra, csak hogy biztosítsák: ha valaki mégis túl közel jön, megfutamodva menekül vissza. Persze, ez szórakoztató és egy picit rémisztő is – már ha félünk a műanyag zombiktól és a gagyi kísértetektől, amik a fák tetejéről lógnak.
Halloween igazi sztárja persze nem a dekoráció, hanem az édesség – még egy túlzásba vihető fogyasztási termék. Az egész ünnep egy dolgot céloz meg: egy nagyon komoly cukorsokkot! Gyakorlatilag minden gyerek azon versenyez, hogy hány kiló édességet tud egyetlen éjszaka alatt összeszedni. Az ajándékozási folyamat egyszerű: „csokit vagy csalunk!” felkiáltással letámadják a szomszédokat, akik megrettenve a bosszútól – és esetleg egy tojás-záportól – inkább átadják a cukros zsákmányt.
Ami talán még nevetségesebb, hogy ezen édességek többsége ízléstelenül tömény és egyszerűen túl sok.
A Halloween másik elengedhetetlen eleme a jelmez, ami bármi lehet, amire a logika és a kreativitás engedi. De miért van az, hogy a felnőttek ilyenkor mindig megpróbálják szexivé tenni a jelmezeket?
Szexi boszorkány, szexi vámpír, szexi… hamburger?
Ki a fene tudja ezt követni?
Valószínűleg az amerikaiak szerint semmi sem annyira félelmetes, mint egy szexi falatnyi kosztüm.
A gyerekeknél pedig egyre inkább népszerű a „túl sok részlet” elve: egy pókember jelmez már nem elég. Ennek most villogó LED fényei, valódi maszkjai, és talán még hálóvető készüléke is van.
Kapcsolódó vélemény
Pesti Srácok
A magyar emberek jellemzően szelektíven közelítenek a külföldi trendekhez; a Halloween pedig pont az: egy trend, se több, se kevesebb.
A Halloween-jelmezek terén nincs középút: vagy csak egy lepedőt borítasz magadra és megpróbálsz szellem lenni, vagy cosplay-művésznek kell lenned, hogy elismerést kapj.
A Mindenszentek napja, november elseje,a keresztény világ egyik legszebb és legjelentősebb ünnepe. Ezen a napon a katolikus egyház minden megdicsőült szentre, ismert és ismeretlen, nagy és egyszerű szent életű emberre emlékezik.
Ilyenkor az élet mulandóságára és az örökkévalóság ígéretére is gondolunk.
A Mindenszentek ünnepe a remény és az emlékezés ideje, amely arra hív minket, hogy szemünket a földi léten túl, az örök élet felé fordítsuk.
A keresztény hagyományban a Mindenszentek ünnepe szorosan összefonódik a Halottak Napjával, mely november 2-án következik. Ezen a napon az egyház különösen az elhunyt lelkekért imádkozik, kérve Isten irgalmát és könyörületét.
Az évnek ezen időszakában a keresztények gyertyát gyújtanak, virágokkal díszítik elhunyt szeretteik sírját, és csendesen elmélyednek az élet és halál misztériumában.
Ahogyan egyetlen gyertya fénye is bevilágítja a sötétséget, úgy őrizhetjük meg szívünkben az örök élet reményét.
Mindenszentek napján Krisztus ígéretére emlékezünk: „Aki hisz bennem, ha meghal is, élni fog” (János 11:25). Ez az ígéret minden keresztény ember számára a legnagyobb vigasz és remény, mely életünk értelmét megadja.
A halál nem vég, hanem a mennyei élet kezdete.
A szentek közössége, amelyhez minden keresztény tartozik, arra hív, hogy ne csak a földi létre figyeljünk, hanem arra az örök hazára, amely minden igaz lélek számára megadatott.
A keresztény tanítás szerint a szentek közbenjárása is fontos segítséget jelent életünk során. A szentek példája és közbenjárása emlékeztet minket, hogy a mennyei út nem járhatatlan, és hogy az isteni kegyelem minden időben velünk van. Ők azok, akik példaként mutatják meg, hogyan élhetünk igazán hűséges és szeretetteljes életet.
Ezt is ajánljuk a témában
Ami természetes, az még nem biztos, hogy könnyen elfogadható állapot, a legtöbben pedig az öregedésnél is kellemetlenebb tényként élik meg a halandóságot. De ez a könyv talán segíthet.
Mindenszentek napja végül a közösség ünnepe is, amikor nemcsak az elhunyt szeretteinkre gondolunk, hanem a keresztény egyház egészének részévé válunk, amely túlnyúlik a tér és idő korlátjain. Ezen az ünnepen mindazokkal együtt vagyunk, akik előttünk jártak a hit útján, és mindazokkal, akik most is azon haladnak.
Ez az összetartozás érzése különleges vigaszt és örömet ad.
A Mindenszentek ünnepe különleges alkalom arra, hogy megálljunk, elmélyedjünk, és csendesen elgondolkodjunk életünk értékén, valamint Isten irgalmas szeretetén. Egy ünnep, amely tiszteletteljesen és méltóságteljesen emlékeztet arra, hogy az élet nem ér véget a földi léttel; van egy mennyei haza, amely vár ránk, és ahol majd újra találkozhatunk szeretteinkkel.
A Mindenszentek ünnepe tehát egyszerre emlékezés és előretekintés. Ezen a napon gyertyát gyújtva és a szentek példáján elmerengve megerősödhetünk abban a tudatban, hogy életünk célja és értelme van, és hogy az isteni kegyelem velünk marad most és mindörökké.
Lehetséges… halandó ember nem ismeri a gonosz tervét, nem ismerheti fel megtévesztő szándékát…
Ám – habár a kérdést nyitva hagyom – inkább gyújtok egy gyertyát. Mint az őseim. Mint az előttem járó magyarok.
Az amerikanizmus egyébként is „ördögien” kártékony.
Ezt is ajánljuk a témában
Mindenszentekkor a nagy láncok és kisebb üzletek is zárva lesznek.
Összeállításunkban a magyar sportélet azon kiválóságainak állítunk emléket, akik idén hagytak itt minket.
Azért ezt az élményt bármelyik német vagy szovjet (orosz) tábornoktól beszerezhettük a múlt században, és ez az élmény attól nem lesz kellemesebb, hogy más az egyenruha.
2024-ben az amerikaiak helyrehozhatják 2020 tévedéseit – a nyugati világnak szüksége van erre. Gladden Pappin írása.
Amerika válságban van, és aki ezt nem látja akár balról, akár jobbról, az vak.
A magyar miniszterelnök a rá jellemző kendőzetlen őszinteséggel beszél Európa a nyugati világ előtt álló kihívásokról.
„Szikrázó koponya”, de azt a nimbuszt, hogy legyőzte Orbán Viktort, „ezt mostanra teljesen erodálta” – fogalmazott a DK-elnökről a pártból kizárt Leel-Őssy Gábor.
Az Egyesült Államok várakozásai szerint már a napokban bevethetik az észak-koreai katonákat Ukrajnában – közölte Antony Blinken amerikai külügyminiszter.
