Az Egyesült Államokba érkezve a repülőtéren a Közlekedésbiztonsági Ügynökség (TSA) dolgozói fogadnak minket, akik ellenőrzik, hogy rendben vannak-e a papírjaink és a vízumunk. A TSA ügynökei hírhedten barátságtalanok, amire washingtoni kiküldetésünk idején még rátett egy lapáttal, hogy a kormányzati leállás miatt fizetés nélkül kellett dolgozniuk.
A másfél órás várakozás során van időnk megfigyelni az Amerikába legálisan belépők színes tömegét: európai diákokat, nagy turbános nigériai asszonyokat és síró gyerekkel utazó ukrán/orosz anyukákat. A keleti parton annyira megszokott a bevándorlók jelenléte, hogy az átlagos washingtoni nem is feltételezi, hogy turisták vagyunk; hanem azzal a kérdéssel indít, hogy mióta élünk a városban vagy éppen az országban. Pedig az ember ritkán érzi magát annyira európainak, mint éppen Washingtonban, ahol a 15 fok ellenére mindenhol be van kapcsolva a légkondicionáló berendezés, és a reggelihez felszolgált víz tetején kis jégkockák úsznak.