Hideg, sápadt, hatalmas: az Egyesült Államok fővárosa különös hangulatot áraszt – Útirajzunk Washingtonból

Az Egyesült Államokba érkezve a repülőtéren a Közlekedésbiztonsági Ügynökség (TSA) dolgozói fogadnak minket, akik ellenőrzik, hogy rendben vannak-e a papírjaink és a vízumunk. A TSA ügynökei hírhedten barátságtalanok, amire washingtoni kiküldetésünk idején még rátett egy lapáttal, hogy a kormányzati leállás miatt fizetés nélkül kellett dolgozniuk. 

A másfél órás várakozás során van időnk megfigyelni az Amerikába legálisan belépők színes tömegét: európai diákokat, nagy turbános nigériai asszonyokat és síró gyerekkel utazó ukrán/orosz anyukákat. A keleti parton annyira megszokott a bevándorlók jelenléte, hogy az átlagos washingtoni nem is feltételezi, hogy turisták vagyunk; hanem azzal a kérdéssel indít, hogy mióta élünk a városban vagy éppen az országban. Pedig az ember ritkán érzi magát annyira európainak, mint éppen Washingtonban, ahol a 15 fok ellenére mindenhol be van kapcsolva a légkondicionáló berendezés, és a reggelihez felszolgált víz tetején kis jégkockák úsznak. 

Washington D. C. lakossága kicsit több mint 700 ezer fő, de az itt munkát vállalók egy része Virginia államban él. A város látványosan két nagyobb osztályra oszlik: a hatalmas közigazgatás és az agytrösztök dolgozóira, valamint a szolgáltatóipar munkásaira. Kevés olyan település van az Egyesült Államokban, amely olyan túlnyomóan demokrata lenne, mint a főváros. Ennek egyik oka, hogy itt élnek a szövetségi kormányzat jellemzően demokrata szimpatizáns bürokratái. 

és mindössze 6,6 százalékot kapott Donald Trump. Az itt lakók 43 százaléka a szövetségi kormánynak dolgozik.