Szent Lúcia Szicíliában élt Diocletianus császár alatt, és keresztény hitéért szenvedett vértanúhalált. Neve a latin „lux” (fény) szóból ered. Lúcia alakja azért is kötődik a fényhez, mert akkoriban (a Julianus-naptár szerint) még ez a nap volt az év legsötétebb napja (a Gergely naptár óta december 21-re esik a téli napforduló) – írja a család.hu.
Ehhez a naphoz a magyar hagyományban sokféle és változatos népszokás kapcsolódik. Az egyik legismertebb Luca székének elkészítése, ezzel a hiedelmek szerint a különféle rontások ellen lehetett védekezni. Az ülőalkalmatosság készítését mindig december 13-án kezdik el és kilencféle fát használnak, többek közt akácot és rózsafát is. Fontos szabály, hogy szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze a széket. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás, hogy „lassan készül, mint a Luca széke”.
Különösen a Dunántúlon elterjedt szokás ezen a napon a „lucázás” (kotyolás). Ilyenkor a falubeli gyerekek a hajnali mise (rorate) után körbejárták a házakat, és mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért (almáért, dióért) cserébe.
A jó termést, termékenységet ezen kívül is számtalan módon igyekeztek elősegíteni eleink. Luca-búzát ültettek ezen a napon (a kicsírázott búzaszemeket a karácsonyi oltárra volt szokás tenni a templomban, a következő évi bő termésért imádkozva). Luca-kenyeret (lepénykenyeret) is azért sütöttek, hogy éjszaka „Luca asszony elvihesse”. Mást sütni, és varrni, fonni, mosni viszont tilos volt ilyenkor, ez a nap „dologtiltó” napnak számított.
E napon szokás volt még az időjóslás, a szerelmi jóslás, sőt a haláljóslás is. Ez utóbbi miatt készítettek úgynevezett Luca-pogácsát. A sütés előtt, még nyersen kijelölik, hogy melyik pogácsa kié lesz, majd a sütés idejére minden darabba madártollat szúrnak. Akinek a pogácsájában a toll elég, megpörkölődik, az a néphit szerint a következő pogácsasütést nem éri meg.