Jókai Mór hithű református volt, ugyanakkor kiállt a vallásszabadság mellett.
Jókai Mór tősgyökeres református családban látta meg a napvilágot 1825 februárjában, és azt is tudni lehet, hogy két nappal a születése után keresztelte meg Csépy Mihály komáromi református lelkész. Vallásos nevelést kapott, ennek jegyében a komáromi református gimnáziumba járt, majd Pápára, a nagy hírű református kollégiumba és a kecskeméti református főiskolára.
A keresztény erkölcs, az irodalmi műveltség és a természettudományos érdeklődés ezekben az iskolákban lett sajátja.
Hitről, vallásról ritkábban írt. 1854-ben a Vasárnapi Újságban megjelent Hinni és nem hinni című elbeszélésében azonban azoknak üzent, akik árkot ástak a különböző felekezetek között.
A történetben szereplő fiú reformátusnak született, szereleme viszont katolikusnak. Családjaik hallatni sem akartak a kapcsolatról, csak abban az esetben, ha átkeresztelkednek. A fiatalok így is tettek, a fiú immár katolikus lett, a lány pedig református, de, mint ahogy Jókai írja: „Eszerint megint ott voltak, ahol azelőtt, csak hogy megfordítva.” Az író aztán a tanulságot is levonja: „Tanulság pedig ebből az: hogy a hit dolgairól vitatkozni nem laikus embernek való. Minden hit jó, csak megtartsátok, s legyen mindenki tisztelettel a másik iránt. A teremtő egyik embernek is olyan édesatyja, mint a másiknak,
s nem elég, hogy valaki azt mondja, uram!, uram!, hanem szükséges, hogy szívében szeretet legyen, mely nélkül a hit megholt állat.”
1884-ben a hitről szólva a következőket mondta: „Az én feleségem katolikus hithű, magam meg református, s harminchat esztendő óta jó egyetértésben élünk”, majd hozzátette, szerinte nem a hitkülönbség fenyegeti a világot, hanem az egyre növekvő hitetlenség.
JÓKAI, A LEGMAGYARABB ÍRÓ | Jókai és a gasztronómia
Jókai, a legmagyarabb író. Ő mesélt a legszebben hazáról, szerelemről, szabadságról, hitről – mindenről, amiről az emberi élet valójában szól. Regényei és írásai szórakoztattak, építették a nemzeti öntudatot, erősítették a hazaszeretetet. A Kertész Imre Intézet, Jókai, a legmagyarabb író címmel készült videósorozatában elképesztő életműve és mesébe illő életútja mentén indul filmes sétára, a kétszáz éve született írófejedelem előtt tisztelegve. Jókai és a gasztronómia című epizódjukból egyebek között kiderül, milyen étkű volt a híres író, melyek voltak a kedvenc ételei, valamint, hogy Jókai nyelvi kifinomultsága hogyan mutatkozott meg a konyhaművészet és az étkezés szókincsében.
1893-ban vetett papírra egy elgondolkoztató írást Morvay Ferenc református lelkész a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, mint kifejtette, a református egyháznak nagyobb hálával kellene fordulnia Jókaihoz.
„Nem Jókai érdeme, hanem a református egyház szerencséje, hogy a legtermékenyebb, legmagyarabb, legszellemesebb író, a nemzet büszkesége, koszorús írója a magyar vallásban kálvinistának született. (…)
Nagyobb oszlopemberünk ő, mint akárhány más összevéve: ki nemcsak a magyar nemzet, hanem közelebb, a református vallásnak szívében is érccel maradandóbb emléket emelt magának…”
Morvay úgy gondolta, a puritán, vallásos, kálvinista szellem, amelyet Jókai otthon sajátított el, tetten érhető későbbi regényeiben:
„A mi kálvinista életünket tette ismeretessé. Leírja buzgóságunkat, szenvedésünket, áldozatkészségünket, hazafiasságunkat.”
A református lelkész szerint mindezért nagyobb megbecsüléssel kellene lennie az egyháznak Jókai felé. Morvay szerint, ahogy Arany Jánost, úgy Jókai Mórt sem méltatja az egyház érdemei szerint. Jókai Mór a vallása miatt került célkeresztbe 1900-ban, és le is mondott a Magyar Béke Egylet elnöki székéről, mert úgy látta, személye és legfőképpen református vallása miatt nem akar az egyletnek adakozni a katolikus egyház. „Inkább lemondott, csak az eszme győzzön” – méltatta Zempléni Árpád költő-műfordító Jókait az Egyenlőség című újságban.
Jókai Mór 1904-ben hunyt el. Temetésére Pápáról is érkezett küldöttség, a református iskola mellett a Jókai-kör tagjai is fejet hajtottak a koporsójánál. A Magyar Nemzeti Múzeumnál ravatalozták fel, a Múzeumkertbe pedig csak jeggyel lehetett bemenni, olyan sokat érdeklődtek. A lapok szerint, amikor a közeli templom órája háromnegyed hármat ütött, akkor érkeztek meg a református egyház képviselői. A Kerepesi úti temetőben aztán
„amint a gyászmenet elhelyezkedett a sír körül, a református teológia hallgatóinak gyászéneke után Papp Károly budapesti református lelkész mondott költői szárnyalású, megható imát.”
Nem sokkal Jókai temetése után tartották Pápán az Országos Református Tanáregyesület közgyűlését, ahol szintén megemlékeztek Jókairól. Dóczi Imre, az egyesület elnöke elmondta: Jókai volt az, aki a református iskolát mint magyar iskolatípust követendőnek állította a világ elé.
Az Isten előtti egyenlőségről A leghátulsó pad című visszaemlékezésében írt 1900-ban. A családi történetet Jókai saját bevallása szerint még az édesapjától hallotta kisgyermekként. Neki állított emléket az írással, és fájdalmasan mesélte, hogy csupán 12 éves volt, mikor az apja elhunyt: „Sajna arcképe nem maradt. Én még akkor, amikor ő meghalt, rajzolni nem tudtam, csak tizenkét éves voltam.” A visszaemlékezésben Jókai így fogalmazott:
„Nincs nekem olyan szép templom a kerek világon, mint a komáromi kálvinista templom, fehér falaival, egyszerű oszlopsoraival.”
Az elbeszélés szerint, mikor édesapja feleségül vette édesanyját, Komáromba vitte, és természetesen a következő vasárnap a templomba is elmentek.
Jókay József a szokásoknak megfelelően a férfiak padsorában ült, Pulay Mária a nők közé telepedett volna, de nem engedték leülni, az írás szerint azért, mert szegény sorból származott. Végül a női padsorok végén, egy oszlop mellett állva hallgatta végig az Istentiszteletet. Jókay József aztán véget vetett a megaláztatásnak, csináltatott egy díszes, pompás padot, és oda tette, ahol a felesége állni kényszerült a templomban. Jókai a megható írás végén így fogalmazott:
„A legutolsó pad mint az örök szimbóluma az Isten előtti egyenlőségnek.”
Nyitókép: Jókai Mór sokat tett a hazai reformátusokért. Fotó: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye
Következik: Jókai Mór és Feszty Masa
Jókai Mór méltatlan gúny céltáblája lett, amiért idős korában elvette feleségül a nála csaknem 55 évvel fiatalabb Nagy Bellát. Az pedig, hogy vagyonát is ráhagyta, hosszú családi perpatvart hozott magával.
Tisza Kálmán zseniális hatalomtechnikus volt és puritán ember, aki boldog házasságban élt. Vezetésével új Magyarország született, sikereit a realitásérzékének köszönhette.
Mindent tudott a tengeri csigákról, amelyeket egy üveges szekrényben tartott a dolgozószobájában. Még egy tudományos alaposságú regényt is írt a csigákról.
Kossuth Lajossal ellentétben Jókai Mór a kiegyezésben látta a nemzet megmaradásának reményét. Az elvi viták ellenére az írófejedelem megható beszédet mondott Kossuth koporsója felett.
Jókai Mórnak sokáig a nevelt lánya, Jókai Róza volt a nagy kedvence, ám az író időskori kapcsolata miatt véglegesen megromlott a viszonyuk.
A minap közzétettem a brit Glamour magazin fényképét, amelyen nőként öltözött transz férfiak láthatók, akiket a lap az Év nőinek nevez.
Az ESPN szerint Szoboszlai „más szintet képvisel”, mint ahogy azt korábban gondolták.