Jó, de ha győz a Tisza, és háborúba kell menni – akkor majd menjenek azok, akik rá szavaztak

Én egy X-generációs, Gutenberg-galaxison szocializálódott digitális bevándorló vagyok. (Mint ilyen egyébként az írást-újságírást sem tekintem interaktív műfajnak, ezért sosem olvasok kommenteket és nem is reagálok rájuk.) A gyerekeim tudják, hogy van két szó, amit a jelenlétemben nem lehet kiejteni. Az egyik az applikáció. (A másik a kompetencia, ezt elsősorban az új NAT miatt…)

Mégis, belátom, hogy

A fejlődés, a technika már csak olyan, hogy aki nem használja, lemarad. Igaz, megannyi buktatót rejt, mint azt most a Tisza Világ applikációjából nyilvánosságra került kétszázezernyi személyi adat bizonyítja, mert ha ezeket kézzel (vagy esetleg írógéppel) írt kis papirosokon tartották volna nyilván, hosszú időbe tellett volna, míg közzé tudják tenni.

A kiberbiztonság a modern diplomáciának, gazdasági, politikai és katonai hadviselésnek kiemelten fontos ága lett.

A Tiszánál úgy vélték, minden követőjüket beterelik ebbe az applikációba, ahol a polgárok adattá nemesülnek. Bizonyára nem olvasták József Attilát, aki az internet feltalálása előtt is már fojtónak érezte a rólunk mindent tudni akaró bürokráciát: „Szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat.”

A politikusok azonban hajlamosak csak számokat, választókat, behúzott ikszeket látni, és ezek ápolására jó ötletnek tűnt egy efféle app. Most, amikor kiderült, ki mindenki regisztrált rá, hirtelen nevet és arcot kaptak a kartoték-adatok, s persze az is nyilvánvalóvá vált, amit mindig is sejtettünk:

Ami nem baj, bárki felvállalhatja elfogultságait, de akkor ne öltse magára az elnemkötelezettek ártatlan mesehősének ruháját. Nincsen azzal semmi baj, ha valaki nem rejti véka alá, kikkel szimpatizál; Amerikában léteznek regisztrált szavazók. Én nem is tartom olyan nagy bajnak, ha felelősséget vállalunk a döntéseinkért. Az ország sorsának alakításánál sokkal kisebb horderejű dolgokért is számonkérhetőek vagyunk.

Pedig 1994-ben is lehetett tudni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége össze fog állni a komcsikkal, és a történelmi tapasztalat egyébként is az, hogy a baloldal mindig ráront a saját nemzetére és mindig addig próbál hatalmon maradni, amíg ki nem fogy mások pénzéből. Magyarországon soha baloldali kormány nem épített, nem teremtett értéket, nem voltak nagyívű tervei és maradandó alkotásai, és egyetlen igazán fajsúlyos, karizmatikus államférfit sem tudnak felmutatni. 

Aki letöltötte az appot, jó eséllyel a Tiszára szavaz. Hirtelenjében ugyan rengetegen tiltakoznak, hogy csak kíváncsiságból léptek be, a fideszes alkalmazások is ott vannak a telefonjukon, egy jó újságíró minden párthoz regisztrál stb. Vagy szégyellik (ez is érthető), vagy még ez a kétszázezres tábor sem valós bázis, mert ezek szerint tele vannak semleges külsősökkel. 

Pedig nem kéne titkot csinálni belőle, ki hova húz;

Ha az új kormány megvonja az adókedvezményeket, eltörli a kiegészítő nyugdíjakat, akkor először az övékét vonják meg és töröljék el. Még azt is elfogadom: ha többet-jobbat hoznak, hát kapják azok először, akik rá szavaztak.

De ha ezeket elveszik, ne kérjenek tőlem semmit, ne költöztessenek a szomszédomba migránst, ne illegessék magukat az ablakom alatt tüllszoknyás férfiak, ne vigyék a fiaimat háborúba.

A dolog másik tanulsága pedig, hogy ha egy ilyen applikációt Magyarék ilyen kevéssé tudnak védeni, akkor kormányra kerülésük esetén mi lesz a súlyosabb titkokkal, a katonai, pénzügyi, energiaellátási, egészségügyi adatkezeléssel?

Egy országot vezetni nem könnyű. Sokaknak beletört a bicskája,

Ő legalább megértette, hogy nem sikerül neki, és láthatóan zavarta. Persze ez nem tartotta vissza attól, hogy további három évig próbálkozzon vele. Magyarnak nem kéne ezt megvárnia; előbb teljesedjen ki a társas kapcsolatokban, az emberi kommunikáció gyakorlásában, az adatkezelés-biztonságban, aztán megcélozhat egy osztályvezetői állást valami nagyvállalatnál. Idővel főosztályvezetőségig is vihetné, amire bár képességei nem nagyon predesztinálják, de ambíciói alapján lehet esélye.

***

(Nyitókép: Máté Krisztián / Magyar Nemzet)

***