Szalay-Bobrovniczky Kristóf kiemelte, hogy a Honvédelmi Minisztérium vagy a Magyar Honvédség is olyan, még a múlt századból származó szervezetek, amelyek hardverközpontú, vasalapú logikában működnek. „Így is tervezik, és e módon is tekintünk ezekre a szervezetekre, de az előbb említett radikális változásban el kell jutnunk oda, hogy – sok más nagy szervezethez, így az önök vállalataihoz hasonlóan – mi is adatközpontú, digitalizált rendszerként tekintsünk ezekre a szervezetekre” – jelentette ki a tárcavezető.
Ennek számtalan fizikai megvalósulása van. A digitális katona megjelenése például azt jelenti, a katona egyéni felszerelése olyan digitális adatgenerátorokat tartalmaz, amivel maga is adatszolgáltatóvá válik, és mindez csatlakozik járműve, valamint a parancsnokság többi más eszközéhez. Ezek az adatok piramisszerűen épülnek egymásra – magyarázta a miniszter –, rámutatva arra is, hogy ez olyan hatalmas adatmennyiség, amelyet egyben nehéz kezelni, másfelől pedig a döntés-előkészítésnek egy hihetetlen forrásává válik, ha ráillesztjük a mesterséges intelligenciát, és így válik ez az egész egy hatalmas egységgé.
A miniszter később kitért arra, milyen területen jelent már meg a digitalizáció:
- szimuláció: Tatán a tüzér- és harckocsizóknak, Kecskeméten a Gripen-pilótáknak, Hódmezővásárhelyen a Lynx gyalogsági harcjárművek használóinak épültek szimulátorok, Pápán NATO-keretek között egy szállítórepülőgép-szimulációs rendszer áll rendelkezésre;
- virtualizáció: az alapkiképzésben pedig már VR-szemüveg segítségével tudnak bizonyos harcászati elemeket gyakorolni.