Megmozdult a nemzet: óvatos becslések szerint is nagyjából egymillió főre tehető az aktív résztvevők száma

„Azt hiszem, október 23-ára emlékezni azt jelenti, hogy nemzeti mitológiánk egy fejezetét, egy időszakát kell újra megfogalmaznunk. A népek történetének vannak mélyen elemzett, mélyen átélt, kegyetlen tanulságokat tartalmazó, racionális konzekvenciái. De kell hogy legyenek a mitológia tárgykörébe tartozó, mitológiaként őrzött, átélt eseményei. Ha nincsenek mitológiák, ha nincs mitológia, akkor nincs lelki közösség. (…) Nekünk a mitológiánk része számos szabadságharcunk, számos szabadságküzdelmünk. A mitológiák éltetik a nemzetet, a mitológiák – akár a Rákóczi-szabadságharc, akár 1848–49, akár 1956 – a nemzet lelkiségének, a nemzet hitének, akaratának egy történeti képben való megőrzése és összegyűjtése.” Az idézett gondolatokat hazánk első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József mondta el 1990. október 23-án az Országgyűlés ünnepi ülésén. Kifejezték azt, hogy az 1956-os, nemzeti szabadságharccá szélesedő forradalom kitörölhetetlen, mindmáig identitásformáló nyomot hagyott a magyarság történelmében és történeti emlékezetében. 

Túlzás nélkül állítható, hogy 1956 a nemzetet megmozgató eseménysorozat volt. Kifejezetten széles körű társadalmi támogatást élvezett, óvatos történészi becslések alapján is nagyjából egymillió főre tehető az aktív résztvevők száma. Noha a fegyveres küzdelmek súlypontja kétségkívül Budapesten volt, a forradalom és szabadságharc vidéken kezdődött, és ott is fejeződött be. Szegeden az egységes Dolgozó Ifjúság Szövetségéből kiváló és újjászerveződő Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége már október 16-án olyan tizenhat pontból álló követeléslistát terjesztett elő, amely túlmutatott az államszocia­lista rendszer megreformálásának szándékán. Többek között ugyanis a megszálló szovjet csapatok kivonását, a koncepciós politikai és gazdasági perek felülvizsgálatát, többpártrendszert, általános, egyenlő és titkos választásokat kívántak elérni. Vidéken dördültek el az első lövések is, méghozzá Debrecenben október 23-án. Egyetemisták és munkások békés tiltakozó nagygyűlése volt aznap a városban, és a délután folyamán Komócsin Zoltán, a megyei pártbizottság első titkára utasítására karhatalmisták a tömegbe lőttek. A demonstrálók közül ketten a helyszínen életüket vesztették, egy személy pedig később hunyt el a sebesülései következtében. 

néhány kistelepülésen még 1957 márciusában is működtek azok a forradalmi bizottságok, amelyek a tanácsrendszert váltották fel, és helyi szintű politikai, valamint gazdasági kérdésekkel egyaránt foglalkoztak.