Hadházy már megint csonkig égette magát – pedig csak bele akart rúgni Orbán Viktorba, ráadásul olyan szépen indult minden!

„Hadházy Ákos köszönettel tartozik nekem, mert belőlem él, én tartom el. Ha én nem lennék, akkor őneki nem lenne politikai karrierje. Abból él hosszú-hosszú évek óta, hogy megpróbál engem mindenfajta dolgokban fülön fogni. (…) Azon kívül, hogy utánam szaglászik sikertelenül, mást nem nagyon tudnánk fölidézni” – mondta nemrégiben a miniszterelnök az Ötnek;

Erre most fogta magát a jeles ellenzéki politikus, és úgy döntött, a lehető leglátványosabban (de a top 10-re mindenképp érdemes módon) prezentálja, hogy is néz ki ez a sikertelen szórakoztatóipari szaglászás. A szó szerinti „fülön” fogási kísérlet.

amikor a világ vezetői körében, Trump mögött, középtájt a magyar miniszterelnök látható, ahogy épp bogozza ki és kezdi állítgatni a kezébe nyomott készüléket, majd miután szemlátomást nem stimmel valami (a nemzetközi körökben jártasabbak jól tudják, hogy a hangerővel, a hangcsatornákkal vagy magával a tolmácsolással is akadhatnak problémák), leveszi fejéről és telefonkagylóként, fülétől kissé távolabb próbálja tartani az egészet.

Megjegyzendő, hogy még a Hadházy Ákos által kivágott jelenetből is látszik, amint Orbán kajánul összenéz a mellette álló kollégáival – mint utóbb kiderült, a tolmácsolás késett, így az angol helyett csak az arab szöveget kapták a fülükbe. Ahogy az is látszik, amint Donald Trump később jut készülékhez, mint Orbán, és pont kezd Orbánhoz hasonlóan vacakolni a beállítással –

Egymillió körüli megtekintés, harmincegyezer lájk és kacagás, bő hatezer megosztás, megannyi hozzászólás – jól fizetett az orbános hashtag. Olyan sikeres lett a kis poszt, hogy néhány órával később Hadházy utánaküldött még egy másikat is, bizonygatván, hogy ez bizony a pőre valóság,

Megkésve bár, de ezúton javasolnám a képviselő úrnak: inkább tartózkodjék a heves hahotázástól és a „példátlan bénázás” miatti szekunder szégyen kinyilvánításától. Ezzel ugyanis kizárólag azt árulja el, hogy nem jártas a többnyelvű események és a tolmácsolás világában, sőt, még a médiatudatosságban is komoly hiányosságai vannak.

Aki veszi a fáradságot, és tudatos médiahasználóként utánanéz a gondosan kivágott videó kontextusának, a következőket veheti észre. Először is, a beszéd épp arabul zajlik – ezt azon tömegek kedvéért nyomatékosítom, akik épp telekürtölik az internetet azzal a szörnyülködéssel, hogy a magyar miniszterelnök szellemileg olyannyira hanyatlik, hogy már angolul sem ért (alternatíva: sose tudott egy kukkot se). Attól még, hogy nekünk a tévében tolmácsolnak egy szöveget, azt a képernyőn látható politikusok sajnos nem hallják; ők arra a technikára vannak utalva, amit a helyszínen biztosítanak nekik.

A második percben kezdik kiosztani, az elsők között Orbánnak, aki a nagy mellőzöttségében pont középtájt áll, így ő az, akit látni lehet. A 284 milliós Indonézia elnöke arrébb szorult, így ő nincs rajta a legtöbb képen, miközben a készüléket próbálja állítgatni. Trump szintén bíbelődik vele, majd pontosan úgy tartja a füléhez, mint a magyar kormányfő – de nem sokáig van nála, mert a szervezők hamarosan hoznak neki egy másikat. Csak nem gond volt az elsővel?

– a spanyol és a görög miniszterelnök udvariasan elhárítja (vagy már megtanultak otthon az utcán arabul, vagy nem érezték magukban az erőt, hogy kiigazodjanak a készüléken, miután látták, hogy még Orbánnak is kihívást jelent). Meloni bátran elfogadja, de aztán némi tanácskozás után feladni látszik a használatát, a fején legalábbis biztosan nincs. Mire az arab nyelvű beszédnek vége, a sor végén a német kancellárt is megkínálják tolmácsolással.

Mi a kínosabb vajon ebben az egészben? Hogy egy eleve elfuserált szituációban a magyar kormányfő, miután az elsők között kapott készüléket, kitartóan próbálkozik vele, hátha valamiképpen meg tudja oldani, hogy ne csak arab szó jöjjön belőle –

S mi a szánalmasabb? Ha egy ország vezetője már-már hiperaktívan izeg-mozog a világpolitikában, hogy értse és átlássa, mi zajlik körülötte, vagy ha egy csúcspolitikus biodíszletként áll, és várja, hogy valamiképpen túl legyen az egészen? Egy miniszterelnök számára mi az elvárt prioritás egy nemzetközi eseményen: az-e, hogy minden időpillanatban tökéletes vágóképek készülhessenek róla, vagy netán az, hogy ottlétének minden percében figyelje és kövesse, ami történik?

S az vajon hányas lenne a lebőgés-skálán, amikor egy „hír és médiaoldal” a kivágott rész alapján jól leleplezi, hogy Orbán fél fülére süket – noha a teljes felvételt megtekintve nehéz nem észrevenni, hogy Orbán hol az egyik, hol a másik fülével kagylózik?

Mindenesetre szórakoztatóipari szereplőként kétségkívül nagyot futott Hadházy úr: posztjai alatt a felszabadult nevetgélések mellett kedvére kiputyinozhatta, kicigányozhatta, kifogyatékosozhatta és kiparasztozhatta magát mindenki, akinek épp ez kellett a boldogságához. Sőt, mivel az ellenzéki képviselő egy kaliforniai hírcsatorna Youtube-videóját is belinkelte,

Tulajdonképpen köszönjük hát Hadházy Ákosnak, hogy mentálhigiénés jellegű tevékenységével ismét hűen szolgálta a hazát.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Hatlaczki Balázs)

***