Ezek még Charlie Kirk gyilkosának is mentelmi jogot adnának – a másik kezükkel meg szívesen felakasztanák Weidelt, Salvinit vagy Orbánt

2025. október 02. 05:20

Bár még mindig kicsit visszafogottan, félve a gondolatrendőrség fasizmust kiáltó ítéletétől, azért néha-néha kezdünk kiállni magunkért.

2025. október 02. 05:20
null
Ungváry Zsolt

A rendszerváltás (-változás, -változtatás?) a gazdasági és a politikai szisztémában csakugyan jelentős fordulatot hozott,

ám a gondolkodásban, a szellemi fősodorban szinte semmit.

Ami addig elfogadottnak számított, az továbbra is az maradt, s akik ezzel gyökeresen szakítani akartak, a kultúra, a sajtó, az oktatás továbbra is pozícióban lévő korifeusaitól megkapták a „kirekesztő” jelzőt. Ezt az idétlen, sosem használt kifejezést tették meg a korszak egyik jelszavának; a frissen újjászülető jobboldal ugyanis kétségbe mert vonni bizonyos – a megelőző negyvenöt évben kizárólagosnak számító – eszmét. Hirtelen azt vettük észre, hogy rendszerváltás ide vagy oda, továbbra is a „jobboldali”, „fasiszta”, „nacionalista”, negatívnak tekintett jelzők röpködnek a konzervatív, hazafias, keresztény tábor megbélyegzésére.

Mielőtt még kiörvendezhettük volna magunkat, hogy megbuktak a kommunisták, egyből fasiszták lettünk, minden átmenet nélkül.

És mi, fiatalok, akik az említett rezsim totális bukása után évtizedekkel születtünk, ízlelgettük, hogy ha a nemzeti érzés, a határon túliakért való aggodalom, a szocialista diktatúra kiszolgálóinak megvetése és remélt felelősségre vonása fasizmus – és ha, mint erre gyakran utaltak, a választott miniszterelnökünk, Antall József fasiszta –, akkor csakugyan azok vagyunk mi is. Ha viszont mi, alapvetően becsületes, tisztességes, hívő, másnak nem ártó magyar emberek fasiszták vagyunk, akkor a fasizmus nem olyan borzalmas dolog.

Így a mi generációnk immunissá vált erre a jelzőre, és amikor balról mint végső, megsemmisítő érvet a fejünkhöz vágják, hát egy Horn Gyula-i „Na és”-sel intézzük el magunkban.

A szó egyébként maga is pontatlan és képlékeny, hiszen a náci Németország magát sosem tekintette fasisztának (azok az olaszok), és elsősorban azért ragasztották rájuk tévesen ezt a címkét, mert ha valódi nevükön, nemzeti szocialistáknak kellett volna hívni őket, egyből feltűnt volna a balos elnyomással meglévő feltűnő hasonlatosság. 

Általános iskolai történelemtanárom, az angyalföldi suli ősbolsevik igazgatónője tajtékzott, amikor

1981-82 környékén az egyik osztálytársam Hitler ideológiájának bemutatásakor a „szocialista demagógiát” említette a tankönyvben szereplő „szociális demagógia” helyett.

Lényegesen menti a helyzetet, ha belegondolunk, hogy az akkor hetedik-nyolcadikos diáknak az egész terminus technicus kínaiul volt, és talán ma sem érti, miért kapott egyest.

Mi sem értettük 1989-90-ben, hogyan lettünk egyszeriben fasiszták, és miként ragadtunk bele ebbe a szerepbe, mindenkori politikusainkkal egyetemben, legyenek azok bár mérsékelt konzervatívok, mint Antall, vagy radikális nemzetiek, mint, mondjuk, Csurka, esetleg illiberális polgári-nemzetiek, mint Orbán.

Hogy a világ mennyire nem változott, arra esetleges, bár jó példa a tévében néhány éve sugárzott Budapest Noir című 2017-es film, ami Gömbös Gyula halálakor játszódik, a Horthy-korszakról fest képet, amely oly mértékben egyezik a késő kádári idők interpretációjával, hogy

ezt a politikailag kényesnek tűnő alkotást minden további nélkül leforgathatták volna 1986-ban is, egyetlen mondatot sem kellett volna javítani benne.

(Esetleg a végén, a Szabadság – illetve Ferenc József – hídon jobb oldalt közlekedő autónak szólhattak volna, hogy Magyarországon 1941-ig baloldali közlekedés volt.)

Az új idők tehát nem hozták el a gondolkodás alapvető változását, a baloldaliság egész Európában benne rekedt a pozitív tartományban, míg a jobboldalt nyolcvan éve eltűnt rendszerekkel rokonítják.

A szélsőbaloldali terrorista Ilaria Salist lelkesen befogadja az EP, a jogi bizottság arra sem lát okot, hogy mentelmi jogát felfüggesztve legalább esélyt adjon a bíróságnak a bizonyításra.

Pedig ha egy történelmi eseményre békésen felvonulva emlékező szélsőségesnek számít, akkor azt, aki őt (vagy pláne még nála is ártalmatlanabb tetszés szerinti járókelőt) viperával agyba-főbe veri, vajon minek nevezhetnénk? 

A németeknél a Gestapót Stasi néven megöröklő NDK-s kommunista állampárt utódjával simán koalícióra lépnek tartomány-szerte, a néhány éve alakult AfD ellenben vörös (fekete) posztó.

Akik arra sem veszik a fáradságot, hogy Charlie Kirk emlékére fölálljanak a teremben, valószínűleg a gyilkosának is mentelmi jogot adnának,

ha eléjük kerülne az ügy – s másik kezükkel közben szívesen felakasztanák Weidelt, Salvinit vagy Orbánt.

Idehaza Hadházyék szolgáltattak az agresszív, csak a saját érdeküket és jogaikat elismerő erőszakos élcsapatmentalitáshoz némi illusztrációt. Hónapokig zavarták kurjongatásaikkal, trágárságukkal, primitív tábláikkal a ferences templomban összegyűlteket mise, gyónás és imádság közben, mert nekik ez nemcsak joguk, de lételemük is.

Amikor pedig, ezt megelégelve, a szerzetesek vad harangszóval gázoltak forradalmi lelkükbe, egyből felment náluk a pumpa.

Ezt is ajánljuk a témában

Mert ők idegesíthetnek, gátolhatnak, zaklathatnak – verbálisan és fizikailag is – másokat, de ha véletlenül egy kicsit őket korlátozzák, az mindjárt vért és elégtételt kíván. Jellemző egyébként a magyar közéletre, a sajtót (és sajnos a jobboldali sajtót is) beleértve, hogy nem tiltakoztak hónapok óta, nem írták a vitriolos cikkeket, nem interpellálták a parlamentben, hogy

néhány tüntető minden kedden belerondít a vallásszabadságba, ellenben az első alkalommal, amikor ellencsapás érkezett, rögtön ügy lett belőle. 

Bár még mindig kicsit visszafogottan, félve a gondolatrendőrség fasizmust kiáltó ítéletétől, azért néha-néha kezdünk kiállni magunkért.

***

Kapcsolódó vélemény

undefined

Francesca Rivafinoli

Mandiner

Idézőjel

Vajon hány kommentelőt figyelmeztet Hadházy Ákos, hogy az ítélkezés „Jézus Krisztus dolga”? Egyet se? Különös.

Ezt is ajánljuk a témában

(Nyitókép: Christof STACHE / AFP)

Ezt is ajánljuk a témában

***

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Totemi
2025. október 02. 06:50
Most mutatják éppen az arcukat és a hivatkozási lózungokat a hozzászólásokban. Lehet nevesíteni és rámutatni az állandóan élősködő Lenini fiúkra. A 20 század mételye, nemzeti tragédiáink kiváltója volt ez a haszontalan élősködő réteg. Nem vesztek ki, csak más bőrbe bújtak.
Válasz erre
1
0
gyozoporgorugasa
2025. október 02. 06:22
És mi, fiatalok, akik ,, a választott miniszterelnökünk, Antall József" Hát megnéztem, ez a józsibácsi 1990 ben lett minielnök 35 éve, és min 18 évesen szavazhattak rá ,akik most min 53 éves fiatalok🤣🤣🤣😂😂✌
Válasz erre
1
3
patikus-3
2025. október 02. 06:02
Szívesen felakasztanák Weidelt, Salvinit vagy Orbánt. Kedves Ungváry Zsolt, nem ennyire bonyolult a képlet. Az apartheid állam 65ezer fegyvertelen civilt végzett ki idáig és még nincs vége. Megpróbálod fölsorolni őket, kedves Zsolt? Úgy értem h a t v a n ö t e z e r halott! Nem piskóta. S aki ezt szóvá teszi, az Orbán szerint a terroristák támogatója. Nem kéne Orbánékat tisztára mosogatni, mint szaros pelenkát. Szegény ártatlan áldozatok, ugye…? Nos, ezek nem áldozatok, hanem gonosz lelketlen emberek, a pokol mélyén a helyük. S velük együtt neked is, kedves Zsolt, mert arról, ami van hallgatsz. Csak arról mesélsz, ami nincs.
Válasz erre
0
3
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!