Bár még mindig kicsit visszafogottan, félve a gondolatrendőrség fasizmust kiáltó ítéletétől, azért néha-néha kezdünk kiállni magunkért.
A rendszerváltás (-változás, -változtatás?) a gazdasági és a politikai szisztémában csakugyan jelentős fordulatot hozott,
ám a gondolkodásban, a szellemi fősodorban szinte semmit.
Ami addig elfogadottnak számított, az továbbra is az maradt, s akik ezzel gyökeresen szakítani akartak, a kultúra, a sajtó, az oktatás továbbra is pozícióban lévő korifeusaitól megkapták a „kirekesztő” jelzőt. Ezt az idétlen, sosem használt kifejezést tették meg a korszak egyik jelszavának; a frissen újjászülető jobboldal ugyanis kétségbe mert vonni bizonyos – a megelőző negyvenöt évben kizárólagosnak számító – eszmét. Hirtelen azt vettük észre, hogy rendszerváltás ide vagy oda, továbbra is a „jobboldali”, „fasiszta”, „nacionalista”, negatívnak tekintett jelzők röpködnek a konzervatív, hazafias, keresztény tábor megbélyegzésére.
Mielőtt még kiörvendezhettük volna magunkat, hogy megbuktak a kommunisták, egyből fasiszták lettünk, minden átmenet nélkül.
És mi, fiatalok, akik az említett rezsim totális bukása után évtizedekkel születtünk, ízlelgettük, hogy ha a nemzeti érzés, a határon túliakért való aggodalom, a szocialista diktatúra kiszolgálóinak megvetése és remélt felelősségre vonása fasizmus – és ha, mint erre gyakran utaltak, a választott miniszterelnökünk, Antall József fasiszta –, akkor csakugyan azok vagyunk mi is. Ha viszont mi, alapvetően becsületes, tisztességes, hívő, másnak nem ártó magyar emberek fasiszták vagyunk, akkor a fasizmus nem olyan borzalmas dolog.
Így a mi generációnk immunissá vált erre a jelzőre, és amikor balról mint végső, megsemmisítő érvet a fejünkhöz vágják, hát egy Horn Gyula-i „Na és”-sel intézzük el magunkban.
A szó egyébként maga is pontatlan és képlékeny, hiszen a náci Németország magát sosem tekintette fasisztának (azok az olaszok), és elsősorban azért ragasztották rájuk tévesen ezt a címkét, mert ha valódi nevükön, nemzeti szocialistáknak kellett volna hívni őket, egyből feltűnt volna a balos elnyomással meglévő feltűnő hasonlatosság.
Általános iskolai történelemtanárom, az angyalföldi suli ősbolsevik igazgatónője tajtékzott, amikor
1981-82 környékén az egyik osztálytársam Hitler ideológiájának bemutatásakor a „szocialista demagógiát” említette a tankönyvben szereplő „szociális demagógia” helyett.
Lényegesen menti a helyzetet, ha belegondolunk, hogy az akkor hetedik-nyolcadikos diáknak az egész terminus technicus kínaiul volt, és talán ma sem érti, miért kapott egyest.
Mi sem értettük 1989-90-ben, hogyan lettünk egyszeriben fasiszták, és miként ragadtunk bele ebbe a szerepbe, mindenkori politikusainkkal egyetemben, legyenek azok bár mérsékelt konzervatívok, mint Antall, vagy radikális nemzetiek, mint, mondjuk, Csurka, esetleg illiberális polgári-nemzetiek, mint Orbán.
Hogy a világ mennyire nem változott, arra esetleges, bár jó példa a tévében néhány éve sugárzott Budapest Noir című 2017-es film, ami Gömbös Gyula halálakor játszódik, a Horthy-korszakról fest képet, amely oly mértékben egyezik a késő kádári idők interpretációjával, hogy
ezt a politikailag kényesnek tűnő alkotást minden további nélkül leforgathatták volna 1986-ban is, egyetlen mondatot sem kellett volna javítani benne.
(Esetleg a végén, a Szabadság – illetve Ferenc József – hídon jobb oldalt közlekedő autónak szólhattak volna, hogy Magyarországon 1941-ig baloldali közlekedés volt.)
Az új idők tehát nem hozták el a gondolkodás alapvető változását, a baloldaliság egész Európában benne rekedt a pozitív tartományban, míg a jobboldalt nyolcvan éve eltűnt rendszerekkel rokonítják.
A szélsőbaloldali terrorista Ilaria Salist lelkesen befogadja az EP, a jogi bizottság arra sem lát okot, hogy mentelmi jogát felfüggesztve legalább esélyt adjon a bíróságnak a bizonyításra.
Pedig ha egy történelmi eseményre békésen felvonulva emlékező szélsőségesnek számít, akkor azt, aki őt (vagy pláne még nála is ártalmatlanabb tetszés szerinti járókelőt) viperával agyba-főbe veri, vajon minek nevezhetnénk?
A németeknél a Gestapót Stasi néven megöröklő NDK-s kommunista állampárt utódjával simán koalícióra lépnek tartomány-szerte, a néhány éve alakult AfD ellenben vörös (fekete) posztó.
Akik arra sem veszik a fáradságot, hogy Charlie Kirk emlékére fölálljanak a teremben, valószínűleg a gyilkosának is mentelmi jogot adnának,
ha eléjük kerülne az ügy – s másik kezükkel közben szívesen felakasztanák Weidelt, Salvinit vagy Orbánt.
Idehaza Hadházyék szolgáltattak az agresszív, csak a saját érdeküket és jogaikat elismerő erőszakos élcsapatmentalitáshoz némi illusztrációt. Hónapokig zavarták kurjongatásaikkal, trágárságukkal, primitív tábláikkal a ferences templomban összegyűlteket mise, gyónás és imádság közben, mert nekik ez nemcsak joguk, de lételemük is.
Amikor pedig, ezt megelégelve, a szerzetesek vad harangszóval gázoltak forradalmi lelkükbe, egyből felment náluk a pumpa.
Ezt is ajánljuk a témában
A pap és a templom tisztelete alapvető erkölcsi norma – mondja a Mandinernek Makláry Ákos görögkatolikus parókus, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke. Makláry Ákost Hadházy Ákosék keddi, ferenciek terei akciójáról kérdeztük. Interjúnk.
Mert ők idegesíthetnek, gátolhatnak, zaklathatnak – verbálisan és fizikailag is – másokat, de ha véletlenül egy kicsit őket korlátozzák, az mindjárt vért és elégtételt kíván. Jellemző egyébként a magyar közéletre, a sajtót (és sajnos a jobboldali sajtót is) beleértve, hogy nem tiltakoztak hónapok óta, nem írták a vitriolos cikkeket, nem interpellálták a parlamentben, hogy
néhány tüntető minden kedden belerondít a vallásszabadságba, ellenben az első alkalommal, amikor ellencsapás érkezett, rögtön ügy lett belőle.
Bár még mindig kicsit visszafogottan, félve a gondolatrendőrség fasizmust kiáltó ítéletétől, azért néha-néha kezdünk kiállni magunkért.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Vajon hány kommentelőt figyelmeztet Hadházy Ákos, hogy az ítélkezés „Jézus Krisztus dolga”? Egyet se? Különös. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
A „fél, mint ördög a tömjénfüsttől” mintájára megszületett a „beleáll az ideg, mint Hadházyba a harangszótól” mondás. Ungváry Zsolt írása.
(Nyitókép: Christof STACHE / AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
Miközben a rendőrség az egyik késelés helyszínéről a másikra igyekezett, a választópolgároknak sikerült elhárítaniuk a veszélyt: nem lett AfD-s polgármestere a városnak. Francesca Rivafinoli írása.
***
A sértődött képviselő-jelölt lesz a botrányairól ismertté vált Hadházy Ákos kihívója az ellenzéki oldalon.
Ezúttal Zalaegerszegen keveredett botrányba az ellenzéki képviselő, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekkel vádolja a városvezetést.
A mostani, döcögősen indult bábjáték előadásának első selejtező fordulója napokon belül elkezdődik. Már csak egy kérdés van: Ki, kivel bábozik?
A Nemzetgazdasági Minisztérium hangsúlyozta, hogy Hadházy Ákos vádjai a tőzsdei árfolyamok félrevezető értelmezésén alapulnak.
Az emberkép alapvető megváltozása nélkül az emberiség bármilyen jövőképéről beszélni „nem egyéb, mint szentimentális, tünékeny álmodozás.” Kocsi Lajos írása.
Csak véletlenül jött nekem, mert véletlenül jobbra fordította a kormányt…
Oroszország verhetetlennek látszik.
A Szlovák Nemzeti Párt szóvivője szerint ezek a termékek egészségügyi kockázatot jelentenek.
