„Minden le van vizelve. Mind le vagyunk vizelve. Ezen a szombaton levizelték Szent Pétert, Jézus Krisztust és az Istent. Bűnös, gyarló emberek vagyunk, mi, mindannyian. De európaiak és keresztények. S most a legsötétebb barbárság gyalázott meg mindannyiunkat.
Egy, egyetlenegy érvet mondjatok, hogy miért hagyjuk életben. De a jézusi megbocsátás most nem érv, az most nem ér. Mert van, ami nem megbocsátható...
(Ui.: Tökéletesen egyetértek Szabó Gergővel, aki ezt írta a PestiSrácokban: »[...] Azt a senkiházit, aki meg merte engedni magának, hogy levizelje az oltárt, először is ismertté kell tenni. Javaslom, tegyük ki az arcát minden közösségi oldalon, médiumokon, érezze csak a súlyát ennek az aljas tettnek. De akik nála is sokkal bűnösebbek, azok a háttérben dörzsölik a tenyerüket, hogy beérett a munka, már mindent meg lehet tenni. Azok a főbűnösök, a felbujtók és a mentegetők, az ő arcuk kellene, hogy mindenhol kinn virítson, hogy egy nyugodt percük se legyen. Vége a türelemnek, tettekre van szükség, különben az ilyen aljas tettek teljesen hétköznapivá válnak, ahogy sajnos sok helyen Nyugat-Európában már azok is. Az, hogy a Vatikánban ez megtörténhetett, az utolsó utáni figyelmeztetés, a fenevad már nem fél kimutatni agyarait, ez már nyílt háború.«
Igen. Tegyük ismertté. Ne legyen ezeknek egy nyugodt pillanatuk se, soha többé...)”