Beszélnünk kell a fiatalokkal

„»És beszélnünk kell a fiatalokkal is. Bará­taim, ez nem könnyű feladat. Lehet, hogy bennünk van a hiba, de akkor is meg kell próbálnunk.«

Ezt mondta Orbán Viktor október 23-án ünnepi beszédének egyik meghatározó pillanatában. Tízezrek sóhajtottak föl egyetértőleg ott, a Kossuth téren, és milliók szívébe markolt a felismerés, bizony, milyen régen mondogatjuk ezt szűkebb körben a közösségeinkben. A miniszterelnök ismét rátapintott a magyar néplélek egyik neuralgikus pontjára. Vajon mit rontottunk el szülőként, nagyszülőként?

Fontos leszögezni, hogy a fiatal nemzedékek ugyanolyan sokszínűek és megosztottak, mint az egész társadalom.

Vannak a történelmet jól ismerő, tájékozott, a közélet kérdései iránt érdeklődő, kíváncsi és tettre kész ifjak, akikkel lehet és kell értelmes párbeszédet folytatni arról, mit miért csinálunk, miért úgy, ahogy, és milyen előzményei voltak gondolkodásunknak, világlátásunknak a nemzet, a haza történelmében. Csak így tehető számukra világossá, hogy nem vettük el a jövőjüket, a reményt egy jobb, tartalmasabb életre, épp ellenkezőleg – semmi más nem lebegett a szemünk előtt az elmúlt harmincöt évben, mint egy olyan ország felépítésének terve és vágya, ahol nekik már nem kell megélniük azt a sok kínt és szenvedést, ami a szüleik, nagyszüleik generációinak osztályrészül jutott. És sajnos szép számmal vannak tudatlan, tájékozatlan, önmagukon kívül semmivel és senkivel nem foglalkozó, de annál nagyobb öntudatú, mindent kritizáló csoportok is, amelyekre hatványozottan leselkednek azok a veszélyek, amelyeket a kormányfő megfogalmazott.”

Nyitókép forrása: MTI/Szigetváry Zsolt