Egy közösség vagy annak vezetői nem hazudhatják magukat keresztül az igazságig.
„Ismétlem: a bolsevizmus azon a metafizikai föltevésen alapul, hogy a rosszból jó származhatik, hogy lehetséges, mint Razumihin mondja a Bűn és bűnhődésben: az igazsághoz keresztülhazudni magunkat. E sorok írója nem képes ezt a hitet osztani, és ezért feloldhatatlan erkölcsi dilemmát lát a bolsevik állásfoglalás gyökerében, míg a demokrácia – hite szerint – csak emberfeletti lemondást és önfeláldozást követel azoktól, akik tudatosan és becsületesen végig akarják csinálni. De ez, ha talán emberfeletti erőt igényel is, nem lényegében megoldhatatlan kérdés, mint a bolsevizmus erkölcsi problémája” – írta 1918 decemberében A bolsevizmus mint erkölcsi probléma című cikkében Lukács György.
Felvetésének általános érvényéből mit sem von le a tény, hogy bő három hónappal később ő maga a Vörös Ujság szerkesztője, majd a kommün népbiztosa lesz, így saját maga cáfolja személyes erkölcsi álláspontját.
A dilemmát úgy is megfogalmazhatjuk, hogy szentesítheti-e a cél az eszközt, és akkor máris Macchiavellinél járunk, akit a modern politika egyik előfutáraként tisztelnek sokan. Ők azt is vallják, hogy ez az alapelv bár erkölcsi szempontból nem szép, a gyakorlati politikában hasznos, így része is mindennapi életünknek. Lukács későbbi személyes döntése és az idő csak látszólag cáfolta fenti kijelentését. A világrendszerré épült szocializmus éppen abból adódóan bukott meg, hogy minden lényeges elemében hazugságnak bizonyult. Lukács fordulatával élve: nem igaz, hogy a rosszból jó származhat. A modern demokráciák – minden technológiai változás és manipuláció ellenére is – a mai napig azon az erkölcsi alapon nyugszanak, hogy
a közügyek iránt érdeklődő, az információkhoz szabadon hozzáférő polgár tud legmagasabb szinten dönteni saját közössége ügyeiről vagy éppen saját képviselőiről.
Ez egy demokráciában elvileg az akaratképzés minden mozzanatára érvényes, mégis különösen hangsúlyos a képviseleti demokrácia legfontosabb eseménye, a választás alkalmával.
Ha a politika szereplői arra hivatkozással, hogy ellenfelei lejáratják, nem nevezik meg jelöltjeiket, nem mondják el programjukat, ha azt a taktikát vallják, hogy a választás előtt nem lehet beszélni semmiről, utána viszont mindent meg lehet tenni, akkor valójában – a mindennapi bolsevizmus jegyében – arra tesznek kísérletet, hogy az igazsághoz hazudják keresztül magukat. Amikor egy sajtótájékoztatón vagy éppen egy elvileg nyílt utcai fórumon a politikus a kérdezőbe fojtja a szót, becsmérlő jelzőkkel illetve őt, vagy éppen válasz helyett csupán politikai ellenfeleinek személyeskedő gyalázására futja, akkor
ugyanaz a bolsevik logika sejlik fel, amely a demokrácia alapjait rombolja.
Ha a politikai cselekvés kimerül a másikkal szembeni üres provokációban, a közállapotokkal kapcsolatos hergelésben, akkor a történelem süllyesztőjében eltűnt bolsevik elődök elégedetten csettintenek bugyrukból.
Naivitás lenne azt várni, hogy a hazugság, az álságos magatartás, a provokáció és a gyűlöletkeltés egyik napról a másikra eltűnik hétköznapjainkból. Ősi gyarlóságaink ezek, amelyek nemcsak a politikában, de az élet minden területén jelen vannak, és lesznek is talán, míg ember létezik. Tőlünk, polgároktól függ azonban, hogy milyen mértékben fertőzi meg közösségi életünket, azaz közéletünket a mindennapi bolsevizmus.
Amint láthatjuk, az 1918-as Lukács Györgynek igaza volt az 1919-es Lukács Györggyel szemben.
Egy közösség vagy annak vezetői – legyen szó osztályról, nemzetről vagy éppen pártról – nem hazudhatják magukat keresztül az igazságig.
A rosszból nem származhat jó. A történelem megmutatta, hogy a bolsevizmus, az ideológia, amely a dialektika köntösébe rejtve hivatalosan is vallotta ezt az elvet, megbukott. A mi feladatunk pedig éppen az, hogy ennek a pitiáner, cinikus, sunyi mindennapi gyakorlata is tűnjön el a közösségeink hétköznapi életéből.
A szerző közigazgatási és területfejlesztési miniszter
***
Ezt is ajánljuk a témában
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Kovács Attila / MTI)
Ezt is ajánljuk a témában
Előre szólunk: tízből négy diplomás nem tudja majd értelmezni az itt következő szöveget. Francesca Rivafinoli írása.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Az a helyzet, hogy ezekben a figurákban az eszme felülírja az emberséget, és csak azért nem akasztanak, nyaktilóznak és lövöldöznek még, mert ahhoz is gyávák. Ungváry Zsolt írása.
***
Anne Applebaum szerint kegyetlenül bánik a meghódított területek lakosságával Putyin.
Keleti szomszédunk továbbra sem került még be az Egyesült Államok vízummentességi programjába.
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
A felelőtlen ígérgetés hatalmas kárt okoz az ukrán népnek, ezeket az USA nem tudja/akarja betartani.
„Ki finanszírozza a migrációt?” – fogalmazott Elon Musk.
Gruber Zsombort és társait meglepte, hogy Robbie Keane a szünetben egyszerre cserélt négyet.
A Debreceni Kutyaház Állatotthon tavaly ünnepelte a 20. születésnapját – ez sokmindent elárul a kitartásukról és az állatszeretetükről. Jelenleg több mint 200 kutya és 80 macska tartozik a gondozásukba.
