„Nem szoktam ilyen mélyre kotorni, és nem is szívesen teszem. De ez a poszt a közlő és a primer és szekunder címzett(ek) kontextusában megmutatja, hogy miért nincs társadalmi béke Magyarországon, és fellebbenti azt is, hogy mikor lehet.
A posztot Orbán Balázs tette közzé, aki egyrészt tanársegéde az NKE-nek, másrészt a tudományos tanácsadó testület elnöke. Nyilván nincs beleszólása abba, hogy kit vesznek fel a közszolgálati (!) egyetemre, és ez jól is van így.
A poszt közvetlen címzettje egy olyan baloldali aktivista, aki alma materét mocskolva, obszcén és trágár kifejezésekkel került be a közéletbe. A poszt közvetett címzettje pedig az őt pajzsra emelő baloldali »értelmiség«, amely mindent megtett, hogy ellehetetlenítse Orbán Balázs doktori disszertációját az általa (úgy értem ezen »értelmiség« által) elfoglalt Eötvös Lóránd Tudományegyetemen.
Emlékezzünk, ne feledjük, és figyelmeztessünk: azért, mert Orbán Balázs a miniszterelnök politikai igazgatója – így (»jobboldali«) politikai aktor – az ELTE több (»baloldali«) vezetője is megpróbálta megakadályozni (!), hogy tudományos (doktori) fokozatot szerezhessen.
Amit végül summa cum laude abszolvált. Két világ néz egymással szembe (a képen is). A normalitás világa, ahol a tőlünk eltérően gondolkodó, akár minket sértegető, méltatlan módon viselkedő embert is szeretettel fogadjuk és bátorítjuk. És a végtelen gyűlölet világa, amely pusztítani és rombolni akar. Bármi áron, akár a saját jóléte, biztonsága, szabadsága árán is.
Sajnálatos, de ezért nincs közéleti párbeszéd. Mert a közéleti kérdések ma nem úgy vetődnek fel, hogy A és B elképzelés versenyez a megvalósításért (értsd: szerintem így csináljuk, szerintem úgy csináljuk – a cél pedig a haza üdve). Nem. Ma az egyik oldal el akarja pusztítani a másikat, nem létezővé kívánja tenni a tőle eltérő, számára nem kedves gondolatokat (nevezzük egyszerűen »baloldalnak«, bár már rég semmi köze hozzá), míg a másik védi a normalitást, és folyamatosan helyet kínál a szellem terített asztala mellett.
Társadalmi béke, és értelmes párbeszéd akkor lehet, ha a pusztítás, eltörlés (cancel culture) helyett a párbeszéd, az építés, az előrehaladás lesz mindkét »oldal« célja.”