Itt a bizonyíték: ilyen tragikus következményei lehetnek a gyűlöletcunaminak a közösségi médiában

Terjedelmes írást közölt Transzparens Újságírásért Alapítvány hivatalos oldalán, melyben felidézték, hogy szeptember 7-én, Kötcsén, ahol a Fidesz hagyományos őszi évadnyitó rendezvénye, a Kötcsei Piknik mellett a Tisza Párt is demonstrációt hirdetett. Utóbbin  több újságírót is inzultus ért, köztük kollégánkat, Móna Márk riport is, akit Magyar Péter honvédelmi szakértője többször is meglökött, miközben pár kérdést szeretett volna neki feltenni.

Eközben az online térben a „szeretetországot” hirdető Tisza Párt szimpatizánsai a Facebook-felületek kommentmezőiben cunamiszerűen élték ki agresszív késztetéseiket. A lap felhívta a figyelmet, hogy 

Dehumanizáló kijelentésekkel, erőszakfantáziák sokaságával és egzisztenciális ellehetetlenítéssel találhatja szemben magát az, aki kicsit is belemélyed a hozzászólásokba. Az alapítvány elemzésében erről azt írja, hogy miközben a politikai kommunikáció a szeretetről és szelídségről beszél, a gyakorlat a véleményterror nyers mechanizmusait mutatja. Azt pedig, hogy mindez hova vezethet, Charlie Kirk amerikai politikai kommentátor meggyilkolása mutatta meg, amely szintén nem maradt visszhang nélkül a közösségi médiában.

Mint fogalmaztak, annak érdekében, hogy közelebbről megismerjük e szubkultúra online magatartásával, érdemes szemügyre venni néhány kommentet, amely Császár Attila élő bejelentkezéséről szóló Facebook-poszt alatt keletkezett. 

Itt a „belépőszint” a dehumanizáló „féreg” címke használata, amely leveszi az emberi státuszt a célpontról, és átkapcsolja az olvasót egy olyan kódra, ahol nem egy állítással vitatkozunk, hanem egy „kártevőt” utasítunk rendre. „Ez kinyitja az ajtót a következő lépcső felé, mert ha a másik »nem teljes értékű ember«, akkor a vele szembeni túlkapás könnyebben igazolható. 

– hívták fel a figyelmet.

S vezet is. A lap olyan példákat is hozott, melyben a közmédia riporterét a Facebook-felhasználók „pondrónak”, „parazitának” nevezték, akit „el kellett volna taposni”, vagy „a torkán le kellett volna nyomni a mikrofont”.

A mikrofonos kép erőssége abban áll, hogy cselekvést és testrészt kapcsol össze – ez a fajta vizualitás különösen erős cselekvéskésztetést vált ki a közegben.

A dehumanizációs ív vége pedig a pondró eltaposásáról való fantáziálás. Ennél a pontnál az ember kifejezetten kártevővé válik, amelyet egy „természetes” mozdulattal el lehet pusztítani. „Aki pondrót tapos, nem morfondírozik erkölcsi dilemmákon – pontosan ezért hatásos ez a metafora. 

– húzták alá.

Majd megjelent a halálos kimenetelű erőszak kimondása is. „A politika itt már nem vitatér, hanem »különítményes« logika: 

Az ilyen mondatok történetileg sosem maradnak következmények nélkül, ha a közösségi ellenállás gyenge – pontosan ezért vörös vonal– hangsúlyozták az elemzésben.

A fenti „párbeszéd” kapcsán az összeállításban rámutattak, hogy a totális dehumanizálás az érvelést teljesen kiiktatja. „Nem állít semmit a cselekedetekről, a következményekről vagy a közérdekről, csak a személy totális megsemmisítését célozza a szavak szintjén”. 

 – szögezték le.

Célpontban az újságírók

Összegzésképp rámutattak, hogy a fenti idézetekből jól kirajzolódik egy eszkalációs lépcső. 

• Az első fok a dehumanizáció amely eltünteti az empátia alapját.
• Erre épül a kézzelfogható fizikai felhívás, amelyből következik az erőszak normalizálása, vagyis az erkölcsi gátak közösségi lebontása. 
• A spirál végén pedig a megsemmisítés különböző formái állnak: a halálos erőszak kimondása, a jogon kívüli megtorlás óhaja, illetve enyhébb esetben az egzisztenciális ellehetetlenítés a legdurvább esetben az önártalom sugalmazása.

 Mindez nem „véletlen komment”, hanem minta: a platformok visszacsatolása (reakciók, nevető emojik) rendre a legkeményebb sorokat tolja feljebb –sorolták.

Majd hozzátették, az sem véletlen, hogy a célpontok között kiemelt helyen állnak az újságírók. A sajtó kérdezése a demokrácia egyik minimális működési feltétele – akkor is, ha kényelmetlen kérdések hangzanak el. „A kommentelő logika viszont sokszor úgy szól: a sajtószabadság addig érték, amíg a kormányt kritizálják, onnantól kezdve, hogy egy ellenzéki politikusnak tesznek fel kellemetlen kérdést, a kérdező provokátor”. 

Kiemelték, hogy ez a kettős mérce a kötcsei lökdösődős ügyben látványosan megjelent: Ruszin-Szendi Romulusz, a Tisza Párt szakértőjeként fellépő volt vezérkari főnök a felvételek tanúsága szerint többször is eltaszította a Mandiner riporterét: az esetről több médium közölt anyagot, feljelentés is született, majd utóbb magyarázatok és relativizálások érkeztek a Tisza oldaláról. 

„Tessék végiggondolni a kontrollkérdést: mit szólnának ugyanezek a kommentelők, ha Orbán Viktor meglökdöste volna Fábián Tamás újságírót a templom előtt? Bizonyára világvégét kiáltana minden magára valamit adó ellenzéki véleményvezér. Ha viszont »a mi emberünk« teszi, akkor »csak odébb tolta, mosolyogva«, »provokáció volt«. Az erkölcsi magas ló és az aljasság kéz a kézben sétál, amikor az identitás felülírja a közös normát” – olvasható az ojim.hu gondolatmenetében.

Gyász és káröröm követte a tragédiát

Ezután kitértek arra, hogy alig pár nappal a kötcsei események után „dermesztő illusztációját” láthattuk annak, hova vezethet a pszicho-patologikus gyűlölködés. Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, Charlie Kirköt, a Turning Point USA 31 éves alapítóját, az amerikai konzervatív mozgalom egyik legismertebb és legmegosztóbb figuráját egy egyetem kampuszán lőtték le. Az eset önmagában is tragédia, de ami utána következett, az legalább annyira dermesztő a lap szerint. A gyilkosság hírére a közösségi médiát szinte azonnal, „elementáris” erővel árasztotta el nemcsak a gyász és a döbbenet, hanem a káröröm és a nyílt ünneplés. 

A Transzparens Újságírásért Alapítvány írása végén rámutatott, hogy 

Hangoztatták, hogy mindkettő ugyanabból a gyökérből táplálkozik: abból a politikai logikából, amely a vitát kiirtja, az ellenfelet pedig egzisztenciális fenyegetésnek tekinti. „A politikai gyűlölet egy olyan világot hoz el, ahol az emberi méltóság elveszíti értékét, és ahol a politikai győzelem egyetlen mércéje az ellenség eltüntetése”.

„Amikor a közös emberi alap, a másik fél méltóságának tisztelete eltűnik, a párbeszéd lehetetlenné válik, és már csak a puszta erő marad. A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet – bárhonnan is eredjen – nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa. 

– figyelmeztetett a Transzparens Újságírásért Alapítvány az elemzésben.

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP