Egy pillanatra minden eddigi erőm és reményem elhagyott, és féltem

„Charlie Kirk brutális meggyilkolása – ideológiákon keresztüli megosztottság – Orbán Viktorék és a kamu »liberálisok« reakciójára:

Politikai »pályafutásom« lassan három éve alatt egyszer sem éreztem azt, hogy félek. Vagy hogy féltenem kéne az életemet a politikai véleményem miatt (bár egyszer talán tényleg megijedtem). Pedig az elmúlt három évben rengeteg dolog történt, amiket emberek pontosan azért tettek, hogy ezt érezzem — egészen a halálos fenyegetésektől azokig, amikor felnőtt, kétméteres férfiak álltak le kiabálni velem az utcán.

Tegnap este, semmit nem sejtve, viszont szembejött velem a cenzúrázatlan videó Charlie Kirk meggyilkolásáról, és egy pillanatra minden eddigi erőm és reményem elhagyott, és féltem.

Mindannyian tudjuk, hogy a másik politikai tábor ellen keltett gyűlölet szavazatokat jelent — csak van, amikor egy idióta tényleg annyira benyalja a szított gyűlöletet, hogy már nem csak szavazatával és véleménye hangoztatásával kívánja a politikai céljait szolgálni, hanem képes akár embert is ölni, hogy az áhított ideológiája győzedelmeskedhessen, a másikét pedig elpusztítsa. Ehhez pedig még az emberölést is képes magában megidealizálni. 

De szerencsére nem sokan jutnak el odáig, hogy embert öljenek — úgyhogy hozzuk kicsit emberibb szintre. A komment szekciók tele vannak azokkal, akik ünneplik a történteket, de ideáig sem kell elmennünk: hiszen van egy Jeszenszky Zsoltja Magyarországnak, aki a saját apja elleni merényletet is képes volt érthetőnek önigazolni; de ott van a »bubuzás«, vagy csak az a rengeteg komment, amelyeket én magam is kapok arról, hogyan kéne megerőszakolni, majd megölni és kutyák elé vetni (igen, ilyenek naponta jönnek).”

Nyitókép: Képernyőkép / Mandiner.hu