Cser-Palkovics András: Tűzijáték nem létezett Szent István korában, meg Budapest se, Székesfehérvár azonban igen

Szent István ünnepének Szent István városában, városaiban volna a helye. Március 15., október 23.: Budapest, nem is kérdés. De augusztus 20.: Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém. Mielőtt megkapom, hogy polgármesterként hazabeszélek – igen, ez abszolút igaz –, hadd kínáljak néhány objektívebb szempontot is.

Az időben tőlünk legtávolabb lévő, ezért bizonyos értelemben legabsztraktabb ünnep megéléséhez jól jön minden kapaszkodó, valamennyi apró kézzelfogható vagy megélhető emlék, a hely szelleme. Ne értsenek félre, nem egy-egy rendezvényelemet szeretnénk elcsaklizni a fővárostól.

Eleve nem tartom helyesnek, hogy egy-egy rendezvényelemet elvegyenek egy településtől, hogy egy másikat gazdagítsanak vele. Ha ugyanis az ország egy része veszteségként él meg valamit, az ország egésze is veszít egy kicsit, végül pedig közösen, nemzetként megélt pillanat helyett egy durva és legjobb esetben is épp csak pozitív átlagot kapunk. Az államalapító ünnepe, ennek a napnak a katarzisa az „átlagokkal” nem összeegyeztethető.

A polgármesteri tapasztalat azonban kiválóan megtanítja, mi a különbség aközött, hogy egy közösség vezetője mit tehet meg, és aközött, hogy mit szeretne tenni. 

Szent István a nyugati értékekhez, a nyugati kereszténységhez és kultúrkörhöz kívánt tartozni, és hazánknak is e kultúrkörben szánt jövőt. Felismerte azonban, hogy

Uralkodásának legnagyobb próbatétele volt, hogy az akaratot és az adottságot összehangolja, hogy a Kelet és a Nyugat hatalmi frontvonalán kijelölje a magyarság helyét Európa térképén. Hogy a nyugati keresztény kultúrkörhöz való kapcsolódás formálja és erősíti az országot, de a függetlenségét csak az önálló, autonóm, szuverén kormányzás képes garantálni. Elvégre ez jelenti a különbséget szövetség és alárendeltség, állam és tartomány között. Hiába tehát a millenniumi távlat: a földrajz zsarnokságából és a magyarok kulturális tartozni vágyásából fakadó adottságok nem sokat változtak.

Az intellektuális gyakorlatokat, a történelem tapinthatóvá tételét nagyban könnyíti, ha a történelem valós helyszínei maguk is ezt szolgálják. Van ebben adóssága a városunknak is, hiszen – bár az Árpád-ház-programban sok mindent megvalósítottunk a testközeli történelemért – az államalapító és dinasztiája emlékéért bőven van még mit tennünk. Adja magát egy határidő is: 2038-ban lesz István király halálának ezredik évfordulója. A kilenc­századikat is különlegesen ünnepelte városunk, az ezrediket pedig valódi mérföldkőként szeretné.

Ehhez szükség lesz épített környezetünk megújítására, szellemi és lelki erőforrásaink erősítésére, egy kiterjedt, a magyar állammal és Szent István városaival közösen felépített programra. Mi már el is kezdtük a munkát, s ezúton is invitálok minden olvasót, éljen bárhol a nemzetben: ossza meg velünk a gondolatait, hiszen a szent király akarata nyomán Fehérvár minden magyar városa is egy kicsit. 

A szerző Székesfehérvár polgármestere 

Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás