A napnál is világosabb: „Nyugat-Európa hálás lehet, hogy a magyar kormány igyekezett megkímélni a migrációtól”

Közös konferencián tárja fel a 2015 óta tartó európai bevándorlóválság tanulságait és veszélyeit a Migrációkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szeptember 24–25. között, Szegeden. A kétnapos tanácskozás célja, hogy bemutassa a magyar és amerikai bevált gyakorlatokat, és közös európai, esetleg felvázolja egy transzatlanti stratégia gondolatát a tömeges bevándorlás visszaszorítására.

Meg kellett ismerni a probléma hátterét

A szegedi MCC-központ teltházas dísztermében megtartott nyitóbeszédében Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet főigazgatója hangsúlyozta, hogy az intézmény egy olyan hiányt pótol, amellyel a 2015-ös tömeges bevándorlás kihívásai előtt nem merült fel Magyarországon:

Szerinte mi, magyarok „sosem voltunk gyarmatosítók, sosem kellett a társadalmunknak más kontinensekről érkezők tömegével, párhuzamos társadalmakkal megbirkóznia, a mi tapasztalataink eltérőek a nyugati országokétól, nincs közünk a közel-keleti, afrikai krízisekhez, a migrációs bűnözéshez”.

A Migrációkutató Intézet ezekre a kihívásokra igyekszik válaszokat találni, és feltárni a 2015-ös, „tüneti jellegű események” hátterét. Az ilyen konferenciák is ezt a célt szolgálják.

Lánczi Péter, az MCC általános főigazgató-helyettese köszöntőjében elmondta:

Kiemelte: „A magyarság Kárpát-medence-szerte rádöbbent, hogy a migrációhoz kapcsolódó tapasztaltunk, tudáskészletünk hiányos ahhoz, hogy érdemi közbeszédet tudjunk folytatni róla.”

Hosszútávú, stratégiai lépésekre és az ezek kidolgozására képes intézményre volt és van szükség, amely az MCC környékén szültetett meg, és annak berkein belül működik.

Tatárjárás, törökdúlás, magyarirtás, migráció

Ezt követően Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke előadásában arról számolt be, milyen megpróbáltatásokon kellett átesnie a délvidéki magyaroknak, akiknek otthonán 2015-től keresztülvonult „az illegális migránsok sáskajárása”.

Kiemelte, hogy pártja, kormányzati tényezőként egyedül szólalt fel a szerb parlamentben, hogy az ország déli határait meg kellene védeni, amiért a liberális ellenzék „fasisztának és xenofóbnak” bélyegezte, és ombudsmani eljárást akart ellene indíttatni. Pedig ő csak annak az örök igazságnak akart érvényt szerezni, hogy

A biztonságra pedig szükség is lett volna, hiszen az Európai Bizottság számai szerint 2015-ben 815 ezer illegális migráns haladt át Szerbián, illetve a Vajdaságon, hogy Magyarországon keresztül bejussanak az EU-ba. Ez torkollt a szeptember 16-ai „röszkei csatába”. Ami ezután jött, az Pásztor Bálint szerint

A napi szinten érkező több ezer migráns elöregedett lakosságú, apró magyar falvak és nagyobb városok békéjét egyaránt feldúlta:

„Az emberek félelemben éltek, féltették a gyermekeiket és saját biztonságukat. A bevándorlók nemcsak lakatlan házakba törtek be, de lakott otthonokba is bevették magukat.”

A VMSZ vezetője kiemelte, hogy a magyarországi lakosok kevesebbet tapasztaltak ezekből a gondokból, mert a határzár azt eredményezte, hogy „az illegális migránsbandák és az őket terelgető embercsempészek kénytelenek voltak alternatív útvonalat találni”.

2016-18-tól kezdve a migránsok mozgási iránya nyugatra tolódott el, Horvátország és Bosznia-Hercegovina irányába, a vajdasági migrációs nyomás is csökkent, de nem szűnt meg:

Az illegális migránsok abból fakadó frusztráltsága, hogy elzárták az útjukat észak felé, bandaháborúkban csúcsosodott ki:

„Mindennaposság vált a fegyverropogás, a kézigránátok robbanása a Szabadka környéki erdőkből. Mindenki rettegett, hogy lakott területen is megjelennek majd felfegyverkezve.”

Erre 2023-ban sor is került, amikor egy szabadkai bevásárlóközpont parkolójában történt fegyveres leszámolás a migránsok között. Ezt követően a szerb rendvédelmi erők, hosszas unszolásra, két nap alatt rendet tettek. Ezt követően az illegális bevándorlók eltűntek a közterületekről, bár az erdőkben még fel-feltűnnek.

– hangsúlyozta Pásztor Bálint.

Visszatekintés és keserű tapasztalatok

Az ezt követő panelbeszélgetés azt hivatott feltárni, mi is történt tulajdonképpen 10 évvel ezelőtt, és milyen események játszódtak le Dél-Magyarországon, illetve ezt követően a hazai és nyugat-európai politikában. Janik Szabolcs, az MCC Társadalom– és Történelemtudományi Iskola Politikatudományi Műhelyének kutatótanára moderálása mellett Barthel-Rúzsa Zsolt, katonai nemzetbiztonság irányításáért felelős államtitkár, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója saját élményeiket, illetve tapasztalataikat osztották meg a közönséggel.

Nem pusztulhatunk bele a segítségnyújtásba

Kiss-Rigó László felidézte, hogy 2015 szeptemberében előbb csak a televízióból, majd a helyi rendőrkapitánytól értesültek róla, hogy közelednek, illetve megérkeztek a migránsok a déli határhoz, ahol egyre veszélyesebb lett a helyzet.

Az egyházmegye a karitász csoportjával települt a helyszínre, hogy segítsenek a rászorulókon: nem nézték, ki, milyen motivációból van ott, mindenki helyzetén könnyíteni akartak.

– fejtette ki a püspök, hozzátéve:

„Ez nem egy keresztényi szolidaritást és segítséget igénylő helyzet volt, hanem olyan szituáció, amely ellen védekezni kell.”

Kiemelte, hogy a nyugati sajtó kipécézte és megpróbálta meghurcolni őt, mert püspökként nem a feltétlen befogadást szorgalmazta. Kritikusai pedig azzal vádolták, hogy keresztényietlen magatartást tanúsít akkor, amikor önzetlen odafordulást várna el az Evangélium. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott:

Aláhúzta, hogy a kísérő nélkül érkező gyermekek ellátásában és oktatásában komoly szerepet vállalt az egyházmegye, mielőtt államilag központosították volna ezt a feladatot. Viszont azt is felidézte, hogy a bevándorlók között szétosztott ételcsomagokat szétdobálták az érkezők, akik úgy voltak vele, hogy „a szemetet majd felszedik a keresztények”.

Kifejtette, hogy tapasztalatai szerint a segítségre ott van szükség, ahonnan a probléma ered: a bevándorlás forrásánál. Felidézte, hogy gyülekezeti gyűjtésből már több tíz millió forinttal – kútfúrással, iskolák és árvaházak létesítésével – járultak hozzá a helyben maradó szíriai keresztény közösségek támogatásához.

– hangsúlyozta Kiss-Rigó László, kiemelve, hogy amit 10 éve menekültválságként próbáltak aposztrofálni, az valójában „egy irányított, szervezett, manipulált invázió” volt.

Szerinte, attól, hogy valaki ezt kritizálja, nem lesz fasiszta, sem keresztényellenes és nincsenek fóbiái.

Pótolhatatlan katonai tapasztalatok

Barthel-Rúzsa Zsolt a Magyar Honvédség emberfeletti teljesítményét emelte ki a déli határzár kiépítésében. Ő is kiemelte, hogy 2015-ben olyan migrációs hullámmal szembesült az ország, amire a második világháború óta nem volt példa. Rámutatott:

Hangsúlyozta, hogy a feladat minden addigi kihívástól különbözött, és olyan, országon belüli éles helyzetre vonatkozó tapasztalatokat adott a magyar haderőnek, amelyet azóta beépítettek a Honvédség doktrínájába. Ezek a kihívások és megoldások szerinte lényegesen különböztek a korábbi, külszolgálati tapasztalatoktól, de jól ki is egészítették azokat.

– emelte ki Barthel-Rúzsa Zsolt, aki egyetértett Kiss-Rigó Lászlóval abban, hogy a probléma gyökerénél, a bevándorlás forrásainak minősülő régiókban is fontos a magyar jelenlét, ami katonai részvételt is jelent.

Elárulta, hogy a Magyar Honvédség a Közel-Keleten, Afrikában és a Balkánon is jelen van különféle nemzetközi missziók keretében, és részt vesz „a stabilitás megőrzésében, ami elejét tudja venni az elvándorlásnak”.

Szerinte az olyan műveletek, mint amilyenek a Száhil-övben, Csádban zajlanak, arra is képessé teszik majd idővel a Honvédséget, hogy önállóan is végre tudjon hajtani hasonló feladatokat ott, ahol szükség van erre, például a Hungary Helps program biztosításában.

Kérdésre válaszolva külön kitért arra, hogy a magyar titkosszolgálatok aktívan dolgoznak a migrációs kockázatok elhárításán, és ebben szoros együttműködés létezik a szomszédos államok hasonló szerveivel.

Ha Magyar Péter szövetségesin múlik, migránsországgá válunk

Szánthó Miklós komor hangulatú jövőképet vázolt, amikor a tömeges illegális bevándorlás politikai vetületeiről beszélt. Kifejtette, hogy a kérdés ismét előtérbe került a hazai választási kampányban, ám ennek nagyon is valós oka van:

„Magyar Péter brüsszeli kollégái olyan jelentéstervezetet nyújtottak be Magyarországról szeptember 23-án az Európai Parlamentnek (EP), amely felszólítja hazánkat a határkerítés és a határvédelem megszüntetésére, az Európai Bizottságtól pedig azt kéri, hogy amíg ezt nem tesszük meg, fagyasszák be a hazánknak járó uniós forrásokat.”

Szerinte az EP-nek problémát jelent a migráció kapcsán, hogy Magyarország feltartóztatja és kitoloncolja az érkezők nagy részét, és meghosszabbítottuk a migrációs veszélyhelyzetet:

Szánthó hiányolta a balos sajtót a rendezvényről, akik szerinte kétségbe vonták az Alapjogokért Központ Keleti pályaudvarra kivetített üzenetét, miszerint Magyarországból igenis bevándorlóországot akarnak csinálni.

– fejtette ki Szánthó, aki szerint a migráció kérdésében csak egyszer lehet rossz döntést hozni, azt pedig visszafordíthatatlan károk követik. Az ő meglátása szerint Nyugat-Európa ebbe a rossz irányba indult el.

Hozzátette, hogy a Magyarország igazát a valóság bizonyította be, a migráció pedig igenis sorskérdés, de nem kell, hogy mi is a részeseivé váljunk „a gyarmatok bosszújának”.

 Ezek mögött pedig 8-20 százalékos, jól szervezett, összetartó politikai erő fogja majd követelni, hogy beleszólhasson a döntéshozatali mechanizmusokba.

Azt is kifejtette, hogy a nyugati politikai vezetők fő célja az Európai Egyesült Államok létrehozása, ennek egyik eszköze a társadalmak átalakítása.

Szerinte

Szerinte viszont megvan a lehetőségünk arra, hogy kimaradjunk ebből, illetve a kontinens maradék európaiságának felszámolásából.

Nyitókép: Magyar rendőrök és bevándorlók összecsapása 2015-ben, Röszkénél /  Sandor Gemesi / AFP