A napnál is világosabb: „Nyugat-Európa hálás lehet, hogy a magyar kormány igyekezett megkímélni a migrációtól”

Közös konferencián tárja fel a 2015 óta tartó európai bevándorlóválság tanulságait és veszélyeit a Migrációkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szeptember 24–25. között, Szegeden. A kétnapos tanácskozás célja, hogy bemutassa a magyar és amerikai bevált gyakorlatokat, és közös európai, esetleg felvázolja egy transzatlanti stratégia gondolatát a tömeges bevándorlás visszaszorítására.

Meg kellett ismerni a probléma hátterét

A szegedi MCC-központ teltházas dísztermében megtartott nyitóbeszédében Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet főigazgatója hangsúlyozta, hogy az intézmény egy olyan hiányt pótol, amellyel a 2015-ös tömeges bevándorlás kihívásai előtt nem merült fel Magyarországon:

Szerinte mi, magyarok „sosem voltunk gyarmatosítók, sosem kellett a társadalmunknak más kontinensekről érkezők tömegével, párhuzamos társadalmakkal megbirkóznia, a mi tapasztalataink eltérőek a nyugati országokétól, nincs közünk a közel-keleti, afrikai krízisekhez, a migrációs bűnözéshez”.

A Migrációkutató Intézet ezekre a kihívásokra igyekszik válaszokat találni, és feltárni a 2015-ös, „tüneti jellegű események” hátterét. Az ilyen konferenciák is ezt a célt szolgálják.

Lánczi Péter, az MCC általános főigazgató-helyettese köszöntőjében elmondta:

Kiemelte: „A magyarság Kárpát-medence-szerte rádöbbent, hogy a migrációhoz kapcsolódó tapasztaltunk, tudáskészletünk hiányos ahhoz, hogy érdemi közbeszédet tudjunk folytatni róla.”

Hosszútávú, stratégiai lépésekre és az ezek kidolgozására képes intézményre volt és van szükség, amely az MCC környékén szültetett meg, és annak berkein belül működik.

Tatárjárás, törökdúlás, magyarirtás, migráció

Ezt követően Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke előadásában arról számolt be, milyen megpróbáltatásokon kellett átesnie a délvidéki magyaroknak, akiknek otthonán 2015-től keresztülvonult „az illegális migránsok sáskajárása”.

Kiemelte, hogy pártja, kormányzati tényezőként egyedül szólalt fel a szerb parlamentben, hogy az ország déli határait meg kellene védeni, amiért a liberális ellenzék „fasisztának és xenofóbnak” bélyegezte, és ombudsmani eljárást akart ellene indíttatni. Pedig ő csak annak az örök igazságnak akart érvényt szerezni, hogy

A biztonságra pedig szükség is lett volna, hiszen az Európai Bizottság számai szerint 2015-ben 815 ezer illegális migráns haladt át Szerbián, illetve a Vajdaságon, hogy Magyarországon keresztül bejussanak az EU-ba. Ez torkollt a szeptember 16-ai „röszkei csatába”. Ami ezután jött, az Pásztor Bálint szerint

A napi szinten érkező több ezer migráns elöregedett lakosságú, apró magyar falvak és nagyobb városok békéjét egyaránt feldúlta:

„Az emberek félelemben éltek, féltették a gyermekeiket és saját biztonságukat. A bevándorlók nemcsak lakatlan házakba törtek be, de lakott otthonokba is bevették magukat.”

A VMSZ vezetője kiemelte, hogy a magyarországi lakosok kevesebbet tapasztaltak ezekből a gondokból, mert a határzár azt eredményezte, hogy „az illegális migránsbandák és az őket terelgető embercsempészek kénytelenek voltak alternatív útvonalat találni”.

2016-18-tól kezdve a migránsok mozgási iránya nyugatra tolódott el, Horvátország és Bosznia-Hercegovina irányába, a vajdasági migrációs nyomás is csökkent, de nem szűnt meg:

Az illegális migránsok abból fakadó frusztráltsága, hogy elzárták az útjukat észak felé, bandaháborúkban csúcsosodott ki:

„Mindennaposság vált a fegyverropogás, a kézigránátok robbanása a Szabadka környéki erdőkből. Mindenki rettegett, hogy lakott területen is megjelennek majd felfegyverkezve.”

Erre 2023-ban sor is került, amikor egy szabadkai bevásárlóközpont parkolójában történt fegyveres leszámolás a migránsok között. Ezt követően a szerb rendvédelmi erők, hosszas unszolásra, két nap alatt rendet tettek. Ezt követően az illegális bevándorlók eltűntek a közterületekről, bár az erdőkben még fel-feltűnnek.

– hangsúlyozta Pásztor Bálint.

Visszatekintés és keserű tapasztalatok

Az ezt követő panelbeszélgetés azt hivatott feltárni, mi is történt tulajdonképpen 10 évvel ezelőtt, és milyen események játszódtak le Dél-Magyarországon, illetve ezt követően a hazai és nyugat-európai politikában. Janik Szabolcs, az MCC Társadalom– és Történelemtudományi Iskola Politikatudományi Műhelyének kutatótanára moderálása mellett Barthel-Rúzsa Zsolt, katonai nemzetbiztonság irányításáért felelős államtitkár, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója saját élményeiket, illetve tapasztalataikat osztották meg a közönséggel.

Nem pusztulhatunk bele a segítségnyújtásba

Kiss-Rigó László felidézte, hogy 2015 szeptemberében előbb csak a televízióból, majd a helyi rendőrkapitánytól értesültek róla, hogy közelednek, illetve megérkeztek a migránsok a déli határhoz, ahol egyre veszélyesebb lett a helyzet.

Az egyházmegye a karitász csoportjával települt a helyszínre, hogy segítsenek a rászorulókon: nem nézték, ki, milyen motivációból van ott, mindenki helyzetén könnyíteni akartak.

– fejtette ki a püspök, hozzátéve:

„Ez nem egy keresztényi szolidaritást és segítséget igénylő helyzet volt, hanem olyan szituáció, amely ellen védekezni kell.”

Kiemelte, hogy a nyugati sajtó kipécézte és megpróbálta meghurcolni őt, mert püspökként nem a feltétlen befogadást szorgalmazta. Kritikusai pedig azzal vádolták, hogy keresztényietlen magatartást tanúsít akkor, amikor önzetlen odafordulást várna el az Evangélium. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott:

Aláhúzta, hogy a kísérő nélkül érkező gyermekek ellátásában és oktatásában komoly szerepet vállalt az egyházmegye, mielőtt államilag központosították volna ezt a feladatot. Viszont azt is felidézte, hogy a bevándorlók között szétosztott ételcsomagokat szétdobálták az érkezők, akik úgy voltak vele, hogy „a szemetet majd felszedik a keresztények”.

Kifejtette, hogy tapasztalatai szerint a segítségre ott van szükség, ahonnan a probléma ered: a bevándorlás forrásánál. Felidézte, hogy gyülekezeti gyűjtésből már több tíz millió forinttal – kútfúrással, iskolák és árvaházak létesítésével – járultak hozzá a helyben maradó szíriai keresztény közösségek támogatásához.

– hangsúlyozta Kiss-Rigó László, kiemelve, hogy amit 10 éve menekültválságként próbáltak aposztrofálni, az valójában „egy irányított, szervezett, manipulált invázió” volt.

Szerinte, attól, hogy valaki ezt kritizálja, nem lesz fasiszta, sem keresztényellenes és nincsenek fóbiái.

Pótolhatatlan katonai tapasztalatok

Barthel-Rúzsa Zsolt a Magyar Honvédség emberfeletti teljesítményét emelte ki a déli határzár kiépítésében. Ő is kiemelte, hogy 2015-ben olyan migrációs hullámmal szembesült az ország, amire a második világháború óta nem volt példa. Rámutatott:

Hangsúlyozta, hogy a feladat minden addigi kihívástól különbözött, és olyan, országon belüli éles helyzetre vonatkozó tapasztalatokat adott a magyar haderőnek, amelyet azóta beépítettek a Honvédség doktrínájába. Ezek a kihívások és megoldások szerinte lényegesen különböztek a korábbi, külszolgálati tapasztalatoktól, de jól ki is egészítették azokat.

– emelte ki Barthel-Rúzsa Zsolt, aki egyetértett Kiss-Rigó Lászlóval abban, hogy a probléma gyökerénél, a bevándorlás forrásainak minősülő régiókban is fontos a magyar jelenlét, ami katonai részvételt is jelent.

Elárulta, hogy a Magyar Honvédség a Közel-Keleten, Afrikában és a Balkánon is jelen van különféle nemzetközi missziók keretében, és részt vesz „a stabilitás megőrzésében, ami elejét tudja venni az elvándorlásnak”.

Szerinte az olyan műveletek, mint amilyenek a Száhil-övben, Csádban zajlanak, arra is képessé teszik majd idővel a Honvédséget, hogy önállóan is végre tudjon hajtani hasonló feladatokat ott, ahol szükség van erre, például a Hungary Helps program biztosításában.

Kérdésre válaszolva külön kitért arra, hogy a magyar titkosszolgálatok aktívan dolgoznak a migrációs kockázatok elhárításán, és ebben szoros együttműködés létezik a szomszédos államok hasonló szerveivel.

Ha Magyar Péter szövetségesin múlik, migránsországgá válunk

Szánthó Miklós komor hangulatú jövőképet vázolt, amikor a tömeges illegális bevándorlás politikai vetületeiről beszélt. Kifejtette, hogy a kérdés ismét előtérbe került a hazai választási kampányban, ám ennek nagyon is valós oka van:

„Magyar Péter brüsszeli kollégái olyan jelentéstervezetet nyújtottak be Magyarországról szeptember 23-án az Európai Parlamentnek (EP), amely felszólítja hazánkat a határkerítés és a határvédelem megszüntetésére, az Európai Bizottságtól pedig azt kéri, hogy amíg ezt nem tesszük meg, fagyasszák be a hazánknak járó uniós forrásokat.”

Szerinte az EP-nek problémát jelent a migráció kapcsán, hogy Magyarország feltartóztatja és kitoloncolja az érkezők nagy részét, és meghosszabbítottuk a migrációs veszélyhelyzetet:

Szánthó hiányolta a balos sajtót a rendezvényről, akik szerinte kétségbe vonták az Alapjogokért Központ Keleti pályaudvarra kivetített üzenetét, miszerint Magyarországból igenis bevándorlóországot akarnak csinálni.

– fejtette ki Szánthó, aki szerint a migráció kérdésében csak egyszer lehet rossz döntést hozni, azt pedig visszafordíthatatlan károk követik. Az ő meglátása szerint Nyugat-Európa ebbe a rossz irányba indult el.

Hozzátette, hogy a Magyarország igazát a valóság bizonyította be, a migráció pedig igenis sorskérdés, de nem kell, hogy mi is a részeseivé váljunk „a gyarmatok bosszújának”.

 Ezek mögött pedig 8-20 százalékos, jól szervezett, összetartó politikai erő fogja majd követelni, hogy beleszólhasson a döntéshozatali mechanizmusokba.

Azt is kifejtette, hogy a nyugati politikai vezetők fő célja az Európai Egyesült Államok létrehozása, ennek egyik eszköze a társadalmak átalakítása.

Szerinte

Szerinte viszont megvan a lehetőségünk arra, hogy kimaradjunk ebből, illetve a kontinens maradék európaiságának felszámolásából.

A kockázatokról és mellékhatásokról

A konferencia délutáni előadásai közül talán a legtanulságosabb a migráció veszélyeit és negatív hatásait taglaló kerekasztal-beszélgetés volt. Ralph Schoellhammer, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Center for Theory and Applied History műhelyvezetője moderálása mellett Rocío de Meer Méndez, a spanyol Képviselőház tagja, a Vox párt politikusa; Guy Dampier, a londoni székhelyű Prosperity Institute vezető kutatója; Hans-Georg Maaßen, a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal volt vezetője; illetve Nicolas Pouvreau-Monti, a francia Observatoire de l'Immigration & de la Démographie igazgatója a tömeges bevándorlást kísérő terrorizmusról és demográfiai hatásokról beszélgettek.

Nagy lakosságcsere: Összeesküvés? Elmélet?

Az úgynevezett nagy lakosságcsere elnevezésű koncepcióval kapcsolatban – aminek lényege, hogy az európai/nyugati politikai elitek tudatosan és tervszerűen cserélik le a kontinens őshonos lakosságát -, bár többen nem gondolták, hogy tudatos folyamatról van szó, a végkifejlet és a realitások szempontjából egyértelműen károsnak ítélték a folyamatot.

Guy Dampier szerint nem létezik szervezett lakosságcsere, de a rossz európai politikáknak végső soron ez lesz az eredménye. Szerinte például ilyen volt Boris Johnson kormányának bevándorláspolitikája is, ahol a kabinet például 6000 főre számított egy egyezmény megkötése nyomán, helyette kaptak 35 ezret.

Hans-Georg Maaßen szerint, az eredmény szempontjából ez lényegtelen, hogy van-e „szálakat mozgató háttérhatalom” a tömeges bevándorlás mögött:

„Az egyik végzettségem büntetőjogász, ebben a szakmában az ember a végeredmény felől vizsgálj a dolgokat. Márpedig ebből a szempontból egyértelmű a helyzet: az elmúlt években milliós tömegek települtek le a nyugati világban mindenféle jogalap nélkül.”

Hozzátette:

„Mára már arra sem veszik a fáradtságot az országok és Európa vezetői, hogy menekültnek nevezzék őket. Csak annyit mondanak, hogy be kell engednünk őket, és kész.”

Szerinte ennek tükrében

Arra viszont szerinte semmiféle indok vagy magyarázat nincs, amit az elmúlt évtizedben a bevándorlás terén elkövettek a nyugati államok. Aláhúzta:

„A menekültjog, amivel szeretik ezt indokolni, nem tömegekre, hanem egyénekre kitalál intézmény, amely nem szentesíti milliók Európába való letelepítését.”

Rocío de Meer Méndez szintén nem tudata megmondani, hogy valós-e a tudatos lakosságcsere, de Orbán Viktor spanyolországi beszédét parafrazálva úgy fogalmazott:

„Ideje lenne, hogy a baloldal új összeesküvés-elméleteket találjon, amikben szerintük a jobboldal hisz, mert eddig az összes valóra vált, többek között ez is.”

Hozzátette, hogy Spanyolországban 2044-re jósolják azt az időt, amikor az őslakosok kisebbségbe kerülnek a bevándorlókkal szemben, ami pedig már nincs olyan messze:

„2015 útelágazás volt, azóta azt kell nézzük, hogyan tűnik el a jól ismert világunk. Ennek ellenére reménykednünk kell abban, hogy a folyamat visszafordítható. Ez a kötelességünk.”

Nicolas Pouvreau-Monti pedig rámutatott, hogy Franciaország talán a legjobb példája a tömeges migráció miatt felboruló társadalomnak.

Kiemelte:

A francia politika fő hibáját a családegyesítési programok gyakorlatában látja, szerinte most már rengeteg ember ezek révén kerül Franciaországba. De arra is kitért, hogy míg az őslakos franciák termékenységi rátája folyamatosan csökken, addig a bevándorlóké folyamatosan növekszik.

Ahonnan kivonul az állam, ott megjelenik a félelem

A terrorizmussal kapcsolatban felmerült, hogy a mai terrorfogalmunk közel sem fedi azt a hétköznapi félelmet, amellyel az átlagemberek nap mint nap kénytelenek együtt élni a nyugati világban. Hans-Georg Maaßen szerint az, hogy valaki nem használhatja rettegés nélkül a tömegközlekedést, vagy nem járhat-kelhet szabadon a közterületeken, az kimeríti az eredeti latin kifejezés riadalom és félelem fogalmát, ugyanakkor büntetőjogilag nem megfogható:

„Az állam sok társadalmi területről és kötelességéből visszahúzódik, nem tudja, vagy akarj ellátni a feladatát, és nem tud mindenkinek félelem nélküli életet biztosítani. A migránsok így tudják terrorizálni a lakosságot.”

Guy Dampier a nagy-britanniai grooming gang-ek jelenségét említette a téma kapcsán, ahol a szexuális erőszakot vallási, faji alapon elkövető, és egyéb bűnözői tevékenységeket is folytató csoportokat maguk a hatóságok és az önkormányzatok védelmezik a felelősségre vonástól. Kiemelte, hogy a jelenség a '70-es évek óta jelen van, több tízezer áldozatot követelt, de

Mint fogalmazott:

Rocío de Meer Méndez arról beszélt, hogy a tömeges illegális migrációnak vannak egyértelmű felelősei, politikusok, közéleti és egyéb szereplők tömegét lehet név szerint említeni:

Nicolas Pouvreau-Monti elmondta, hogy a francia mainstream média, bár tisztában van vele, hogy az erőszakos cselekmények túlnyomó többségét bevándorlók követik el, még mindig ködösítve számol be ezekről, és mivel a migránsok többsége automatikusan megkapja a francia állampolgárságot – például Algériában -, sokszor úgy, hogy nem is tudnak erről, a bűnözési statisztikában is franciákként jelennek meg, ezzel a ténnyel pedig máris relativizálhatóvá válik a helyzet.

A félelem foglyai

A nők helyzetére kitérve Ralph Schoellhammer felvetette, hogy míg az európai nők 80 százaléka nem érzi magát biztonságban, addig a többségük mégis támogatja az illegális bevándorlást. Ez az attitűd egyes vélemények és kutatások zömében a városi, gyermektelen nők sajátja, akik a migránsok istápolásában vezetik le a család hiányában felgyülemlő empatikus többletüket.

Rocío de Meer Méndez kiemelte, hogy a muzulmán kultúra importjával az úgynevezett taharust is importáljuk, amely a nem mohamedán, „hitetlen”, „tisztátalan” nőkkel szembeni szabad erőszakot jelenti.

Kiemelte, hogy az iszlám másképp kezeli a nőket, mint az európai kultúra, amely jelképként tekint rájuk, és piedesztálra emeli őket.

– mondta el, hozzátéve, hogy a nők jelenleg még mindig hiányoznak a patrióta mozgalmakból, annak ellenére, hogy talán őket érinti leghátrányosabban a kialakult helyzet.

Tűréshatársértők

Hogy az őshonos európai lakosság meddig tűri a kialakult viszonyokat, és milyen válaszokat ad a kialakult állapotokra – polgárháborút, teljes körű kitoloncolást vagy minden eddiginél durvább tabusítást -, az jelenleg nem egyértelmű.

A beszélgetés résztvevői közül többen is tapasztalatként említették, hogy a fiatalok közül sokan hangoztatnak radikális álláspontot, és azt mondják, nemcsak a migránsokat, de mindenkit ki kellene toloncolni, aki „nem német, brit, francia... stb.”

Guy Dampier szerint a brit jobboldal egyértelműen radikalizálódott, és a Reform már abban versenyzik a konzervatívokkal, hogy ki akar több migránst kitelepíteni.

Hans-Georg Maaßen szerint azonban a tömeges illegális bevándorlás elutasítása egyáltalán nem szélsőséges, hanem nagyon is konzervatív gondolat, és azokat a hagyományos pártokat, akik nem képesek megérteni ezt, hanem egyre erősebb cenzúrába, tabusításba, más politikai alakulatok betiltásába és politikusok ellehetetlenítésébe menekülnek, „el fogja sodorni a népharag vihara”.

Kiemelte:

Nicolas Pouvreau-Monti szerint a polgárháború árnyéka már elkezdett rávetülni Európára, az elégedetlenség pedig egyre tapinthatóbb, hiszen

Szerinte minél tovább váratnak magukra az érdemi lépések, azok annál fájdalmasabbak lesznek.

Rocío de Meer Méndez kifejtette, hogy a baloldal állandóan azzal a leegyszerűsítéssel érvel, hogy a bevándorlás mindig is létező jelenség volt, erre szokta ő azt mondani:

Szerinte meg kell állapítani végre, hogy jelenleg ebben élünk, és a migránsok pedig megfosztják identitásuktól a nyugati országokat. Úgy látja, azok az igazi gyűlölködők, akik a több évszázados európai kultúrát gyűlölik és akarják feláldozni az idegen oltárán:

Hitet tett amellett, hogy a közeljövőben meg fog jelenni az a politikai nemzedék, amely igényt fog formálni apái és nagyapái európai kultúrájára, és vissza fogja szerezni azt, ami a sajátjuk. „Mert kötelességüknek fogják érezni ezt, és hogy továbbadják a gyermekeiknek.”

***

Nyitókép: Magyar rendőrök és bevándorlók összecsapása 2015-ben, Röszkénél /  Sandor Gemesi / AFP