Sokan kérdeztétek (tehát senki) a Himnusz furcsa előadásáról a véleményem

„Sokan kérdeztétek (tehát senki) a Himnusz furcsa előadásáról a véleményem.

A Himnusz bármilyen élő eléneklésétől fázom. Király Linda óta pláne. Rossz érzés fog el, hogy amikor én épp az adott rendezvényen vagyok, majd pont akkor lesz valami gebasz, technikai malőr, szövegelfelejtés, borzalom hamisság.

Menjen cd-ről vagy énekelje a szurkolótábor, abban nem lesz hiba.

Amikor előkerül egy ilyen, mint most, akkor is nagyon rossz érzéssel, muszájból hallgatom meg, és soha többé.

Nem vagyok se túl konzervatív, se túl nyitott abban, hogy hogyan kell előadni ezt a csodát. Olvastam már a mostani esetben – politikai alapon – megírt megrovást és felmentést is.

Mondom az enyémet:
Cigi nem kellett volna, de üljön felőlem, ha a dramaturgia része. Ha szándékosan disszonáns, és nem hamis, oké, felőlem az is legyen. Mondom ezt annak ellenére, hogy az én ízlésem szerint a Himnuszt nem szeretem, ha feldolgozzák. Adják elő, úgy, ahogy van. A kirántott húst se kell fine diningra bolondítani. 

Mivel többé nem fogom megnézni, a koncertjére nem tervezek menni (azt mondják többen, hogy tehetséges szerző a lány), így mivel én »csak« szerencsétlennek tartom a feldolgozást, és pont lesz^rom, milyen turbulenciát szül ez az egész, kb elfogadva Ajsa mondatait, hogy nem akart semmi rosszat vele, így én meg nem tartom azt sem helyesnek, hogy a népharag tönkretegye egy fiatal művész karrierjét. Szerintem tanult belőle. Ha meg nem, az se érdekel, nem világom a zenéje.

A csaj azonban jó. 

A fideszes médiaterrorról író 444 meg aljas, ahogy szokott.”

Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás