Akkor tisztázzuk: nem „a” fiatalok „mocskosfideszeseznek”, hanem néhány fesztiválozó

Van ez a mocskosfideszezés. A haladó/progresszív/ellenzéki sajtó úgy adja el a jelenséget, konkrétan azt, hogy a nyári fesztiválok egyes koncertjei közben trágár kormányellenes rigmusok morajlanak a közönség egy része felől, mintha az egy korosztály ökölbe szorított keze lenne a „hatalommal” szemben. Mintha a fiatalok egy az egyben nyilvánítanának véleményt, s küldenék el melegebb éghajlatra a regnáló kabinetet, illetve Orbán Viktort.

Egyes médiumok riporterei legutóbb a Szigeten készítettek interjút néhány hepciás, ám láthatóan jól szituált fiatallal. A Telexnek nyilatkozók sommás véleménye: most már aztán elegük van, szégyellik, hogy magyarok, másmilyen országban szeretnének élni, de igazából nem tudják, mit akarnak. Egyetemre járni és bulizni – kábé eddig jutnak. Mindegy,

mondjuk úgy, vágyvezérelt újságírás. Ha egyáltalán.

Az pedig különösen is komikus, hogy a totálisan és többszörösen bukott politikus Fekete-Győr András próbálja kvázi fegyverként használni az ilyen jeleneteket. 

Először is: az a fiatal, aki a Szigeten tombolja ki egy héten át a fáradalmait, a legújabb telefonnal a kezében és drága öltözetben, nos, ő semmiképp nem reprezentálja a generációját. Hiába feltűnő, hangos és még bele is ordítja a kamerába a véleményét, ő nem a „magyar fiatal”.

Aztán: az „üvöltözős” koncerteken jól látszik, a publikumnak csupán egy része vesz részt a kendőzetlen politikai véleménynyilvánításban. Kétségtelen, a hatásvadász felvételek azonban így is el tudnak készülni. És ütnek is.

De például a háromnapos, könnyűzenei koncertekkel bőven megpakolt MCC Feszten egyáltalán nem is volt ilyen előadás – vagyis az sem igaz, hogy minden fiatalos fesztiválra jellemző lenne a „mocskosfideszezés”. Sőt. Akik meg csinálják, csinálják csak – ez tényleg egy szabad ország!

Tegyük hozzá továbbá az érvényes közhelyet: a fiatalok alapból inkább szemben állnak a mindenkori kormánnyal, a lázadás és az elégedetlenség korosztályos jellemző. Nem életszerű, hogy ennek a generációnak a többsége egy 15 éve kormányzó párt mellé álljon. Még akkor sem, ha egyébként 

Persze ezekért cserébe senki sem „köteles” a Fideszre szavazni, de az a tétel, miszerint a jobboldal elidegenítené magától a legifjabb generációt, semmiképp sem állja meg a helyét.

A fiatalok totális ellenállása tehát egy hatásos és jól eladható politikai termék, némi valóságalappal, de a teljes képet mégsem mutatja, inkább torzítja. A legtöbb felmérés szerint igaz, hogy az új generáció alapvetően ellenzéki beállítottságú, a „mocskosfideszezés” azonban ettől még csupán egy hangos, jórészt egyébként privilegizált kisebbség eszköze és – ne tévedjünk – szórakozási formája, amit a kormányváltásért dolgozó média erőteljesen megtol a nyilvánosságban. Persze: hiszen „függetlenek”.

Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás