A Tisza Párt elgondolása a klasszikus baloldali recept: majd mi elköltjük a pénzeteket. Udvariasabb megfogalmazásban: újraelosztás formájában visszaosztjuk.
Hadd idézzek édesapám egy verséből, amely a kommunista diktatúra idején íródott:
„Magyarországon vannak gazdagok.
Viszont ezeket megadóztatni, kibelezni, elkobozni.
Ettől nekünk nem lesz több, de nekik kevesebb.
És ez baromi jó.”
A költségvetés és az adópolitika unalmas témának tűnhet, de döntő kérdés, stratégiai és strukturális módon befolyásolja az életünket.
A Fidesz következetes álláspontot képviselt mindig: a lehető legkisebb adóval terhelte az emberek jövedelmét, igazságos módon, egykulcsos rendszerrel.
Abból indult ki a kormányzó párt, hogy egyrészt az emberek jobban tudják mire költsék a pénzüket, mint az állam, másrészt a közszolgáltatások fenntartásához szükséges források a fogyasztásra kivetett adón keresztül finanszírozhatóak.
A Tisza Párt elgondolása a klasszikus baloldali recept: majd mi elköltjük a pénzeteket. Udvariasabb megfogalmazásban: újraelosztás formájában visszaosztjuk. Csak hát (a skandináv országok kivételével, illetve az egykori német jóléti államtól eltekintve) a tapasztalat az, hogy az ezeknek az újraelosztási módszertanoknak a nemes lényege mögött a száraz valóság az, hogy elveszik a pénzt, így annak, aki jövedelmet termel kevesebb lesz, ám a rászorulóknak nem lesz több.
Ezt is ajánljuk a témában
A Tisza-gyűlés 80 százaléka megszavazta a Tisza-adót, Tarr Zoltán bólogat, de szerinte most nem lehet róla beszélni. „Választást kell nyerni, és utána mindent lehet” – mondta.
A Fidesz eszménye: polgári eszmény. Öngondoskodásra épít és arra, hogy a módosabb polgárok, közösségek segítsék a rászorulókat. Az előbbiek önként, az utóbbiak a szolidaritási adó segítségével.
Az empátiakutatásnak nagy irodalma van, tudjuk, hogy az egyéni együttérzés, a perspektívaváltás készsége igen magas az embereknél (tehát, amikor a rászoruló szempontjából tekintünk egy problémára) és itthon is mind jobban tapasztalható, ahogy gyarapodik a társadalom, az empatikus törődés a mindennapokban. A komolyabb magyar tulajdonú vállalatok számos alapítványon keresztül segítik a tudáshoz való hozzáférést, a betegeket, a tulajdonos egykori szülőhelyét, s számos láthatatlan magánkéz is segít polgártársain.
Nos nekik, mind kevesebb lenne, ha a Tisza Párt adópolitikája érvényesülne, s persze azoknak, akiket eddig támogattak ebből következően szintén.
Mégis öröm, hogy a konkrétumoktól rettegő ellenzéki pártban erről nyíltan beszéltek.
Tudnunk kell, kik, milyen programmal versengenek a voksainkért.
Ők azzal, hogy elveszik a pénzünket.
Vannak elsődleges javak: a személyes szabadságjogaink, a méltóságunk, a minél kisebb, de polgárait megóvó, állam mellett minél nagyobb cselekvési potenciált az egyénre, családokra, vállalkozókra bízó politika. Ezt nevezhetjük nemzeti szabadelvű kormányzásnak, nevezhetjük egyszerűen a Fidesz praxisának.
A tulajdonjogon alapuló demokrácia a konstruktív konzervativizmus egyik régi fogalma, aki csorbítaná (például a bevételünkből lenyesne) a szabad, polgári Magyarország és a családok pénztárcája ellen egyszerre indít támadást.
Nyitókép: YouTube
Olyan lapjai íródnak históriánknak, amelyek csak a mai, bosszúvágytól elhomályosult tekintetekben tűnhetnek dicsőségesnek.
A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterjelöltet kedden is meghallgatták. Tarr Zoltán ezúttal a Társadalmi Részvétel Bizottsága előtt beszélt az elképzeléseiről.
Kedden újabb miniszteri meghallgatásokkal folytatták munkájukat az országgyűlési szakbizottságok. Reggel Görög Mártát, Magyar Péter kormányának igazságügyi miniszteraspiránsát hallgatták meg a képviselők.
Ezt az olcsó jakobinus hangulatkeltést kéne abbahagyni.
Kettőből semmi.
Az influenszer-kormányzás első jelei nem sok jót ígérnek. Vajon az abortusz ügyében is enged a liberálisoknak a kormány? És amennyiben igen, mi lesz erre a konzervatív szavazók válasza?
„Jobbat érdemel ennél a liverpooli csapatnál, nem mindenki üti meg az ő szintjét.”
Eltökéltnek tűnik az Európai Bizottság elnöke.
