A Fidesz eszménye: polgári eszmény. Öngondoskodásra épít és arra, hogy a módosabb polgárok, közösségek segítsék a rászorulókat. Az előbbiek önként, az utóbbiak a szolidaritási adó segítségével.
Az empátiakutatásnak nagy irodalma van, tudjuk, hogy az egyéni együttérzés, a perspektívaváltás készsége igen magas az embereknél (tehát, amikor a rászoruló szempontjából tekintünk egy problémára) és itthon is mind jobban tapasztalható, ahogy gyarapodik a társadalom, az empatikus törődés a mindennapokban. A komolyabb magyar tulajdonú vállalatok számos alapítványon keresztül segítik a tudáshoz való hozzáférést, a betegeket, a tulajdonos egykori szülőhelyét, s számos láthatatlan magánkéz is segít polgártársain.
Nos nekik, mind kevesebb lenne, ha a Tisza Párt adópolitikája érvényesülne, s persze azoknak, akiket eddig támogattak ebből következően szintén.
Mégis öröm, hogy a konkrétumoktól rettegő ellenzéki pártban erről nyíltan beszéltek.
Tudnunk kell, kik, milyen programmal versengenek a voksainkért.
Ők azzal, hogy elveszik a pénzünket.
Vannak elsődleges javak: a személyes szabadságjogaink, a méltóságunk, a minél kisebb, de polgárait megóvó, állam mellett minél nagyobb cselekvési potenciált az egyénre, családokra, vállalkozókra bízó politika. Ezt nevezhetjük nemzeti szabadelvű kormányzásnak, nevezhetjük egyszerűen a Fidesz praxisának.
A tulajdonjogon alapuló demokrácia a konstruktív konzervativizmus egyik régi fogalma, aki csorbítaná (például a bevételünkből lenyesne) a szabad, polgári Magyarország és a családok pénztárcája ellen egyszerre indít támadást.
Nyitókép: YouTube