A semmi és a valami párharca

„S valóban, oda jutottunk, hogy ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mi a 2026-os választás tétje, mi közül kell választani, a válasz: valami vagy semmi. Oda jutottunk, hogy a valami alternatívája a semmi lett és komolyan kell vele számolni.

Magyar Péter tényleg semmi, és amit képvisel, az is az, nem tudjuk megmondani, mi ő, mit gondol a világról, mit gondol erről vagy arról a kérdésről, mi az, amit képvisel, és mi az, amit elutasít, mi az, amit akar és amit nem akar. Mit gondol a múltról és a jövőről, a világról és benne Magyarország helyéről, Oroszországról, Amerikáról vagy éppen Kínáról. Nem tudjuk, mit gondol az adórendszerről, a nyugdíjakról, a családtámogatási rendszerről, a rezsicsökkentésről. Nem tudjuk, hogy mit gondol a szuverenitásról, a kritikus infrastruktúra nemzeti tulajdonba vételéről, vagy arról, hogy honnan szerezne pénzt a MÁV-ra, az oktatásra, az egészségügyre és így tovább.

Lehet, hogy ezt gondolom, lehet, hogy azt gondolom. Lehet, hogy ez is vagyok, lehet, hogy az is vagyok. Semmi se vagyok, csak egy üres lap, amire bármit felírhatok. Aztán majd azt mondom, én ezt nem mondtam, én ezt nem gondoltam, de tessék, itt vagyok.

S a független-objektív sajtó, a baloldali elemzők és megmondóemberek, a körúton belüli értelmiség tapsikol hozzá és olyan okosságokat mond, hogy milyen jó is, hogy Magyar Péter nem mond semmit, milyen taktikus, milyen ravasz, milyen zseniális. Nem baj, hogy nem tudjuk, hogy mit gondol az orosz–ukrán kérdésről vagy éppen arról, hogy hogyan tenné rendbe az egészségügyet, mert ennek nincs is most itt az ideje. Most ez nem is fontos. Csak a baj lenne belőle, mert megosztaná a saját táborát azzal, ha mondjuk mondana valamit arról, hogy legyen pride vagy ne legyen, ha megszólalna abban a kérdésben, hogy most akkor tiltakozni kellene a „nagytakarítási törvény” ellen, vagy most akkor megszavaznám vagy nem szavaznám meg Ukrajna EU-tagságát. Szóval, milyen okosan teszi, hogy nem mond semmit, és jaj, csak nehogy hibázzon, nehogy a végén gondoljon vagy mondjon valamit.

És amit nem szabad elhallgatnunk, hogy ennek, vagyis a semminek van vonzereje.

A nihilizmus ugyanis erős. A nihilizmus röviden azt jelenti, hogy a semmi van, és van olyan, hogy semmi.

A nihilizmus nem képvisel semmit, nem alkot semmit, és még soha nem is épült belőle semmi, arra viszont alkalmas, hogy romboljon. Lerombolja mindazt, ami értékes, amiért megküzdöttünk, amit közösen elértünk. És akik a semmi mögött állnak, azok azt akarják, hogy jöjjön a rombolás. Ezért tapsikolnak.(…)

Ha már a jövőt fürkésszük, hogy kitől mit várhatunk és mire számíthatunk, az azért mégiscsak nyom valamit a latba, hogy az egyik már letett valamit az asztalra, a másik meg még semmit. Egész életében semmit. Tehát ha igaz, hogy a politika jövő idejű, akkor az is igaz, hogy ez egyben egy érv a valami mellett – és a semmi ellen.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd