Sokan azért tanulnak magyarul, mert itt képzelik el a jövőjüket.
Lassan három és fél éve tart az orosz–ukrán konfliktus, az Ökumenikus Segélyszervezet pedig a háború kitörésének pillanatától segíti az Ukrajnából menekülőket Magyarországon, ahogy a belső menekülteket, bajbajutottakat Ukrajnában is. Az idei menekültek világnapjára a segélyszervezet egy különleges fotókiállítással készült, amely a Magyarországon élő ukrán menekültek személyes történeteit és megélt pillanatait mutatja be – írja a Magyar Nemzet.
„Kezdetben főleg a hivatalos ügyintézésben kellett segítséget nyújtani, illetve olyan általános kérdésekben – amelyek nem úgy működtek Ukrajnában, mint ahogy Magyarországon –, mint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, hol tudnak orvoshoz fordulni, milyen ellátást igényelhetnek.
Szintén fontos kérdés volt az iskolai beilleszkedés, hiszen akik nyáron érkeztek kisgyerekekkel, szeptembertől szerették volna a gyerekeket óvodába vagy iskolába járatni.
Emellett alapvetően van egy tolmácsszolgáltatásunk, amit a mai napig biztosítunk” – mondta a lapnak Lupsán Lili, az Ukrajnai Menekülteket Támogató Központ vezetője.
A központban már ekkor felmerült az igény arra, hogy magyart mint idegen nyelvet oktassanak,
amit már 2022-ben el is kezdtek. Ekkor indult a munkaerőpiaci segítségnyújtás is. A legfontosabb ugyanakkor a szállás kérdése volt. Fekete András fotóművész, akinek a fotóiból áll össze a kiállítás, szálláskoordinátor volt akkor, ő egyeztetett közvetlenül a menekültekkel, Lupsán Lili pedig a feladat technikai részéért volt felelős.
„Már maguk a szolgáltatások is úgy alakultak ki, hogy az itteni életükben nagy segítséget nyújtanak.
Főként azok jelentkeznek például nyelvtanfolyamra is, akik itt képzelik el az életüket.
Ez vagy azért van, mert nem tudnak visszamenni, vagy nem szeretnének, vagy ők úgy gondolják, hogy itt egyébként helyt tudnak állni. Sok ilyen személlyel találkozunk” – fogalmazott Lupsán.
Dékány Bence, a segélyszervezet nemzetközi programjainak igazgatója a Magyar Nemzetnek elmondta, azt látják, hogy az elmúlt több mint három évben a szükségletek nem csökkennek.
„Sajnos a háború ugyanúgy folytatódik, sőt egyre intenzívebb katonai akciók vannak mindkét fél részéről.
Ukrajnában azt látjuk, hogy civil területek is sokszor áldozatául esnek ezeknek az ütésváltásoknak.
Úgyhogy az igények továbbra is folyamatosak, a tevékenységünket folytatni kellene, viszont erősen megcsappantak az oda érkező humanitárius források. Ezzel küzdünk, főleg ebben az évben” – fejtette ki Dékány Bence. Mint mondta, a nemzetközi, amerikai források befagyasztása is komoly nehézséget okozott, egy kisebb tortára ma ugyanannyi szervezet pályázik.
Elmondása szerint
a civil szféra, a magánadományozók, a cégek részéről is megcsappant a támogatás, van egyfajta fáradság az orosz–ukrán háború kapcsán,
ráadásul újabb és újabb konfliktusok törnek ki, amelyek elterelik erről a figyelmet, de fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a háború folytatódik.
Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt
Berlini politikusok attól tartanak, hogy az Ukrajnából Németországba érkező férfiak számának hirtelen emelkedése csökkenti a Kijevnek nyújtott katonai támogatás iránti lelkesedést.
Azt viszont továbbra sem pontosítják, mi legyen a szolgálati idő felső határa.
Az ukrán elnök Orbán Viktorról is beszélt.
A pontos számokat még nem közölték.
A European Conservative arról számolt be: miközben Nagy-Britannia szolidaritásból fegyverezte fel Ukrajnát, védelmi ipara – és Boris Johnson szövetségesei – a háborút lehetőségként fogták fel.
Ezt is csak Orbán Viktor vette észre.
Halkan megjegyzem: a Shakespeare-darabokban számos halálesetet ábrázolnak.
Úgy tűnik, Magyar Péter csak akkor ellenzi a mesterséges intelligenciát, ha az nem az ő PR-osztályán fut.
