A mentorként tisztelt tanár lett Jókai Mór sógora

„Ezt a nemes lelkű, értékes férfit mintegy kárpótlásul küldte az ég a Jókai-családnak” – fogalmazott az írózseni Mikszáth Kálmán, s nincs benne semmi túlzó. Váli Ferenc hazaszeretete, emberi mivolta, tudományos műveltsége mágnesként vonzotta a fiatal Jókait, aki 1837-ben a komáromi református gimnázium diákja lett, ahol a szigorúságáról, ugyanakkor emberségéről híres Váli tanította. 

Nem mellékesen minden iskolai napon hajnali öt órakor találkoztak, ahol a nagy tudású tanár logikát, fizikát tanított neki, és ő oktatta retorikára és poetikára is a későbbi írót.

Váli Ferenc 1810 szeptemberében született Magyarsókon. Édesapja református lelkipásztor volt. Losoncon, Pozsonyban és Komáromban tanult, és így lett 1833-ban a komáromi református gimnázium tanára. Jókai felnézett rá, Váli pedig a betegséggel küzdő tanítványán is segített. Történt, hogy Jókai ágynak dőlt, a nővére, Eszter ápolta, ám mivel nem javult az állapota, az orvosláshoz is értő tanárt hívták el a nagybeteghez. Ő felismerte a betegség súlyosságát, és intézkedett Jókai ellátásáról. 

A népszerű tanár az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt fegyverrel harcolt a szabadságért, tüzérként vett részt az ütközetekben. A széles látókörű, tudományokban jártas férfi neve aztán egy életre összefonódott Pápával és a református kollégiummal. 

Rajongtak érte a tanítványai, ő pedig nem a katedráról szólt hozzájuk, hanem részt vett a mindennapjaikban is. Sakkozott a növendékeivel, vagy éppen együtt sétált velük. Mivel akkoriban nem volt Pápán korcsolyapálya, telente megtette, hogy a kertjének széles útjait a fagyok idején addig öntözte, míg azok korcsolyázásra nem lettek alkalmasak. Itt tanította korcsolyázni tanítványait, 

Pápán mindenki ismerte és kedvelte Váli Ferencet, aki puritán ember volt. Mint a diákok későbbi visszaemlékezéseiből kiderült, sosem járt kaszinóban, nem dohányzott, és ruhát sem vett magának, hanem a családdal varratott. Pápán ásvány- és őslénytant, anatómiát és földrajzot is tanított, és több tudományos munkát is írt.

Rajongott a növényekért, és ezt vallotta róluk: „Nem csak gyönyört szereznek nekünk, s bánatunkat enyhítik, hanem tápot, ruhát, tüzelőanyagot, gyógyszert s minden kényelmünkre szükséges tárgyat szolgáltatnak.” Messze földön híres volt a kertjében termesztett szőlője is, és mindenkinek örömmel adott belőle, 1876 nyarán például a Pápai Lapokban megjelent: 

Mélyen vallásos ember és igazi hazafi volt, aki 1877-ben így fogalmazott: „Tudja meg a világ polgárságába szerelmes, hogy egy hont, egy nemzetet szeretni, forrón szeretni lehet, de a világot átölelni akaró szerelem agyrém.” 

Jótékonykodott is, megesett, hogy gyűjtést rendezett egy súlyosan beteg tanfelügyelő gyógyítására, vagy éppen saját pénzből vegyi anyagokat vásárolt a református kollégium részére. 1881-ben megjelent a lapokban, hogy megköszönte a pápai származású, vagyonos kairói kereskedő, Markstein Károly felajánlását, aki 

természetesen már borszeszben tartva. Jókai Mór élete során gyakran volt vendég Váli Ferenc pápai házában, akinek Jókai Esztertől, a feleségétől egy kislánya született. 

Váli Ferenc 1882 decemberében hunyt el 72 éves korában. Ahogy a lapok írták róla, egész életében „igyekezett derék, hazafias embereket nevelni a társadalom szolgálatára.” Jókai Mór természetesen ott volt a temetésen és megtörten ment a menetben. Mikszáth Kálmán is megemlékezett később Váliról, és a következőket vetette papírra: „Széles vállú, izmos termetű férfiú volt, simára borotvált arccal, de gavallér módra felbodorított hajfürtökkel. Élénk, piros arcszíne, vékony ajaka, s villogó szeme volt. Ezt a nemes lelkű, értékes férfit mintegy kárpótlásul küldte az ég a Jókai-családnak. 

Eötvös Károly, a neves közéleti ember szintén a reformátusokhoz járt Pápán, ő így emlékezett Válira: „Az ő előadásaiban elevenné vált a kő is. Gyámja, édes atyja, valóságos gondviselése volt minden diáknak. Soha nem láttam hozzá hasonlót.” A tanárember halála után számtalan nekrológ megjelent, az egyik újság például a következőket írta találóan: „Az ő egész lelke és élete csupa gyöngéd szeretet volt. 

A másik lap pedig megjegyezte: „Erős nemzeti érzület, tudományszeretet és nemes szív jellemezték az elhunytat.”

A temetésen Antal Gábor, barátja és tanártársa így méltatta Válit: „A halál az enyészet munkája. Adjon nyugalmat az a tudat, hogy az ifjú nemzedék a te példádból tanul szorgalmat, kitartást, önzetlenséget, hazaszeretetet, mely erényeknek példaképe valál.” Jókai Mór számtalan alkalommal elmondta, hogy Váli az egész életére befolyással volt. 

Úgy tudott tanítani, hogy az gyönyörűséges volt.” A híres író számára az sem volt kérdés, hogy megírja az elhunyt sírfeliratát. A következő sorokat vésték fel Váli síremlékére: „Életét áldják mindazok / kiknek lelke világát kiosztá / Félszázad látta pályáján fáradni, ki nem fáradva / Istent, Hazát szeretni tanított / Hamvainak adjon boldog nyugalmat a haza / Lelkének örök dicsőséget a menny!”

Nyitókép: Jókai Mór egy 1880-ban készült felvételen. Fotó: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye.

Következik: Jókai a sportman.