Hasonlóképpen akár arról is lehetne értelmes vitát folytatni, hogy melyek azok az értékek, amelyek sértése vagy negatív színben való feltüntetése veszélyezteti az ország szuverenitását (a tervezet részletes indokolásában ide tartozik a család, az alkotmányos önazonosság, a nemzeti egység, a béke, a biztonság satöbbi). Itt mintha a törvényjavaslat csúnyán szem elől tévesztené a leggyakoribb és egyben legátfogóbb agymosó technikát: amikor valaki külföldi támogatásból, a közélet befolyásolására irányulóan azt sugallja, hogy
Magyarországon nincs jövő, hogy ez az ország élhetetlen, hogy itt esély egyszerűen nincsen.
Szuverenitás-ügyileg nem érezném túlságosan veszélyesnek, ha egy Schiffer András-kaliberű elemző egy-egy ponton (például bizonyos importtermékek tekintetében) konkrétumokkal és érvekkel vitatná Magyarország független jellegét, akár Youtube-bevételek által finanszírozva is – azzal és abban a szellemi minőségben legfeljebb vitára, jobb teljesítményre, sőt, fokozott szuverenitásra ösztönözne. Amikor azonban a Momentum az utolsókat rúgva is azt sulykolja minden tényalap nélkül, hogy
itt nincs a fiatalok számára perspektíva és jövőkép, és ezért „az ország kiürül”
(miközben épp rekordszinten az önálló háztartásban élő fiatalok aránya); amikor a Dobrev-vezette DK a Gyurcsány-vezette DK szólamait leporolva milliomodszorra is úgy kesereg, hogy „ellopták az esélyeinket, ellopták a jövőnket”; vagy amikor politikusok és hírportálok felváltva sugallják, hogy