Itt a botrány: kiderült, Orbánék mit akarnak tenni Magyarországgal – Magyar Péter máris győzött!

Igazán sajnálatos, hogy

pedig igazán többet érdemelt volna a dolog.

Hiszen képzeljünk el egy görög vidéken élő családfőt, aki a nem szűnő környékbeli erdőtüzek láttán, egy forró nyári napon megszólal: „gyerekek, mától szakítunk a laza mentalitásunkkal, szakítunk békés nemtörődömségünkkel, és ellenálló védvonalak kiépítésébe kezdve átállunk a tűzvész bekövetkeztének nulladik fázisára”.

Nem annyira valószínű, ugye. Lásd még magas vízállás idején a derék TISZA-szigetest, aki szintén nem azért pakolja a homokzsákokat, hogy azzal rontson neki a mobilgátnak harciasan és fenyegetőn.

Erre jön egy magát országvezetésre alkalmasnak gondoló jogász, és híveinek várakozásait az egekig feltolva jelenti be: világbotrány, ez a szégyentelen görög le akarja égetni csodálatos otthonunkat,

miközben azt hazudja nekünk, hogy szerinte az árvíz rossz. Csodálatos igazságbeszéd ez: a TISZA „Párt” geostratégiai-honvédelmi igazságbeszéde. Feleim, ezek vagyunk mi – hergelünk a saját honfitársaink ellen reggel, éjjel meg este, egyre csak fújva, fújva a lufit, hogy méretével megbízhatóan takarja el a hozzá nem értésünket. Így ünnepelvén annak egyéves évfordulóját, hogy

miután néhány hajdúsági gyűlésünkön akadozott az élőzés (a 444 cikke alatt is külön erősködve, hogy igenis blokkolnak minket, de nagyon durván). Továbbá így köszöntvén fel a pontosan féléves Facebook-posztomat, amely szerint Bassár el-Aszad elnök gépe Ferihegyen landolt.

Messze jobb véleménnyel vagyok a tiszás szavazókról, mint a vezérük, ezért őszintén kérdezem, a józan paraszti eszükre apellálva: ha akkora atombomba az, amit a honvédelmi miniszter 2023 tavaszán mondott, és

(szemléletváltásostul, hadműveleti szintestül), akkor Magyar Péter miért élvezte utána még közel egy évig önként, elvált, szabad állapotú férfiként is a zsíros felügyelőbizottsági állások kényelmét, ahelyett, hogy díszmagyart öltve, hófehér paripán átlovagolt volna Pestre, megelőzendő az eszkalációt? Nem kellett volna legeslegkésőbb az első Partizán-interjúban felhoznia, hogy ez is

Ha pedig akkoriban még megvolt neki a latinórákról, hogy „ha békét akarsz, készülj a háborúra”, mostanra ki verte ki fejéből a bölcs mondást? Persze az is lehet, hogy tájékozottságot színlelő értelmiségi létére egészen eddig nem is hallott az évekkel ezelőtti honvédségi átállásról – akkor viszont az a kínos, hogy bárki bármilyen felvételt ad a kezébe (úgymond teljesen ismeretlenül, az utcáról bekopogtatva), azonnal atombombát kiált és vagdalkozni kezd, ahelyett, hogy 

Kényes geopolitikai helyzetben, békepárti országban nem a legvonzóbb tulajdonság ez egy politikustól, valljuk be.

A héten a konzervatív-liberális német Tichys Einblick egyik legolvasottabb cikke lett egy egyébként tévedésekkel és dezinformációkkal gazdagon tűzdelt beszámoló a közzétett hangfelvételről: a Magyar Pétert következetesen „Madár”-nak nevező szerző szerint a magyar honvédelmi miniszter a „békefetisizmus” meghaladásáról beszélt, amire

És mit látunk a cikk alatti kommentszekcióban? Mármint a ferdítéseket becsülettel és hibátlan németséggel helyretevő magyarok és itt élő németek hozzászólásain kívül? Az olvasók nem értik, mi a szerző baja ezzel az egésszel; helyeslik a cikkben vázolt patrióta eljárásmódot, elismerően nyugtázzák a „si vis pacem, para bellum” elv érvényesülését, rámutatnak, hogy

és kérdezgetik, hogy esetleg lemaradtak-e valamiről, bevonult-e már Monacóba ez a rettegett magyar haderő. Továbbá hivatkoznak arra, hogy a semleges Svájc már 2015-ben nagyszabású hadgyakorlaton szimulálta az EU összeomlását, és lám, azóta sem rohanta le Bern az Európai Uniót.

Ez a sok konzervatív-liberális német talán egy mukkot sem ért magyarul, soha még magyar „kormánypropagandával” nem találkozott (német agymosással annál inkább), és lám, még a negatív hangvételű, túlzó cikk szerinti magyar honvédelmi intézkedésekben sem lát semmiféle kivetnivalót, sőt. Miközben magyar közösségi oldalakon a háborúval riogató mélytiszások (mintegy békepártiságukat szemléltetendő)

Hogy a társadalom békéjére nézve a a Lynx gyalogsági harcjárművek hadrendbe állítása jelenti-e az akutabb veszélyt, vagy az ezernyi kézivezérelt szektás és különösen a vezérük, aki tisztességes magyar polgároknak szólogat be péntek este a Facebookon és

De ha már évfordulókat emlegettem, a pályán látás politikusi képessége tekintetében idézzük fel még azt is, amit a TISZA-vezér (Rácz András biztonságpolitikai szakértővel karöltve) mindössze két hónappal ezelőtt kürtölt bele az éterbe: „Mindenki tudja, hogy Ukrajna egy háború sújtotta ország és esélytelen, hogy a következő évtizedekben az Európai Unió tagja legyen. Ahogy Törökország sem lesz soha az Európai Unió tagja”. A „Fidesz-propagandán” kívül „mindenki tudja” – sulykolta erősen 2025. március hetedikén –, a helyzet pont ugyanolyan, mint Törökország esetében (de azért szégyellje magát erősen a kormányfő, amiért nem vétózta meg az „úgyis teljesen esélytelen” csatlakozás előtti tárgyalások megkezdését).

– akkor tehát már vagy nem találták totálisan esélytelennek a dolgot, vagy direkte át akarták verni a szimpatizánsokat, kecsegtetve őket az ukrán EU-tagság nem is létező lehetőségével.

Egyetlen hónappal később, április 22-én az uniós bővítési biztos teljesen „reálisnak” nevezte a 2030-as EU-bővítést; pár napra rá azonban

„nincs olyan döntési helyzet jelenleg, amire a kormány hivatkozik”, „nem belátható”, hogy mikor lesz ezzel kapcsolatban bármiféle történés, „úgyhogy egészen elképesztő” ezen rugózni. Majd eltelik alig néhány nap, és mit látunk? Az ellenzék vezére nyílt levelet ír saját európai pártelnökének, Manfred Webernek, leszögezve, hogy

Két hónap, és a „ne vicceljünk, az életben nem fognak az ukránok csatlakozni, ez Törökország 2.0” magabiztosságából heves mentegetőzés lett, mondván, bár a Néppárt Valenciában megszavazta, mi (a szokásos sunnyogást alkalmazva) ott se voltunk, nem hagytuk jóvá az öt éven belüli ukrán uniós tagságot. A rajongói klub pedig olyan hevesen tapsol, mintha már látnák is Manfred Webert, amint felkiált, hogy

Feszültségekkel teli geopolitikai helyzetben, válságok idején valóságos kincs egy ilyen, kettő hónapnyi előrelátásra sem képes, szelfis nyílt levelekkel ámító politikus – valóságos kincs, minden kívülről támadó héjának. Országon belül azonban egy kínzó kérdés mégis felmerül:

***

(Nyitókép forrása: Somogyi Hírlap/Muzslay Péter)