Az EU bővítési biztosa szerint is reális Ukrajna 2030-as uniós csatlakozása

Marta Kos bővítési biztos szerint „nagyon is reális”, hogy az Európai Unió 2030-ig újabb bővítési hullámon menjen keresztül, melynek élén Ukrajna és Moldova állna, mellettük pedig Albánia és Montenegró is előreléphetne. 

A biztos nyilatkozata optimizmussal teli, ugyanakkor figyelmeztet is: a csatlakozás feltétele a valódi reformok teljesítése és a tagságra való érdemi felkészülés. Ezzel együtt már az is kijelentésre került, hogy Ukrajna a valaha volt leggyorsabb csatlakozási folyamatot hajtja végre – legalábbis saját miniszterelnöke szerint. 

Hogyan lehet reális egy háborúban álló ország felvétele?

A nyilatkozat fényében felvetődik a kérdés: hogyan lehet hitelesen mérlegelni Ukrajna felvételét egy olyan folyamatban, ahol a Nyugat-Balkán országai – például Észak-Macedónia vagy Bosznia-Hercegovina – évtizedek óta várakoznak a csatlakozásra? 

Ha valóban érdemalapú a bővítési politika, akkor kérdéses, mi indokolja Ukrajna példátlan gyorsaságú előretolását.

Ezzel szemben Magyarország – amelyet a háború gazdasági és migrációs következményei közvetlenül érintenek – jogosan aggódik az ukrán tagság hatásai miatt. 

A bővítési biztos szerint az akadályokat „meg lehet oldani”, utalva Magyarország vétójára is, ám ezzel gyakorlatilag a konszenzusos döntéshozatal elhagyásának gondolatát is pedzegeti. 

Ez viszont alapjaiban kérdőjelezi meg az uniós döntéshozatal demokratikus működését, különösen akkor, ha egy szuverén tagállamot a vétójog feladására próbálnak rákényszeríteni geopolitikai célok mentén.

A kérdés tehát nem az, hogy Ukrajna akar-e tag lenni, hanem az: készen áll-e az EU egy újabb, instabil és háborús helyzetben lévő ország integrálására, miközben a régi jelöltek még mindig az előszobában várakoznak. A válasz jelenleg korántsem egyértelmű – és talán nem is szabad, hogy az legyen.

Nyitókép: Martin Bertrand / AFP