Nem indulok a 2026-os választáson, mert a rendszerváltás az elsődleges cél!

„Bár a Momentum küldöttgyűlése csak június elején fog döntést hozni, én a magam részéről már döntöttem. Nem indulok a 2026-os választáson, mert a rendszerváltás az elsődleges cél!  Éppen ezért április 5-én lemondtam a Momentumon belüli választókerületi felelős pozíciómról is.

26 éves voltam 2016-ban, amikor egy pár fiatallal közösen elkezdtünk összejárni beszélgetni politikáról és a közéletről. Ez lett 2017-ben a Momentum Mozgalom. Két hónap múlva 35 leszek. Hamar elrohant ez a közel egy évtized. Rengeteg jó embert ismertem meg, számos konfliktust vállaltunk azért, hogy hazánk egy jobb ország legyen, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

Ebben a közel 10 évben rengeteg mindent láttam. Lakhatásra alkalmatlan romházakban élőket Sükösdön, malacot lakásban, egy rotációs kapára erősített utánfutót, amivel Sajópüspöki mellett utaztak ketten az úton. Merthogy emberek így élnek ebben az országban.
Találkoztam ellenzéki szavazó nagymamával Debrecenben, aki »most azért nem szavaz« az ellenzékre, mert elhitették vele, hogy Magyarországon vannak »háborúpártiak«, idős veszprémi urat, aki szerint emberek át akarnak műteni másokat. Voltak, akik azt hitték, hogy mi kicserélnénk Európa lakosságát, megint mások azt, hogy valami titokzatos külföldi háttérhatalmat szolgálunk. Megannyi és megannyi badarság, amivel a magyar kormány tömte tele a honfitársaink fejét. Az a kormány, aminek az lenne a feladata, hogy minden honfitársunk élete jobb legyen. De ehelyett inkább megoszt és uralkodik, közben pedig kilopja a szemünk.

És rengeteg dolog volt, amit nem láttam, pedig meg kellett volna történnie az elmúlt 21 évben. Felzárkózást Európához úgy jólétben, mint jóllétben. Fejlődő egészségügyet és oktatást, perspektívát és jövőképet a fiataloknak. Az ország kiürül, és ha marad az állampárt akkor a fiatalok a lábukkal fognak szavazni. Megértem őket. Ők fogják magukat és utolérik Ausztriát, de nem fognak várni arra, hogy ezt a kormány tegye meg mindig, aktuálisan 10 éven belül.

Látom, ahogy durvul a közbeszéd, és ahogy durvulnak egymással a magyar emberek. Köptek már le pultozás közben tévképzetektől feldühödve, ütöttek már meg, amikor beálltam Fekete-Győr András elé a Széll Kálmán téren, hogy ne őt érje ütés. Aláztak meg azért mert beszédfogyatékossággal élek. Kétségtelen, hogy van, amit elrontottam, de még mindig jobb, ha az ember egy parlamenti felszólalást cseszerint el, mintha egy egész országot.

Én annak a generációnak a tagja vagyok, amelyik még az Európai Unión kívül született, de az élete túlnyomó részét már EU-s állampolgárként élte le. Nekem Magyarország a hazám, és Európa az otthonom. A kettő egyszerre igaz. Az élet úgy alakította, hogy dolgozhattam Brüsszelben 23 évesen, és tanulhattam később Párizsban is. Európán belül utazni, az én generációmnak »belföld«. Ezt az érzést és ezt a jogot veszélyezteti az állampárt. Ha maradnak, hazánk ki fog lépni az Európai Unióból. Ennek kérdését már több alkalommal feszegették az állampárti politikusok.

De nemcsak az európai uniós tagságunk van veszélyben, hanem a józan ész, az emberség, az egymásra való odafigyelés, a türelem, a tolerancia és a jövő. 1920-ban az ország 2/3-a veszett oda. Most a 2/3 veszejti el az országot. 2025 van. Jövőre választás lesz, és úgy néz ki, hogy a változás lehetősége soha nem látott közelségben van. Magamat és az elmúlt közel egy évtizednyi aktivitásomat köpném szembe, ha gátolnám, nem pedig segíteném ezt a változást.
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy 2026-ban nem fogok indulni a választáson. Változás kell, és ha úgy tudom segíteni ezt a változást, hogy nem indulok el, akkor így fogom segíteni, mert ennek az országnak változásra van szüksége.”

Nyitókép: Gelencsér Facebook-oldala

***