Nancy Faesert rútul megvédte a német állam az AfD-től – nem is akármilyen eszközzel!

Jegyezzük meg 2025. április 7-ét mint az európai értelemben vett jogállamiság újabb szupermérföldkövének kulcsdátumát. Egy bambergi kerületi bíró ezen a napon

David Bendelst. Egy másik bíró már tavaly novemberben 210 napnyi elzárásnak megfelelő pénzbírságra ítélte Bendelst, ami ellen az elítélt fellebbezett, a közelmúltban pedig megkapta a (súlyosbító) ítéletet. 

Az alapügy: egy olyan fotó közzététele az X-en, amelyen

A mém a belügyminisztérium holokausztra emlékező posztja alapján készült, a Faeser kezében lévő táblán a valóságban az „Emlékezünk” felirat volt olvasható. Bendels ezt cserélte ki az inkriminált, az ítélet szerint bűncselekménynek minősülő szövegre.

De nem azért német az aktuális ideológia fülpiszkálóját rögeszmésen mindig dobhártyán túlra toló németség, hogy holmi félmegoldással beérje. Az igazi parádé az ítélet jogalapja: az StGB (Strafgesetzbuch, a német Btk.) 188. paragrafusa szerinti, 2021 nyarán újbóli szigorításon átesett, már nevében is csodaszép 

Aki túlságosan polemikus megjegyzéseket tesz politikusokra, annak számolnia kell a törvény szigorával. Egy bajorországi nyugdíjas ezt a saját bőrén tapasztalhatta meg tavaly ősszel: a 64 éves Stefan Niehoffot egy novemberi reggelen vekker helyett a rendőrség ébresztette, házkutatási paranccsal. Bűne: egy olyan mémet terjesztett az interneten, amely

Habeck izibe’ fel is jelentette a 188. paragrafus alapján, a hatóság pedig példásan eljárt.

Niehoff nem nyugodott bele sorsába, hanem felhívta a helyi újságot. Az ügy nyilvánosságra kerülése fényt derített arra, hogy Németországban milyen mértékben sérül a véleménynyilvánítás szabadsága, és milyen szereplők működnek együtt az „elkövetők” felderítésében és kézre kerítésében – például a „bejelentő központok” (leánykori nevén besúgóhálózat) és a rendőrség. Ezt követően számos állampolgár számolt be hasonló tapasztalatairól.

Alkotmányjogászok már jó ideje kritizálják, hogy Németország – főként a büntetőjogon keresztül – szisztematikusan szűkíti a véleménynyilvánítás szabadságának határait. A német Alaptörvény 5. cikke szerinti szólás- és véleményszabadsághoz fűződő alapjog alsóbb szintű jogforrásokban találja meg korlátait.

vagy újakat hoznak létre. Ez már évek óta így megy.

Nancy Faesernek oka éppenséggel van megsértődni, nem is kevés – miniszteri működésének kardinális szerepe volt és van a német közállapotok elmúlt években lezajlott, történelmi léptékű Untergangjában.

Kétségkívül könnyebbnek tűnhet erre válaszreakcióként a befeszülés és a „még szép, hogy nem lehet bármit mondani”, valamint „Frí-Szpícs-Hez-Limicc”-stílusú jogállami, európai értékekkel gazdagon preparált bunkósbot-válasz. Csak egyet nem lehet:

Bendels és ügyvédje további fellebbezést tervez, és akár sikerrel is járhatnak, mert a bajor tartományi felebbviteli bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint a hírhedt 188. paragrafust szűken kell értelmezni, az érintetteket pedig nagy tűrési kötelezettség terheli. De a szövetségi alkotmánybíróság is úgy tartja:

Már csak az a kínzó kérdés marad, hogy a laikus szemlélő számára is meglehetősen egyértelmű alaptörvény-ellenesség miatt a felségsértési paragrafus és derivátumai miért nem kerültek mindezidáig alkotmányossági normakontroll alá és miért folytatódhat akadálytalanul a rájuk alapozott, egyértelműen megfélemlítési célú hivatali packázás,

Különösen érdekes mindez annak fényében, hogy a szatíra a művészi szabadság védelme alá is tartozik, így a büntetőjog által meghatározott véleményszabadság-korlátok esetében nem érvényesülnek – elvileg legalábbis. Merthogy az ítélkezési gyakorlat leginkább azt mutatja, hogy

Ha az illető nem komilfó, akkor nem érdekes a személyiségi jogi védelem, ha igen, akkor mi az hogy, nagyon is.

Faeser (és Habeck, valamint társaik) esete egyszerre szimptomatikus, rémisztő és nevetséges. A szimptomatikusság bizonyításához elég belegondolni, mi lenne a reakció, ha Donald Trump, Orbán Viktor vagy bármely, a mainstream által aktuális Rontó Pálnak kikiáltott közszereplő bújna hasonló paragrafus mögé. Rémisztő, mert a totalitarizálódási vágyálmok ájere túl erősen diffundál át a látványpékség paravánján. És nevetséges, mert

és közszemlére tenni szelektív, pervertált szabadságfogalmát, ami kimerül annyiban: szabad országban szabad ember szabad akaratából, szabadon azt ír és mond, amit szabad.

***

(Nyitókép: MICHAEL KAPPELER/AFP)