Hodásznak nem tetszik a Ferenc pápa-kritikám, és elpszichologizálja a dolgokat

„Egyébként meg Ferenc pápa felé a fő kritikám nem az volt, hogy progresszív, liberális lett volna, hanem az, hogy káoszpápa volt, irányzatoktól és stílusoktól függetlenül. Emellett a hatalomgyakorlási technikáját kritizáltam, ami a »legjobb« abszolutista időket idézte a koraújkorból. 

A lényeg, hogy szerintem tévedés politikai álláspontokat illetve egyházon belüli irányzatokat szorosan személyiségtípusokhoz kötni. Az elvi álláspontok nem biztos, hogy lefordíthatóak pszichológiai beállítódásokra, ráadásul ez determinizmus is volna. 

A korai századok keresztény irodalma (például Euszebiosz Egyháztörténete) tele van az tanbéli »újítástól« való óvással, sőt annak átkozásával, hisz aki újít, és nem ragaszkodik a hagyományhoz (a 3-4. századról beszélünk, még a Bibliát sem állították össze egy kötetté!), az eretnek, akiket nagyon keresetlen szavakkal illetnek és átkoznak (lásd: »hangvétel«). Egyben ezek az írások biztatnak »az apostolok hagyományában« való kitartásra.

Szóval mindez nem személyiségtípus, hanem elvek és igazság kérdése.

A konklávét meg, s ebben egyetértek Hodásszal, bízzuk a bíborosokra és a Szentlélekre (bár azért lehetnek az embernek favoritjai, úgy hobbiból). Bár ezzel kapcsolatban volt XVI. Benedeknek egy megjegyzése, ami sokak gyomrát megülheti: »nem mondanám, hogy a Szentlélek választ pápát. Azt mondanám, hogy a Szentlélek nem irányítja közvetlenül a dolgokat, hanem inkább mint egy jó oktató, hagy nekünk teret, szabadságot, anélkül, hogy teljesen elhagyna minket. A Szentlélek szerepét sokkal rugalmasabban kell érteni, nem úgy, hogy közvetlenül diktálja nekünk, hogy kire szavazzunk.«”

Nyitókép: ALBERTO PIZZOLI / AFP

***

***