Az elmúlt hónapokban fokozott figyelmet kapott a budapesti hajléktalanhelyzet. Szakértőket és az ügyben tapasztalattal bíró képviselőt kérdeztünk arról, hogy működik a hajléktalan ellátás a gyakorlatban, és mi módon lehetne a fővárosban uralkodó állapotokon javítani. Riportunk.
Az elmúlt hónapokban fokozott figyelmet kapott a budapesti hajléktalanhelyzet. A városban jövet-menet tapasztalni, hogy áldatlan állapotok uralkodnak a köztereken és az aluljárókban egyaránt. Szentkirályi Alexandra, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője még november végén elborzasztó videójeleneteket mutatott be a Facebook-oldalán a budapesti aluljárók állapotáról. Mint mondta, ezek elképesztően koszosak, mocskosak, veszélyesek, ezért a nagyobbik kormánypárt egy rendpárti javasolattal élt a Fővárosi Közgyűlésben: ahol megoldható, ott zárják le az aluljárókat éjszakára.
2025 első fővárosi közgyűlése előtt ugyancsak a Fidesz frakció vázolt fel egy lehetséges megoldási javaslatot a hajléktalanhelyzet enyhítésére. Szentkirályi Alexandra közösségi oldalán ismertette röviden, pontokba szedve a Munkával lakásba! névre keresztelt programot. Mint fogalmazott
a hajléktalan emberek számára a munkahely és az állandó lakhely hiánya olyan tényező, amit egyszerre kell kezelni.
Mint kiderült, a frakció azt javasolja, hogy
a Fővárosi Önkormányzat egy mintaprogram keretében, a Budapesti Közműveknél hozzon létre 50 munkahelyet kifejezetten hajléktalanságban élőknek.
A felvételt nyert hajléktalanoknak pedig, 3 hónap próbaidővel, 3 évig kedvezményes feltételekkel biztosítsanak lakhatást – ismertette posztjában Szentkirályi Alexandra.
Riportunkban annak jártunk utána, hogy működik a hajléktalan ellátás a gyakorlatban, és arra is igyekeztünk választ találni, hogy mi módon lehetne hatékonyan javítani a fővárosban egyre nagyobb méreteket öltő, és már-már a közbiztonságot is veszélyeztető hajléktalanhelyzeten.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyre gyakoribbak az utcai verekedések, alkohol- és drogfogyasztás, a tereket, parkokat mosdónak használó, hajléktalanok, valamint az agresszív, a járókelőket folyamatosan zaklató koldusok.
***
Miletics Marcell, a Baptista Szeretetszolgálat Utcafrontjának vezetője a Mandinernek elmondta, ha a fedél nélküliek helyzetével újságíróként foglalkozunk, akkor
kerüljük a hajléktalan kifejezést, használjuk helyette a hajléktalan ember, vagy hajléktalan léthelyzetben élő ember kifejezést, hiszen jobb elkerülni a megbélyegzést,
illetve itt olyan emberekről beszélünk, akik megannyi ok miatt kerülhetnek ebbe a nagyon nehéz élethelyzetbe, és akik pont olyanok, mint mi vagyunk. Csak az a különbség, hogy van egy, vagy több nagy problémájuk.
A szakember – aki az ELTE Társadalomtudományi Karának egyetemi adjunktusa – azzal folytatta, hogy a hajléktalanság fogalma az ’50-es években vált tabuvá, tiltott fogalom volt majdnem egészen a rendszerváltásig. „A rendszerváltáskor 14 ezer embernek szűnt meg a lakhatása egyik pillanatról a másikra, hiszen bezártak a nagy gyárak, és ezekkel egy időben a munkásszállók is. Közülük sokan nyilván haza tudtak menni, de jó pár ezer ember az utcára került. Ekkor vált igazán láthatóvá a közterületi hajléktalanság szomorú jelensége, ami akkoriban egyfajta pozitív társadalmi attitűdöt alakított ki a fedél nélküliek megsegítésére. A civilek ruhákkal és élelemmel segítették a környezetükben lévő közterületen élőket, a hajléktalanság jelenségére pedig négy minisztérium és a szociális szakma is reagált, így nyíltak meg az első hajléktalanszállók. Azonban mivel nem az önálló lakhatás megteremtésének irányába indult el ez a folyamat, a szállók idővel megteltek, sokan ténylegesen az utcákra, közterekre szorultak ki.
Most ott tartunk, hogy lényegében azóta sem sikerült ezt a kérdést megnyugtatóan megoldani”
– ismertette Miletics azt a folyamatot, ami a jelenlegi hajléktanhelyzetig vezetett.
Arra a felvetésünkre, hogy sokakban az a kérdés merül fel, mikor hajléktalan emberekkel találkoznak, hogy miért nem segít rajtuk a családjuk vagy bármely ismerősök, a szakértő azt felelte, hogy számos felmérés azt az eredményt hozta, hogy a fedél nélküliek legnagyobb veszteségei közül a kapcsolatok elvesztése emelkedik ki. „Sok férfi a válás után kerül az utcára. El kell költöznie a korábbi otthonából, a volt feleségük és a gyermekek javára lemondanak a korábbi ingatlanukról, egy fizetésből pedig már nem futja albérletre, miközben javarészt felélik a még meglévő kapcsolati tőkéjüket is. A hajléktalanná válás a legtöbb emberben erős szégyenérzetet okoz. Vannak, akik nem is mernek segítséget kérni, és egy teljesen új élettérben próbálnak meg boldogulni, akár úgy, hogy például Salgótarjánból feljönnek Budapestre” – vázolt fel a segítő szakember egy lehetséges forgatókönyvet arra vonatkozóan, hogy miként épülhet le véglegesen egy nehéz helyzetbe került ember szociális hálója.
Beszélgetésünk során felidéztük azt az esetet, amikor egy hajléktalan férfit megvertek az egyik pesti kerület piacának közelében. A férfiról kiderült, már több mint másfél évtizede az utcán él. Miletics Marcell szerint sajnos gyakori, hogy valaki évekre, sőt, évtizedekre „beleragad” ebben az állapotban. „Sok embernek nem felel meg a szálló és ott egy felső ágy. Kutatások szólnak arról, hogy sokan nem bírják a zsúfoltságot, az intimitás hiányát, vagy az ott élő emberek együttéléséből származó problémákat.
Az utcai ellátásban épp ezért nem kevés olyan segítségre szorulóval találkoztunk/találkozunk, aki a szálló hallatán már sarkon is fordult.”
Az intézményvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszerváltáskor tapasztalt nagyfokú társadalmi szolidaritás intenzitása ma már csökkenni látszik, és ezzel együtt sajnálatos módon láthatóvá vált a közterületen élő hajléktalan emberek bántalmazása is.
Miletics Marcellt arról is kérdeztük, hogy mi a véleménye arról, hogy a Fidesz fővárosi frakciója novemberben egy olyan javaslatot fogalmazott meg, hogy éjszakára lezárná az aluljárókat, mivel azokban áldatlan állapotok uralkodnak. Szentkirályi Alexandra frakcióvezető egy videójában higiéniai és közbiztonsági problémákról is beszámolt. Erre a szakértő úgy reagált, hogy „a hajléktalanság magyarországi történetében nem újkeletű, hogy a rendészeti megoldások kerülnek előtérbe, azonban rendészet sem akkor, sem most nem tudta, nem fogja tudni megoldani az extrém szegénység komplex problémáit. A közterületen való lakhatás tiltása sokak számára jó elképzelésnek tűnhet, de a gyakorlatban azért nem működik, mert nem oldja meg a problémát, mindössze átmenetileg láthatatlanná teszi azt.
A valós és jó megoldás az önálló és megfizethető lakhatás biztosítása lenne”
– szögezte le a segítő szakember.
Miletics Marcell lapunknak azt is hangsúlyozta, hogy fontos lenne a hajléktalan ellátásban, hogy akár kerületi, akár városi, akár kormányzati segítséggel még több kilépő lehetőségeket teremtsenek ezeknek az embereknek, leginkább azzal, hogy lakhatáshoz segítik őket. „Számos példa azt mutatja, hogy az önálló lakhatás reménye a hajléktalan emberek életében hatalmas motivációs teret nyit meg. Ha lenne kiléptető rendszer, akkor tömegek élethelyzete javulhatna és adná vissza az újrakezdés lehetőségét – vázolt fel egy lehetséges megoldási stratégiát az egyetemi adjunktus.”
Az intézményvezető arról is beszélt, hogy az tud ezen a területen segítőként jól dolgozni, aki rendelkezik a szükséges értékorientációval, a megfelelő szaktudással és gyakorlattal, valamint a személyisége is alkalmas erre: le kell tudnunk hajolni, oda kell tudni fordulni a másikhoz.
Végül elhangzott, hogy nem kellenek ahhoz röpködő mínuszok, hogy valaki megfagyjon. Esős időben +5 fokban is bekövetkezhet a tragédia. A hétköznapi ember azzal tud sokat segíteni egy veszélyben lévő közterületen élő embernek, ha felhívja a Menhely Alapítvány Diszpécserközpontjának telefonszámát, a +36 1 338 41 86-ot. Ekkor a kríziskocsi kisiet a helyszínre, és igyekszik elhárítani az életveszélyt - tudtuk meg Miletics Marcelltől.
Ezt is ajánljuk a témában
Többszörösére emelkedtek 2010 óta a hajléktalanellátásra szánt források, a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár pedig a napokban arról tájékoztatott, a legkritikusabb, téli időszakra már felkészültek az érintett hatóságok és szervezetek. Minden feltétel adott volt tehát, hogy Szentkirályi Alexandra drasztikus javaslattal álljon elő.
Kőbányán, a Maglódi úton, a keresztúri erdő szomszédságában mintegy három hektáros zöld területen található a Baptista Szolgáltató Centrum. Az egykori gyermektábor helye évek óta oltalmat és reményt nyújt azoknak, akiket megtépázott az élet. Ahogy Kutiné Ádám Szilvia intézményvezető– akinek 2024-ben Kőbánya képviselő-testülete Kőbányáért Díj elismerést adományozott – fogalmaz,
lakóik és vendégeik előtt mindig nyitva áll az ajtójuk.
Ha kell meleg étellel, száraz ruhával, fedéllel, és nem utolsó sorban jó szóval, figyelemmel szolgálnak azoknak, akik betérnek hozzájuk.
A Baptista Kőbányai Szolgáltató Centrum intézményvezetője megosztotta velünk, hogy évek óta nagyon jó az együttműködésük a kőbányai kerületi önkormányzattal, rendszeresen kapnak tőlük támogatást, amiből többek között tartós élelmiszert, konzerveket, felvágottat vásárolnak a kerületi rászorulóknak, illetve – ahogy fogalmazott – a „vendégeinknek”. (Ottjártunkkor is jelentős élelmiszeradomány érkezett az önkormányzat jóvoltából azokból a kerületi iskolákból, ahol az országos bombariadó miatt elmaradt a tanítás szerk.). Ehhez jönnek hozzá időről időre a Magyar Élelmiszerbank felajánlásai. De a rászorulók nap mint nap részesülnek az élelmiszermentés révén érkező zöldségekből, gyümölcsökből és péksüteményekből. Húsvétkor és karácsonykor pedig arra törekednek, hogy az ellátottjaik élelmiszercsomagot is kapjanak, hogy „nekik is legyen egy kis szerény ünnepük”.
„Népkonyhát is üzemeltetünk, ahova az utcán élők mellett más rászorulók is betérnek. A népkonyha a kezdetek óta megvan. 2014-ben még egy katonai sátorból osztottuk a meleg ételt naponta 600 fő részére. Itt egy kutatást végeztünk, amelyből kiderült, hogy a rászorulóknak az élelmiszer mellett mosási lehetőségre, fürdőre, fodrászra, ruhacserére, munkalehetőségre és még istentiszteletre is szükségük lenne. Ezek a szolgáltatások ma már a Centrumunkban elérhetőek, mert aztán idővel a sátorból ide, a Maglódi útra költözhettünk” – sorolta.
Kutiné Ádám Szilvia azzal folytatta, hogy van olyan rászoruló, akivel már több mint tíz éve kapcsolatban állnak.
A Centrumban már-már úgy élünk, mint egy nagycsalád. A munkatársaimmal együtt minden hozzánk fordulónak ismerjük az élettörténetét, búját, baját.
A mi kapunk mindenki előtt nyitva áll, akinek segítségre van szüksége” – avatta be lapunkat a mindennapjaikba a vezető, aki azt is hangsúlyozta, hogy a Maglódi úton megfordulók között nincs verekedés, szóváltás, mert nem engedi.
„Nekem és a kollégáimnak az a dolgunk, hogy minden helyzetet kezeljünk, minden hozzánk fordulónak igyekezzünk segíteni. Így volt ez a Covid idején is, mikor szigorú higiéniás szabályokat vezettünk be, nagyon sokat fertőtlenítettünk, mert nálunk nem volt home office. Minden épület előtt fertőtlenítő állomásokat állítottunk fel, hogy ne vigyük be a betegséget. Nem is volt fertőzöttünk az első korlátozások idején. 2021-ben is egyedül csak engem vitt el a mentő, de rövid időn belül talpra álltam” – jegyezte meg.
Szó esett még a támogatott lakhatásról is, amelyet olyan szenvedélybetegeknek biztosítanak, akik addiktológiai igazolással kerülnek hozzájuk. „2017-ben újítottuk fel azt a házat itt a telephelyünkön, amelyben jelenleg 12 szenvedélybeteg él. Nekik itt a hajléktalanságuk véget ért, hiszen saját szobakulccsal rendelkeznek, de ez még mindig nem önálló lakhatás, hanem intézményesített. A lakók addig maradhatnak, amíg nem állnak talpra, nem erősödnek meg kellően”.
„Ha egy szenvedélybeteg tovább tud lépni, s visszatér a normál életbe, mindig úgy búcsúzok el tőle, hogy leszögezem, az intézményünk mindig nyitva áll számára. Ha netán megbotlik, semmiképp se maradjon az utcán, térjen vissza, keresünk megoldást. Mert bár vannak sikersztorik, és vannak olyan egykori lakóink, akik vidéken, saját házban vagy albérletben kezdtek új életet, de azoknál, akik ezt a poklot megjárják, ott megvan az esély a visszaesésre. De azt is örömmel vesszük, ha időről időre visszatérnek és beszámolnak a sikereikről.
Szeretnénk, ha a jövőben még többeknek tudnánk segítő kezet nyújtani. Terveink között szerepel, hogy további 30 férőhellyel bővítsük a támogatott lakhatást”
– magyarázta.
Kutiné Ádám Szilvia végül szólt arról is, hogy a hajléktalan mintaprogram keretén belül náluk közfoglalkoztatásba is be tudják vonni a fedél nélkülieket. Ehhez a Haller utcai központban kell jelentkezniük, ezután tudják kiközvetíteni őket a Maglódi úti centrumba, ahol többek között terület- és parkrendezési munkákba, takarításba vagy a tűzifa program megvalósításba állhatnak be. „Van egy önkormányzattal közös tűzifaprogramunk is, melynek lényege, hogy a rászoruló családoknak tüzelőt adunk. Így
nálunk az a helyzet áll elő, hogy a rászorulók segítik a rászorulót azzal, hogy felhasogatják azokat a fákat, amelyek hozzánk kerülnek”
– tudtuk meg az intézményvezetőtől.
„A főváros területi eloszlásához képest Kőbányán aránytalanul magas a hajléktalanellátó intézmények száma. Ráadásul a fővárosi létesítmények mellett civil és egyházi fenntartású intézmény is működik a kerületben. Emellett Kőbányán sok a zöld felület, amelyek ha nincsenek kellően karbantartva, szintén vonzzák a fedél nélkülieket. Erre jó példa a Terebesi-erdő, de korábban számos közterület is ilyen volt, még a Népliget is” – tudtuk meg Pap Sándor önkormányzati képviselőtől. A városatya felidézte, hogy a 2010-es évek elején az említett Terebesi-erdőben egy mintegy 60-70 fős kolónia élt, az ő telepüket végül a baptista szeretetszolgálat munkatársainak segítségével sikerült felszámolni, az itt lakókat kigondozni – arra az időszakra tehető a Centrummal való jó kapcsolat kezdete.
Elhangzott, hogy ugyancsak ezekre az évekre tehető a Kocsis Máté, jelenlegi fideszes frakcióvezető nevéhez köthető Lakhatási, Életviteli, Lelki-segítségnyújtási, Egzisztencia-teremtési, Közösségi Program (rövid nevén: LÉLEK Program) elindítása is, amely „a hajléktalanság jelenségét a maga összetettségében kezelte”. Idővel ezt vitte tovább a Baptista Szolgáltató Centrum. „Azok a fedél nélküli emberek, akik ebbe a programba bekerültek, először átestek egy átfogó egészségügyi vizsgálaton, a betegségeiket meggyógyították. Ezt követően pszichológiai – ha kellett, pszichiátriai –, mentálhigiénés, életvezetési segítséget kaptak.
A Terebesi-erdőben találkoztunk olyan hajléktalan emberrel, aki – elmondása szerint – a lipótmezei elmegyógyintézet megszűnését követően került az utcára”
– idézte fel a képviselő.
Azért is nehéz a hajléktalanhelyzet kezelése, mert az ebbe az élethelyzetbe került emberek többnyire elszoktak a mindennapi szociális érintkezés, hétköznapi viselkedés szabályaitól, egyeseknél pedig sosem volt az életük része. „Ha egy hosszabb ideje fedél nélkül élőt vissza akarunk integrálni a társadalomba, újra meg kell teremteni a társadalommal való együttélés képességét. Felnőtt, harmincas, negyvenes éveikben járó embereknek újra meg kell tanítani azokat a komplex szabályrendszereket, amelyek szerint a világ működik. Legyen szó társas érintkezéssel, lakhatással, álláskereséssel, mindennapi gazdálkodással vagy életvezetéssel kapcsolatos szabályokról és praktikus ismeretekről – amelyekből az átlagos felnőtt észre sem veszi, mennyit alkalmaz nap mint nap – mindet újra el kell sajátítsák az önálló élethez” – magyarázta a képviselő.
Arra is kitért, hogy hajléktalanoktól és velük foglalkozó szakemberektől is hallotta már: van akinek „vonzó” ez a fajta szabadság, szabadosság, a szabályok nélküli élet.
Úgy tűnik, ezeknek az embereknek a társadalmi kötöttségek bonyolultak, nehezen teljesíthetőek
– ezért terhesek és frusztrálóak. Ugyanakkor ők is magukban hordozzák a meg nem feleléstől, az elutasítottságtól való félelmet. Ha egy erdőben élnek, akkor teljesen szabadok ezen nyomástól – jóllehet ott is kialakul egy szabályrendszer, de egyszerűbb mint a normális hétköznapokban” – tette hozzá.
Arra a kérdésünkre, hogy egy önkormányzat mit tehet annak érdekében, hogy csökkentse a köztéri hajléktalanságot, Pap Sándor azt felelte:
ez fővárosi feladatvállalás nélkül nem megy.
„Kőbánya önkormányzata komoly forrásokat fordított a probléma kezelésére. Aki a már említett LÉLEK-programba bekerült, nem csak lakhatást, de munkát is kaphatott. Kerületüzemeltetési feladatokat kaptak, mint parkrendezés, gallyazás, közterület-karbantartás. Aki sikeresen visszaintegrálódott a munka világába, lehetősége volt önkormányzati bérlakásba költözni”.
A képviselő itt leszögezte, hogy ez jellemzően egy hosszú folyamat: a kiválasztástól az önálló életvitel megteremtéséig nem ritkán 5 év telt el, és a szociális szférában dolgozó szakembereknek az utógondozással is foglalkozniuk kellett, hogy megelőzzék a visszaeséseket. A társadalomba való teljes visszailleszkedésig a jelentkezők töredéke jut el.
„Ez egy sziszifuszi munka, és csak azon lehet segíteni, aki maga is akarja és hajlandó tenni érte minden nap.
Viszont aki ezt végigcsinálta, valóban visszailleszkedett a társadalomba. Ezekre a sikertörténetekre nagyon büszkék vagyunk” – ismertette.
A képviselő elmondása szerint a hajléktalanság fővárosi és nem kerületi szintű probléma, ezek az emberek szabadon mozognak Budapesten. A helyzet javítása érdekében több fővárosi kerület – így Kőbánya is – komoly erőfeszítéseket tesz, de egyedül egyik sem tudja egyedül megoldani. Néhányukat aránytalanul jobban sújtja ez a helyzet – sajnos Kőbányát is. „Muszáj a Fővárosi Önkormányzatnak is felébredni: a budapesti emberek nagy részének – köztük a kőbányaiaknak – ez egy napi szintű probléma. Időt, figyelmet, forrásokat kell fordítani a helyzet javítására, a kerületeket egyenrangú partnerként kezelve.”
Ugyanakkor álláspontja szerint a Karácsony Gergely-féle városvezetés alatt újabb káosszal teli évek várhatók. „Üdvös lesz, ha kevesebb a tanácsadó a Városházán, de valójában,
ebben a közgyűlési szerkezetben megjósolhatatlan, mit várhatunk az égető szociális ügyek terén a főpolgármestertől, a Tisza Párttől és az LMP-től”
– mondta el.
„Végre őszintén kell beszélni és el kell kezdeni kezelni a hajléktalan-helyzetet Budapesten. Kezet tördelni és sajnálkozni, vagy másra mutogatni itt már rég kevés.
A főpolgármester és csapata azt sem tudja megmondani, hány embert érint a hajléktalanság a fővárosban.
A fővárosi tulajdonú hajléktalan-ellátó intézmények állapota szégyenletesen rossz. Eközben a közterületeket és a tömegközlekedési eszközöket szépen lassan ellepték a hajléktalanok, a szemét és az orrfacsaró bűz. A Budapesten élők és dolgozók joggal várnak el rendet és tisztaságot, de amíg a Karácsonyék nem is foglalkoznak érdemben a problémával, nem lesz érdemi változás, csak a helyzet okozta feszültség nő tovább” – tette hozzá Pap Sándor.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Getty Images / Srdjanns74
Másfél száz gyerek, másfél száz jövő: sokkal többet ad a Szent Margit-program a rászoruló és érdemes kárpátaljai gyermekeknek, mint a havi tízeurós ösztöndíj. Ahogy a támogatóiknak is. Veczán Zoltán írása.
Kevesen tudják, de ő volt az első aki segített. Hogy írjak, hogy pénzt keressek, hogy ételt tudjak venni.
Neki nem sikerült, és nem tudom, innen van-e visszaút a hitelességbe.
A főpolgármesternek Wang Mester mesélt az ünnepi szokásokról és a kínai közösség életéről.
Az Egyesült Államok pénteken jelentette be, hogy február 1-jétől a kínai árukat terhelő pótlólagos vám mértéke 10 százalékos lesz.
A címben szereplő kérdést teszik fel egymásnak a Vörösmarty Színház színészei; arról beszélnek két felvonásban, amiről józanul nem lehet.
Az egyik demonstráló szerint nincs kapcsolatuk a pártvezetéssel.
Nyugodj békében, Ervin.
