Évtizedek teltek el azóta, hogy a Szovjetunióba vitték a magyar civil lakosságot, de nehéz lenne feledni, hogy milyen borzalmak történtek akkor.
Nyitókép: Gali Máté
Az egykori Szovjetunióba mintegy 800 ezer honfitársunkat hurcolták el, és közel harmaduk sohasem tért haza a szibériai hidegből. Ennek a történelmi iszonyatnak úgy lehetne legjobban a méreteit szemléltetni, ha egymás mögé tennénk a vagonokat, aminek köszönhetően a mozdony Debrecenben, az utolsó szerelvény pedig nagyságrendileg Székesfehérváron lenne.
Különösképpen kegyetlen eljárásnak bizonyult ez, hiszen az elhurcoltak semmit nem követtek el, hibájuk csak annyi volt, hogy a kommunista hatalom kiépítőinek útjában álltak. Ahogy minden nemzeti és nemzetközi dráma esetében, a megemlékezés erről emberi kötelességünk, főleg úgy, hogy a megemlékezéssel mementóként áll az intő jel, hogy a kommunista eszme milyen embertelenségeket szül.
A bűn nélküli büntetés évekig vagy éppen egy évtizedig tartott, az először 2015-ben (Kosztra Gábor és Jolánkai Máté tanárok által) megszervezett Málenkij Robot Emléktúra pontosan ennek állít emléket.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem mindenki tudja, de egy szovjeteknek dolgozó magyar kommunista „innovációja” volt a málenkij robot, több százezer honfitársunk elhurcolása. A túlélők és azok leszármazottai viszont nem felejtenek.
Az elhurcolások 1944. utolsó napjaiban vették kezdetüket, az úgynevezett málenkij robot (jelentése: kis munka) pedig jórészt a magyarországi németeket, a svábokat érintette. Őket a kommunizmus életői kollektív bűnösként kezeltek a náci Németországhoz kötődő lojalitásuk miatt. Általában indoklás nélkül, nemtől függetlenül, férfiakat és nőket vegyesen, akár már 16-17 éves kortól sokakat vittek el a Vörös Hadsereg katonái, hogy munkaerejükkel szolgálják a tanácsokat.
A magyarázatok ellenére azonban csak az elhurcoltak negyede lehetett német nemzetiségű, és a deportáltak többségétől nem is kérdeztek semmit, csak vitték őket, hogy az előre meghatározott létszám meglegyen.
A legtöbben a Gupvi-táborokba kerültek, az elhurcoltakat a Donyeck és más iparvidékek szénbányáiban fogták kényszermunkára, majd embertelen körülmények között kellett dolgozniuk. Legalábbis amíg túléltek, hiszen a hidegben, éhezve, a betegségektől sújtva a legtöbben már akkor is életüket vesztették volna, ha nincsenek kitéve a kegyetlen bánásmódnak.
És aki túlélt, sokszor az sem járt sokkal jobban, mint az, aki az életét vesztette: a hazatérőknek a fizikai és lelki traumákkal kellett megküzdeniük, és ezekről a rendszerváltásig csak a szűk családi körben beszélhettek.
Kosztra Gábor és Jolánkai Máté tanárok 2015-ben ennek emlékére szervezték meg az első Málenkij Robot Emléktúrát, idén pedig már 10. alkalommal valósul meg a túra, melyen összesen több százan vettek részt, függetlenül attól, hogy az útvonal egészét vagy egy-egy szakaszát teljesítették.
Kapcsolódó vélemény
Nagyon fontos a mai dátum és nagyon fontos az események emlékezete. Minden gazdasági, szociális és társadalmi problémánk valójában abból ered, hogy fél évszázadra visszalöktek minket Ázsiába, és harminc éve próbálunk valahogy kikecmeregni ebből.
Kosztra Gábor szerint az emléktúrának kettős célja van: ezzel az eseménnyel a fiatalabbakkal is fontos ismereteket és történelmi tényeket tudnak megismertetni, továbbá talán az érintett családok leszármazottjainak is sikerülhet segítséget nyújtani a transzgenerációs traumák feldolgozásában.
Foglalkoznunk kell az elődök traumáival, beszélnünk kell róluk, mert csak így tehetjük rendbe azokat. Az emléktúra teljesítésével is közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy az évtizedeken át elhallgatott emlékeket sikerüljön feloldani.”
– Kosztra Gábor
Az emléktúra három napon át tart, résztvevői pedig Zebegényből indulva, 134 kilométert tesznek meg, közben a Dunakanyar egykori sváb településein, Nagymaroson, Kismaroson, Vanyarcon és Halmajugrán áthaladva eljutva Kál-Kápolna vasútállomásig.
Dergán Ádám, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) hivatalának általános főigazgató-helyettese, aki maga is teljesítette a túrát, kiemelte, hogy a világháborúkhoz kötődő tematikus emléktúrák Európában és Magyarországon is egyre jelentősebb szerephez jutnak. A Málenkij Robot Emléktúra azonban kifejezetten azokról a civilekről szól, akiket ártatlanul hurcoltak el az otthonukból.
Ezt is ajánljuk a témában
Hetvenöt éve hurcolta el a Vörös Hadsereg munkatáborba nagyapámat. Huszonegy éves volt, frissen sorozták, még egy ravaszt sem húzott meg a háborúban.
Dergán Ádám úgy fogalmazott, hogy „Ez nem egy olyan túra, amely során a fizikai megterhelésen van a hangsúly, sokkal inkább a befelé forduláson. Öröm volt látni, hogy évről évre egyre több fiatal érdeklődik a málenkij robot emléktúra iránt. Ez a történelmi ismeretek befogadásának egy egészen más módja, amely sokkal átélhetőbbé teszi mindazt, ami a tankönyvekben olvasható.”
Megható volt látni, hogy a túra útvonalán fekvő településeken az idősebbek, akik fizikai korlátaik miatt már nem tudtak csatlakozni, de mégis szerettek volna résztvevővé válni, a nagy hideg ellenére órákon át kávéval és süteménnyel várták a túrázókat. Lélekmelengető érzés volt ezt megtapasztalni.”
– Dergán Ádám
A 2025-ös emléktúra Kál-Kápolna vasútállomáson fejeződött be. 1945 januárjában itt terelték marhavagonokba, majd szállították Szovjetunió kényszermunkatáboraiba a Dunakanyarból elhurcolt férfiakat és nőket. Az emléktúra mind a tizenkét, az elhurcolásban érintett tizenkét sváb település polgármestereinek és a német nemzetiségi önkormányzatainak koszorúzásával és megemlékezésével zárult.
Hol marad a vízió, és mi lesz a nagy ígéretek teljesítésével? Kovács András írása.
Nehéz négy (8-12-16) évnek nézünk elébe. Kelletlen és kellemetlen benyomások következnek.
A mentők kiérkezéséig a rendőrök megkezdték a fiatal újraélesztését, azonban a szakszerű ellátás ellenére a 15 éves fiú a helyszínen életét vesztette.
A rendőrség szóvivője egyelőre áttekinthetetlen helyzetről beszélt.
A NATO minket elsősorban nem az oroszoktól védett meg, hanem a német, francia, angol álmodozásoktól.
A mentők azonnal kórházba szállították, de már nem tudták megmenteni az életét.
Tartozunk ezeknek az embertársainknak és honfitársainknak annyival, hogy megőrizzük emléküket. A mi feladatunk maradt, hogy elmeséljük történeteiket.
Oroszország 2026-ban is hatalmas mennyiségű földgáz kitermelésével számol, mivel az exportpiacokon továbbra is erős kereslet mutatkozik. A vezetékes szállítások mellett az LNG is kulcsszerepet játszik, amelyből európai országok is jelentős mennyiséget vásárolnak.
A Lannert Judit által felvázolt liberális képlet egy pszeudó-álszent-empátia, ami a gyakorlatban visszaüt.
