Van, aki ilyenkor érti meg, min mentek keresztül a nagyszülei – emléktúra a málenkij robot áldozataiért

1942 februárjában még nagyon távol volt a második világháború vége, amikor Moszkvában egy diplomáciai anyagok előkészítésével megbízott politikai testület ült össze, Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos vezetésével. A bizottságban a magyar származású Varga Jenőt (1879–1964) bízták meg a világégés lezártát követő gazdasági berendezkedéssel összefüggő elgondolások kidolgozásával. Varga 1919-ben pénzügyi népbiztos volt a Magyarországi Tanácsköztársaság idején, amelynek összeomlása után Ausztrián keresztül a Szovjetunióba menekült. A kérdéskört behatóan ismerő történészek – Baráth Magdolna és Stark Tamás – szerint pedig ő volt az, aki elsőként felvetette a moszkvai döntéshozóknak, hogy a legyőzendő ellenséges államok

A korábbi népbiztos elképzelését Sztálin is magáévá tette, és az Állami Honvédelmi Bizottság 1944. december 16-án elrendelte, hogy főképpen a donyeci szénmedence szénbányászatának és vaskohászatának helyreállítási munkálataihoz internálják Románia, Bulgária, Jugoszlávia és Magyarország területéről a munkaképes lakosságot.

Hazánkban számos esetben a harcok utáni romeltakarítás, vagy éppen az utcák megtisztítása ürügyén rendelték be a civileket közmunkára, esetleg mozielőadásra hívták össze a település lakosságát, akiket azután a szovjet katonák körbevettek és kényszermunkára hurcoltak a GUPVI, vagyis a Hadifogoly- és Internáltügyi Főparancsnokság lágerjeibe. Sokszor azzal igyekeztek megnyugtatni a foglyul ejtetteket, hogy „malenkaja rabota”, tehát „kis munka” vár rájuk. Ebből lett magyarul a „málenkij robot” kifejezés, amely a szakemberek szerint mintegy 200 ezer honfitársunkat érintett, akiknek

A rendszerváltoztatás előtt a politika és a pártállami történetírás évtizedekig hallgatott erről a jelenségről. Napjainkban azonban mind többen akadnak olyanok, akik aktívan tesznek azért, hogy a téma szélesebb körben is ismert és kutatott legyen. Közéjük tartozik a két középiskolai történelemtanár, Jolánkai Máté és Kosztra Gábor, akik alapító főszervezői a 2015 óta minden január elején megtett Málenkij Robot Emléktúrának.

Az ő apai ágának felmenői a felvidéki Túróc megyéből menekültek el 1920-ban, anyai dédapja pedig a Don-kanyarban halt hősi halált. Máté ősei szintén a Trianonban elszakított területekről költöztek át mindenüket hátrahagyva a megcsonkított anyaországba: a délvidéki Bácskából, és a felvidéki Gyetváról. 

Mindketten a nagymarosi származású nejeik révén találkoztak a málenkij robot traumájával. Mi több, Gábor és a felesége mindmáig abban a házban laknak Nagymaroson, ahová a neje nagyszülei visszatérek a szovjet rabságból. A Dunakanyarban ugyanis 1945 előtt virágzó sváb közösségek voltak, ahonnan a második világháború végével a kollektív bűnösnek bélyegzett németek közül sokakat kitelepítettek, vagy kényszermunkára szállítottak. 1945. január 5-én Zebegényből, Kismarosról, valamint Nagymarosról

Éppen ezért a túra minden évben január első hétvégéjén indul ezen három községből, a résztvevők pedig gyalogszerrel teszik meg az összesen 134 kilométert. A túrához természetesen időközben is bármikor be lehet csatlakozni, tehát aki úgy érzi, hogy nem bírná teljesíteni, nem szükséges végig legyalogolnia az elejétől a végéig. A résztvevők és a segítőik hozzájárulásai mellett az ősök előtti főhajtás jegyében Zebegény, Kismaros, Nagymaros és Kompolt német nemzetiségi önkormányzatai is támogatják az eseményt.

A kál-kápolnai málenkij robot emlékművön összesen tizenkét település neve szerepel, ahonnan embereket tereltek a Heves vármegyei nagyközség vasútállomására. Idén ezekből kilenc község képviseltette magát a túrán, Gábor és Máté reményei szerint jövőre, a jubileumi tízediken már mindegyikből érkeznek. Kilenc éve csupán hárman vágtak neki a távnak, amelyből ők ketten értek célba. 2024 januárjában viszont már huszonnégy fő és három segítő kelt útra. A kényszermunkára hurcoltak leszármazottjai közül elsősorban az unokák, mígnem legújabban a dédunokák generációja vesz részt a túrán, a gyerekek kevésbé. Miként Máté fogalmazott: „kell egy kis távolság, hogy megszólítsd a témát”.

Arra a kérdésünkre, hogy mi az esemény célja, Gábor azt felelte, hogy a figyelemfelhívás a vérzivataros és sorscsapásoktól sújtott magyar 20. század traumáira, melyek sok helyen még nincsenek teljesen feldolgozva a családok, sőt, a társadalom szintjén sem. 

Mindezt megerősíti Máté is, aki az elmondása alapján az óráin rendre felhívja a diákjai figyelmét arra, hogy nem biztos, hogy mindig tisztában vannak azzal, hogy azoknak a tanult magatartásformáknak, melyeket a családjaikban elsajátítanak, miféle gyökerei vannak. Lehet, hogy valamelyikük szomorúságának a hátterében az áll, hogy a felmenőit haláltáborba deportálták a második világháború idején, vagy egy lágerbe vetették a világégést követően.

Mindketten kiemelték a túra sportteljesítmény jellegét is, amely egyesek számára vonzerőt jelenthet, illetőleg azt, hogy évről-évre egy remek, már-már bajtársias közösség szerveződik. Ezért van az, hogy egyre többen újra és újra felkerekednek januárban. Számukra ez szinte már egy rítus, melybe paradoxon módon mindenki beleteszi a „kis munkát”: van, aki a felszerelést szállítja, van, aki az ételt, mások az oklevelek kiállításáért felelnek, megint mások a Facebook-oldalt kezelik. S bár a túra fizikailag megterhelő, és főleg az újoncoknál mindig elérkezik az a pont, amikor felteszik maguknak a kérdést, hogy vajon miért is jöttek el, ám ilyenkor a tapasztaltabbak mindig kisegítik a másikat.

A következő Málenkij Robot Emléktúrára 2025. január 3–5-én kerül majd sor. Gábor és Máté szerint, aki azt a három napot végigcsinálja, kilép a komfortzónájából, lelki megtisztulásban lesz része.

A menethez pedig továbbra is számtalan formában lehet csatlakozni, hiszen nem az a lényeges, hogy ki képes az adott idő alatt legyalogolni a 134 kilométert, hanem az, hogy szembenézünk-e a családunk és nemzetünk traumáival, és megpróbáljuk-e őket feldolgozni.

A szerző a Mathias Corvinus Collegium Társadalom- és Történelemtudomány Iskolájának kutatótanára

***

A nyitókép és a fotók a szerző felvételei