Nem szeretek hazaárulózni, úgyhogy fogalmam sincs, milyen szóval illessem az államcsődöt szorgalmazó statisztikust és az írását leközlő hírportált.
Nyitókép: dpa Picture-Alliance via AFP
Az úgy volt, hogy az Úr 2025. esztendejére virradóra még mindig nem bukott meg Orbán Viktor jobboldali kormánya. Pedig volt itt már minden: nekiment a honi baloldal egyedül, majd segédcsapatokkal, előkerültek a kalapból a legkülönbözőbb rendű-rangú messiások, reájuk gorombult az Európai Bizottság és az Egyesült Államok kormánya, indult Ursula von der Leyen részvételével orosz mintájú hibrid hadművelet a magyar lélektől amúgy sem idegen mindenszarizmus terjesztésére. Orbán azonban nem bukott meg, nem, nem és nem, s a 2026-os meccs is pont olyannak ígérkezik, mint bármely másik európai demokráciában: Fidesz-előny mellett kétesélyesnek.
Egy dolgot azonban valóban nem próbáltunk még ki, ha tetszik, a Daniel Freund-forgatókönyvet:
hogy vajon akkor is Orbánra szavaznak-e a magyarok, ha csődbe megy alatta az ország.
Ezért aztán támadt egy nagyszerű ötlete Kapitány Balázs statisztikus-szociológusnak, akit még a KSH Népességtudományi Intézetének munkatársaként az általa csődbe vinni kívánt magyar állam fizetett: mi lenne, ha azok, akik nem támogatják a Fideszt, maguk és hazájuk eminens pénzügyi érdekével homlokegyenest szembemenve hirtelen eladnák az összes állampapírjukat, a költségvetést lehetetlen helyzetbe hozva? Tűrhetetlen ugyanis, hogy – a statisztikus-szociológus szavaival – „a középosztály már nem támogatja, pénzügyi döntéseivel mégis fenntartja az Orbán-rendszert”. Ezen változtatni kell.
Ahogy a csokot, a családi adókedvezményt, a 25 év alattiak adókedvezményét, az alacsony személyi jövedelemadót, a tizenharmadik havi nyugdíjat, a lakásfelújítási támogatást, a kisvállalkozók támogatásait, az állami kulturális támogatásokat, az állami ösztöndíjakat, a növekedési hitelt, a tekintélyt parancsoló orvosbéreket, az autóvásárlási támogatást és a kormány minden egyéb népjóléti intézkedését,
úgy a kockázatmentes befektetési lehetőségek közül messze a legmagasabb kamatot biztosító magyar állampapírokat sem sajnálom ellenzéki honfitársainktól.
Sőt: nagyon örülök, ha ezek bármelyikét igénybe veszi bármely magyar állampolgár, függetlenül attól, hogy kire szavaz. Közös országban élünk, közösen adózunk, közös a forintunk, s egymás sikereiből kölcsönösen profitálunk – ez így van akkor is, ha egymással egyébként röhögős fejeken keresztül kommunikálunk, s a másik által támogatott politikusokat legszívesebben kilőnénk a Marsra. Addig van közös ország, amíg vannak közös dolgaink.
Aki már teljesen elválasztotta legbelül a saját személyes érdekét a hazájáétól, aki nem veszi észre, hogy az uniós pénzek hazánkba érkezése ellen lobbizva vagy az állam önfinanszírozási képességét szándékosan gyengítve nem az Orbánt vagy a fideszeseket, hanem a magyarokat rúgja altesten,
annak tényleg teljesen felesleges idehaza rontania a magukat még egy nemzetnek tekintő összes többi magyar levegőjét.
Nem szeretek hazaárulózni, úgyhogy fogalmam sincs, milyen szóval illessem az államcsődöt szorgalmazó, egyébként Mészáros Lőrinc támogatásával kutatásokat végző statisztikust és az írását leközlő hírportált. Hazát árulni az tud, akinek van hazája, ők pedig mintha teljesen elfelejtkeztek volna arról, hogy nem egy nemzetek feletti vákuumban szolgáltatják a híreket és számlálják a népet, hanem a fideszes, tiszás, DK-s, mihazánkos, kispárti és bizonytalan magyarok közös Magyarországán. Aminek egy közös forintja van és egy közös államadóssága.
És amelynek népe közösen élvezi a lakossági állampapírok háztartási fogyasztást és beruházást gerjesztő magas kamatait,
melyek – miután a kormány nagyon helyesen külföldi hitelezők helyett a magyarok kezébe helyezte az ország adósságát – nem a globális nagytőkét, hanem az előre gondolkozó, megtakarító magyarokat gazdagítják.
Állampapírt venni eleddig nem volt politikai kérdés. Kívánom, hogy ezután se legyen az. Hanem maradjon meg annak, ami eddig is volt: egy Európában egyedülállóan jól kamatozó, rugalmas és könnyen elérhető befektetési és megtakarítási lehetőségnek, ami az országnak biztonságot, stabilitást, kormánypárti és ellenzéki magyaroknak pedig gyarapodást nyújt.
Süllyedjen el szégyenében az, aki lerángatja a politika mocsarába eleddig átpolitizálatlan közös kincsünket.
Süllyedjen el szégyenében, akinek a kormányváltásért az sem túl nagy ár, ha az ország összeomlik
egy váratlan, több ezer milliárdra rúgó, politikai alapon, mesterségesen előállítandó költségvetési lyuk miatt. Süllyedjen el szégyenében, akinek semmit sem ér a hazája, amely otthon és kenyér.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Az új etyeki egészségháztól valószínűleg a legmegátalkodottabb mindenszarista is el lenne ájulva, ha Burgenlandban bukkanna rá. Francesca Rivafinoli évértékelője, II. rész.
Ezt is ajánljuk a témában
Mi a közös a vizslási fejlesztőszobában, a győri robotcellában és a ceglédi sgrafittóban? Hogy valószínűleg egyikről se hallottunk a Facebookon. Francesca Rivafinoli évértékelője, I. rész.
Miről is szól valójában a kormányzás?
Lélekemelőbb-e, amikor valaki pünkösdvasárnap emberséget és önmérsékletet prédikálva kiprovokálja, hogy féregnek és patkánynak nevezzék a fia keresztapját? Francesca Rivafinoli írása.
Közben egy országgyűlési képviselő szerint a parlamentben forgatják a „dokumentumfilmet”.
A kormányfő az uniós pénzek hazahozatalának közelgő határidejéről is beszámolt, valamint a kegyelmi ügyről is kifejtette a véleményét, de azt is megkérdezték tőle, mit gondol a közvetlen elnökválasztásról.
A parlament gazdasági és energetikai bizottságának alelnöke javaslatot is tett.
Ducsay Zsuzsanna neve a kinevezése ellenére még mindig ott szerepel a portál adatkezelési tájékoztatójában, mint adatvédelmi tisztviselő.
Amikor jobbos újságírók mentek Orbánnal, akkor szánalmas, elfogult talpnyalók nyalták fényesre a miniszterelnök sejhaját.
Már a nők kötelező besorozásának lehetősége is felmerült.
A miniszterelnök továbbra sem beszélt arról, pontosan mit ígért az Európai Bizottságnak, azt azonban elismerte, hogy tetemes mennyiségű reformot kell végrehajtania Magyarországnak.
