Mi a közös a vizslási fejlesztőszobában, a győri robotcellában és a ceglédi sgrafittóban? Hogy valószínűleg egyikről se hallottunk a Facebookon.
Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba
Itt az év vége, a nagy rekapitulációk és a lelazulós társasjátékozások-filmnézések időszaka – hát ötvözzük most mindezt, és kezdjünk bele egy félinteraktív minisorozatba.
„Elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket” – harsogta az év során az aktuális felszabadító Júdea Népe Front,
úgyhogy most lássuk, mit is adtak nekünk a gaz elnyomóink.
Nem úgy általában eddig, 2010 óta, nem is az elmúlt évtizedben, hanem kifejezetten a döcögős-kehes 2024. évben.
Kezdjük egy bemelegítő kvízkérdéssel: tudja-e Ön, mi a közös (a teljesség igénye nélkül) Mikepércs, Vizslás, Ásványráró, Sukoró, Keszthely, Szerencs, Veszprém, Szolnok-Szandaszőlős, Rudolftelep, Visegrád, Mártély, Söjtör, Nyírgelse, Bocskaikert, Kismaros, Zsadány, Dombóvár, Szada, Pápa, Detk, Jászberény, Mártély, Leányvár, Felsőpakony és Mezőzombor településekben?
Fogalmunk sincs, ugye: pedig mindegyik helyen óvodaépítés vagy -bővítés zajlott az idei évben uniós vagy állami forrásokból.
Nem szimpla felújításokról és átfogó energetikai korszerűsítésekről beszélünk (mármint amilyeneken Ziliztől és Csengődtől kezdve Naszályon, Sárváron, Kiskőrösön, Zebegényen és Kecskeméten át Eszteregnyéig országszerte munkálkodtak a serény építőipari dolgozók), hanem kifejezett bővítésekről.
Igaz, Mezőzombor határeset, ott ugyanis bölcsődével bővült az óvoda, úgyhogy kérdés, hová soroljuk a dolgot, az óvodafejlesztésekhez-e vagy a bölcsődeépítésekhez – utóbbi esetben Tenk, Zagyvapálfalva, Szombathely-Szentkirály, Acsa, Letenye, Abony, Szentlőrinc, Csömör, Etyek, Tokod, Mindszent, Püspökladány, Kömlőd, Dunaalmás, Vámosújfalu, Kulcs, Sashalom, Pusztaszabolcs, Vác, Makó, Hűvösvölgy, Püspökszilágy, Hajdúnánás, Csengőd, Balatonföldvár, Szada, Zalaegerszeg-Almáshida, Fót, Gödöllő, Tiszanána, Máriapócs, Szolnok, Cserszegtomaj, Alsószentmárton satöbbi, satöbbi közé kellene illesztenünk a sorba;
ezeken a település(rész)eken ugyanis zsírúj bölcsődék készültek el vagy kerültek előrehaladott szakaszba idén, 2024-ben, az uniós Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, illetve területfejlesztési források felhasználásával.
Aki nem hiszi, írja be az adott helység nevét és a „bölcsőde” szót valamely keresőbe, és akkor annak is utánajárhat, hol építettek be geotermikus hőszivattyút is és hol „csak” napelemet, melyik településen született újjá bölcsődeként egy romos kúria, illetve hol áll rendelkezésre sószoba.
Egy év alatt ötezer új bölcsődei férőhely jött létre, és száz olyan településen nyílt ilyen létesítmény, ahol korábban soha nem létezett; így ma három és félszer annyi bölcsőde működik az országban, mint tizennégy évvel ezelőtt – Borsod-Abaúj-Zemplénben a bővülés öt és félszeres.
A nógrádi Vizsláson az óvoda idei bővítése és teljes körű korszerűsítése keretében egyéni fejlesztőszobát is kialakítottak, továbbá készült egy madármegfigyelő, egy KRESZ-pálya és több magaságyás, hogy kertészkedhessenek is a gyerkőcök. A faluban „a templom, közintézmények, utak, járdák is megújultak az elmúlt három és fél évben” – business as usual a hasonló kistelepüléseken, amit szabad körberöhögni azzal, hogy micsoda nevetséges tételek ezek, madármegfigyelő és magaságyás létesítése egy 1150 fős faluban;
csak akkor két perccel később ne az legyen a narratíva, hogy itt minden csak pusztul és visszafejlődik, míg a hanyatló nyugaton a holland gyerekek bezzeg még konyhakertet is művelhetnek a suliban.
Érdekesség, hogy Vizsláson (több más óvodabővítő faluhoz hasonlóan) úgy csökkent a népesség, hogy közben 15 éven aluliakból arányaiban több lett, hétévesnél fiatalabbakból pedig pláne; munkanélküliből negyedannyi sincs, mint 2011-ben.
A sarkadi járásban található Zsadányban (ahol nemcsak arányaiban, hanem számszerűen is több lett a gyerek) idén „nyitott színt”, mondhatni tetőt építettek a pár éve szintén állami támogatásból kialakított gumiburkolatos játszó- és KRESZ-udvar fölé, hogy akár a nyári napsütésben, akár esős időben is nyugodtan lehessen a szabadban játszani; ugyanott a magaságyások mellett mezítlábas ösvény is készült, amely azonkívül, hogy jó móka, még lúdtalpmegelőzésre és egyensúlyérzék-javításra is alkalmas – filléres dolog, igen, de kigondolták, megpályázták és megvalósították. Micsoda karriert futhatna be egy Ausztriában élő magyar Facebook-posztja, amelyben áradozik gyermeke tiroli óvodájának mezítlábasösvényes-konyhakertes-kreszpályás paradicsomi világáról –
miközben tessék, ott van Békésben, Biharugra és Okány között ugyanez.
Egy ugrásra Geszttől, az omladozó-gazos állapotából szintén idén nyárra főnixmadárként újjászületett Tisza-kastélytól.
De ugorjunk följebb a közoktatásban. 160 darab napelem, fedett fitneszpark, „hajszapark”, robotcella, szimulációs munkaállomások, 3D nyomtató, közpianínó a folyosón, végzős diákoknak gyakorlati oktatás és munkaszerződés vezető európai vállalatoknál – mekkorát sóhajtanánk, ha egy ilyen iskoláról kapnánk hírt Bajorországból? Csakhogy ezek az idén tavaszra kibővített Győri SZC Pattantyús-Ábrahám Géza Technikum paraméterei. Hát ha valaki arról számolna be, hogy gyermeke Hollandiában egy saját versenyuszodával, multifunkcionális tornacsarnokkal, konditeremmel, komplett atlétikapályákkal és számos közösségi térrel, köztük egy Hobbitfalvára emlékeztető udvarral ellátott vadonatúj iskolaközpontban tanulhat, amelynek parkjában a több tízezer cserje és fa között (a sétányok és a pihenőfelületek mellett) szabadtéri „tantermeket” is kialakítottak, és ahol a parkot az uszoda alaposan tisztított vizével öntözik? Akkor idén már felkiálthatnánk, hogy ilyenünk nekünk is van: Dunakeszin
(nem, az nem jó ellenvetés, hogy de nálunk a kinek a kijének a kije nyerte a közbeszerzést – vagy tán a nyugati létesítményeket is kizárólag akkor csodáljuk, ha abszolút biztosak vagyunk benne, hogy egyetlen politikus rokonának az üzlettársának a keresztfiának az alvállalkozója sem működött közre kivitelezőként?).
Mikepércsen az óvoda mellett az iskola is bővült, egy egész emelettel; Gyöngyösön a szakképző iskola kollégiuma újult meg; Székesfehérváron az egyik gimnázium idén nyárra született újjá, hogy azzal a lendülettel kezdődhessék egy másik iskolafelújítás és -bővítés; ugyanott az egyik technikum épp új épületszárnyat kap, többek között tanétteremmel és tanszállodával, egy másikban az energetikai korszerűsítés mellett tanóvoda és tanbölcsőde létesül, két további technikumban pedig tanműhely-felújítások és gépbeszerzések kezdődtek épp, bő egymilliárd forint értékben – továbbra is egyazon városról és egyazon évről beszélünk. De Cegléden a 120 éves szecessziós gimiben immár szintén a helyére került minden, a XXI. századi oktatástechnológiától kezdve a geotermikus hőhasznosításon át a rekonstruált főhomlokzati sgraffitókig.
Hevenyészett felsorolás ez, elismerem; aki elégedetlen vele, kedvére folytathatja az internetes böngészést.
Csak be kell állítani az időintervallumot az elmúlt évre, és utána lehet járni akár annak is, hogy hány kW villamos energia termelődik szeptember óta a halimbai iskola tetején.
Az egyetemekre se szívesen térnék rá ehelyütt, mert még a végén beleszédülünk a felsorolásba, ha előhozakodom a Corvinus idén átadott Gellért Campusával (180 férőhelyes kollégium, 170 kerékpár tárolására alkalmas parkoló, AA+ energiahatékonyság, szabadtéri szemináriumi terek, kreativitást és kompetenciákat fejlesztő műhelyek és társaik), a Debreceni Egyetem új épületegyüttesével és gyógyszeripari kutatólaboratóriumával, a Szegedi Tudományegyetem Művészeti Karának rekonstrukciójával, a győri MedTech Egészségtechnológiai Campusszal (benne az első vidéki Pető Ponttal), az ELTE jogi karának felújított épületegyüttesével, a Miskolci Egyetem kibővített könyvtárával, Adatelemző Módszertani Központjával és felújított kollégiumaival, az Állatorvostudományi Egyetem megújult épületeivel és új tudományos műhelyeivel, vagy pláne a SOTE projektjeivel – tényleg hagyjuk is ezeket, ne fosszuk meg az önálló felfedezés örömétől a szorgos tényellenőröket.
Csupán rögzítsük, hogy miközben az igazán művelt és úri közönség egy banánnal pózoló fazon lájkolgatásával és mentegetésével volt elfoglalva, nagyjából ilyesmik készültek el, adódtak át és népesültek be az Úr nem túl fényes 2024. esztendejében,
ebben a félkész országban. Szépen csöndesen, viszont egészen konkrétan.
Vajon mennyire veri át a híveit az, aki Angliában gúnyolódva hanyatlónyugatozik, azt sugallva, hogy ott minden rendben – Magyarország ellenben mindjárt összeomlik? Francesca Rivafinoli írása.
Három település fejlesztését hagyta jóvá 2024 végén az építési és közlekedési miniszter.
Íme a Mandiner 2024-es évének legolvasottabb véleménycikkei!
Az új etyeki egészségháztól valószínűleg a legmegátalkodottabb mindenszarista is el lenne ájulva, ha Burgenlandban bukkanna rá. Francesca Rivafinoli évértékelője, II. rész.
Így tehát az nem megoldás, hogy az áradó gyűlölet helyett „csak” megvetjük a másikat, sajnos. Viszont akad egy másik, tuti megoldás! Francesca Rivafinoli írása.
Több orgánum is próbálja műszaki hiba okozta balesetnek beállítani a történteket.
A Világgazdaság megtudta, hogy a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatalhoz továbbra sem érkezett meg a boltnyitáshoz szükséges engedélyezési kérelem.
Helyben hagyták az elsőfokú döntést.
