A törökök rokonként néznek ránk, mi viszont még ma is a 150 évet emlegetjük legtöbbször

Fotó: Mandiner/Ficsor Márton

A török társadalomban milyen kép él rólunk, magyarokról?

Roppant erősen él bennük a tudat, hogy a két népnek közösek a közép-ázsiai gyökerei. Az archeológiai, etnográfiai és lingvisztikai kutatások mindezt alátámasztják. A török emberek rokontudata nagyon erős, elkötelezettek velünk szemben, és ha ránk gondolnak, akkor nem az a bizonyos 150 év jut eszükbe...

Ezzel szemben a magyar emberek leginkább a hódoltságra gondolnak a törökök kapcsán…

Az az általános kép, hogy a törököknek köszönhetjük a kávét, a paprikát, a fürdőkultúrát, de hát mégiscsak itt voltak 150 évig. 

Ezért is volt fontos a kulturális év. Biztos vagyok benne, hogy a gazdag, nívós programsorozattal sikerült megmutatnunk itthon a török kultúra sokszínűségét, értékeit, kíváncsivá tettük az embereket a török irodalom, a török népzene felé.

A kulturális év még 2023. december 18-án indult. Miért pont akkor?

Mert akkor volt pontosan száz éves évfordulója a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének. A Művészetek Palotájában tartottuk a nyitó gálát, ahol a két ország a legmagasabb szinten képviseltette magát. A gálaműsort a török és a magyar állami televízió is élőben közvetítette, amely révén akár százmillió ember is láthatta az eseményt. Ami a kulturális évad különlegességét adta még, hogy kölcsönös alapon zajlott, tehát a legkiválóbb magyar művészek léptek fel egy éven át Törökországban, a török kultúra jelesei pedig Magyarországon. Csak 

Hány török városban léptek fel magyar művészek?

Összesen 17 török városban 160 magyar programot láthattak a nézők. Ezúton is köszönöm a honi művészeknek, állami és nem állami kulturális bázisoknak az aktív részvételt és a magas művészeti értéket. Az is példa nélküli, hogy a török állami televízió tavaly október 23-án magyar napot tartott a nemzeti ünnepünk alkalmából és viszonosan, Magyarország a török nemzeti ünnepen, október 29-én ugyanígy tett, a Zeneakadémián rendeztünk nagyszabású koncertet a Török Elnöki Zenekarnak.

Bartók Béla 1936-ban Törökországban kutatta a magyar és a török népzene közös gyökereit. Csupán három hetet töltött ott, mégis, Bartók ma is elevenen él a török kultúrában. Ön szerint miért?

Bartók 1936-ban már nemzetközi szinten is elismert művész volt, így a törökök komplett utazási tervvel várták vonattal és ha olyanok voltak a körülmények, akkor szekérrel vitték Dél-Anatóliáig, mivel úgy gondolták, az ottani zárt közösségekben megmaradhattak olyan népdalok, amelyek Bartók számára forrásvidéket jelentenek. 

Az, hogy Bartók ma is elismert zeneszerző Törökországban, részben az akkori házigazdájának, Ahmed Adnan Saygunnak köszönhető. Ő egy elismert török zeneszerző, zenetudós volt, nyugati műveltségű ember, aki tisztában volt Bartók Béla jelentőségével is. Saygun jóval túlélte a magyar zeneszerzőt, ő lett a török zene Kodály Zoltánja, a tanár úr, akinek minden szavára figyelni kell. Saygun pedig életben tartotta Bartók emlékét, művészetét és mindig is arra törekedett, hogy a nyugati zenei képzést meghonosítsa Törökországban. 

A töltött káposztától kezdve a kávéig sok minden volt a középkori török hódoltság velejárója, de mit vittek haza belőlünk a törökök a hódítás befejezése után?

Ez a 150 éves közös élet rájuk is hatott, de az is biztos, hogy rengeteg szellemi értéket és műkincset vittek magukkal. A topkapi török kincstárban felbecsülhetetlen értékű és még jórészt feltáratlan magyar kulturális értékek lappanghatnak. A 16. és 17. században keletkezett kéziratok, oklevelek és korábban készült kódexek is. A törökök eleganciájára jellemző, hogy a kulturális év kapcsán két Mátyás udvarából származó Corvina kódexnek a teljes digitális állományát átadták az Országos Széchényi Könyvtárnak. Erről a két Corvináról korábban csak sejtések voltak, most pedig végre tanulmányozhatják is a szakemberek. 

Ha jól tudom, Ankara-szerte ma is él egy mondás, hogy ha egy ablak nem huzatos, azaz jól zár, akkor az magyar ablak. Mire utal a mondás?

Az 1923-as diplomáciai kapcsolatfelvétellel élénk viszony alakult ki a két ország között. A törökök az I. világháború utáni újjáépítéshez magyar építészeket, kertépítőket kértek fel. De a tűzoltóságot és a meteorológiát is magyar szakemberek alapították náluk. Egyszerűen azért, mert bennünk bíztak. A mondás pedig a jó magyar szakembereket dicséri. Ne feledjük, a vesztes világháború után a törökök is nagyon nehéz helyzetben voltak, de mégsem engedték meg, hogy a háborút lezáró béke nagy területeket vegyen el tőlük. Tovább küzdöttek, megvédték területeiket, így végül Törökországot nem csonkították meg. Ellentétben Magyarországgal, amely a trianoni szégyenletes szerződés miatt a polgárai és a területei kétharmadát elveszítette. 

1945 után hogyan alakultak a magyar–török kapcsolatok?

Mérsékeltebben, de azt tudni lehet például, hogy a levert 1956-os forradalom után Törökország is befogadott magyar menekülteket úgy, ahogy a történelem során számos korábbi alkalommal is így tett. Utólag is köszönjük nekik!

Mi lehet a legfontosabb hozadéka a kulturális évnek?

Számunka az volt a cél, hogy nyomot hagyjunk a 85 milliós török társadalomban. Törökország Magyarország számára kiemelt stratégiai partner, a világpolitikára gyakorolt hatása vitán felüli. 

Az első adatok szerint például a turizmus máris 15%-kal nőtt magyar irányban.

Ön is barátokra lelt?

Persze. A zene terén erősen, ami különösen kedves számomra. Például nagyon jó barátom lett a török elnöki szimfonikus zenekar karmestere is. Mikor felkérést kaptam arra, hogy legyek az esemény kormánybiztosa az vezérelt, hogy minél jobban megmutassa magát Magyarország a török embereknek, másrészt, hogy változtassunk azon a képen, amely a törökökről a magyar emberekben él. Mert Törökország sokkal több és izgalmasabb annál, mint hogy úgy emlegessük őket, na, ők azok, akik 150 évig ültek a magyarok nyakán. 

A munkája ráadásul nem ért véget, ettől az évtől kezdve a magyar–török tudományos és innovációs év kormánybiztosa is lett.

Ez is mutatja magyar–török kulturális évad sikerét. 

És el is kezdődött, hiszen az intézmények közötti kapcsolat is elmélyült az elmúlt időszakban. Élő kapcsolat alakult ki az Országos Széchényi Könyvtár és a Török Köztársasági Elnöki Nemzeti Könyvtár között, a Nemzeti Színház és az Ankarai Állami Színház, valamint az Isztambuli Városi Színház között. Szorosabb lett a viszony a levéltárak, állami operaházak között, és a hivatalos együttműködések személyes kapcsolati hálókkal is erősödtek. Mostantól az egyetemek, innovációs műhelyek, vállalkozások kapcsolatteremtésére fókuszálunk erőteljesebben. Az új feladat izgalmas, inspiráló, és remélem ezen a területen is hosszú távú együttműködéseket tudunk létrehozni, amivel megszolgálhatjuk az újabb bizalmat.