Javult a gyerekek figyelme, többet beszélgetnek és játszanak – már most érzékelhetők az iskolai mobiltilalom jótékony hatásai

(Nyitókép: Hans Lucas / AFP)

Szeptemberben új időszámítás kezdődött a magyar iskolákban, az augusztusban megjelent kormányrendelet alapján „a telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internetelérésre alkalmas okoseszközök használatban korlátozott tárgynak minősülnek a tanítási napokon az általános és középiskolákban, kollégiumokban és szakiskolákban is minden évfolyamon”. 

A rendelet kimondja azt is, hogy az okostelefonokat és egyéb okoseszközöket ugyan a diákok magukkal vihetik az oktatási intézményekbe, azokat a tanítási nap kezdetén, a tanítási órák megkezdése előtt – kollégiumban a foglalkozás megkezdése előtt – le kell adniuk a tanítási nap időtartamára, és azt a házirendben meghatározottak szerint annak végén visszakapják.

Bár hazánkban a tiltás rögtön politikai viták kereszttüzébe került, a valóság az, 

Franciaországban például Emmanuel Macron elnök vezette be az iskolai tilalmat, az USA-ban is egyre terjednek a különböző szintű korlátozások, az UNESCO pedig elég határozottan a telefonok iskolai tiltása mellett szállt síkra. A szervezet 2023-as jelentésében azt írta, hogy „az okostelefonok iskolákból való eltávolítása Belgiumban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban kimutatottan javította a tanulmányi eredményeket”.

A Mandinernek korábban nyilatkozó szakértők ugyancsak egyetértettek azzal, hogy a helyzet megérett a kezelésre. Aczél Petra kommunikációkutató, egyetemi tanár többek között azokra a komoly kutatásokra hívta fel a figyelmet, miszerint a lenémított, de még a teljesen kikapcsolt okoskészülékek is nagy mértékben elterelik a figyelmünket. 

Az ok egyszerű: már a puszta jelenlétükkel arra a párhuzamos világra emlékeztetnek, amelyben – legalábbis ezt hisszük – minden pillanatban valami fontos történik, az ebből következő „kimaradok valamiből” érzés így folyamatosan ott dolgozik bennünk a háttérben. A lenémított telefonok fel-felvillanó képernyője pedig bizonyítottan negyvenszázalékos fókuszvesztéshez vezet.

 A szakember ugyanakkor azt sem rejtette véka alá, hogy egy efféle intézkedés csak akkor lehet hosszú távon életképes, illetve érheti el a kívánt célt,

„Ha nincs mobiltelefon a diáknál, ugyanakkor a tanár egy unalmas diasorral prezentál, amelyről felolvassa a szöveget, mielőtt megosztja azt a tanulókkal, akkor a hiányérzet érthetően erősebb lesz, mint a haszon” – mutatott rá minderre egy szemléletes példával Aczél Petra. 

Hasonló a véleménye Bagdy Emőkének is. A pszichológusprofesszor hangsúlyozta azt a fontos pszichológiai szabályt, ami úgy szól, „ne vegyél el senkitől semmit, ha nem pótlod valamivel. Játékot játékkal például. Hiszen ott a sóvárgás, aminek van egy, a cselekedeteket irányító hatalma, például a gyerekeknél az,  hogy amit tiltanak, azt csak azért is megteszik.”

És bár a szeptemberi iskolakezdés óta csak kevés idő telt el, megkérdeztük a Belügyminisztériumot, mik az eddigi tapasztalatok az okoseszközök iskolai használatának országos korlátozásával kapcsolatban. A válasz szerint a szabályozás fogadtatása összességében kedvező, a nemzetközi tapasztalatokkal egybevágó.

„A közelmúltban megkérdeztük az igazgatókat és a pedagógusokat is a tapasztalataikról. A pedagógusok több mint nyolcvan százaléka úgy felelt, javulás észlelhető a tanulók figyelmében, az igazgatók több mint hetven százaléka arról számolt be, 

Ezek az eredmények is azt mutatják, hogy a rendelet nemcsak a koncentráció javítását – mint eredeti célkitűzést – segítette elő, hanem hozzájárul a tanulók szociális és kommunikációs készségeinek fejlődéséhez, valamint közösségi jelenlétük erősítéséhez is” – áll a Belügyminisztérium válaszában.