Megjegyezte, hogy „Janus-arcú dologról van szó: egyrészt óriási a jelentősége, mert
biztosítja feltétel nélkül a gyors kontaktust, másrészt kikapcsolja a személyességet.
Az ember specifikuma, hogy SZEMélyisége van, SZEMélyes, a SZEME benne van. A mobiltelefon a SZEMkontaktus fölé nő, belép, és átveszi az élő, eleven szemnek a funkcióját. Ez azért tragikus, mert időközben, mintegy negyedévszázada felfedezték a tükörneuronokat, ezek a jobb agyféltekében az érzelmi életünknek a generátorai, betöltő és újratöltő elemei. Az élő, eleven beszédben, ez a szemkontaktus során reagál, feltöltődik. Ez a szerepük, és így az egymásra nézés beszélgetés közben nincs tudatosítva. Önkéntelen, metakommunikáció. Mindez nincs a köztudatba beemelve. Így elhatalmasodhatott a mobilozás kezdetben játéka, öröme, netán élvezete” – jelentette ki Bagdy Emőke.
Majd azzal folytatta, „hirtelen és észrevétlenül, mint a cunami, elöntött minket az eszköz pozitív használatával kapcsolatos tapasztalat, ez a rászoktatás alattomossága. A rászoktatás nagyon egyszerű, mivel, ami kényelmes könnyű, azt az ember nagyon gyorsan beveszi. Így vagyunk az étellel, itallal, az alkohollal, a különböző szerekkel, amik jó közérzetet idéznek elő. Valójában pedig az érzelmi életünket korlátozza, érzelmileg kiéhezetté tesz. Nem is vesszük észre, rossz a közérzetünk, de azt sem, hogy romboljuk az egymás közötti kapcsolatot.
Ne felejtsük el, hogy az élet maga kapcsolatokban való lét, ahol értjük és ÉREZZÜK is a másikat”
– húzta alá a klinikai szakpszichológus.