„A korlátozás valóban az egyedüli lehetőség”
A Károli-egyetem professzora ezután reagált a rendeletre, amely a telefonhasználat iskolai korlátozásáról szól. „Gyakorlatilag már kármentésben vagyunk, hiszen miután felmérték, kutatták ennek a folyamatnak a romboló hatásait, most kapkodunk, hogy csináljunk valamit. Tudom, hogy a korlátozás valóban az egyedüli lehetőség. Kívülről, hatalmi szóval korlátozzunk, de csak akkor ha az, akit korlátozni akarunk, még nincs mellettünk a saját döntésével.
Minden függésről az úgymond leszoktatás lényegében lemondatási folyamat.
Abból áll, hogy az illető fejben eldönti, hogy egyetért azzal, hogy őt korlátozzák valamiben, mert ő maga is akarja. Ez a leghatékonyabb, nem lehet máshogy eredményt elérni”.
Ezután hozzáfűzte, hogy mivel az emberek félnek a büntetéstől, ezért kényszerítik is magukat, hogy lemondjanak akár egy szokásról vagy használati tárgyról. „Ez nagyon sok következménnyel jár, mert minden veszteség feszültséget okoz, lehangol, és felkelti a tiltakozás ingerét. Tehát ne várjuk, hogy ennek túlságosan pozitív következményei lesznek. S mivel rázuhant most az iskolákra, a mondhatni fáziskéséssel kiadott rendelkezés, ennek nagyon komoly következményei lesznek. De hosszú távon ezzel felzárkózhatunk: csak az tud igazán belülről engedelmes lenni, akivel meg lehet értetni a tiltást, és mellé is tud állni. Ez az első szabály. Amíg ez nem történik meg, addig csak kényszerű intézkedések következményeit élhetjük meg.
Ha a gyermek, a tanuló maga is megérti és akarja a szabály betartását, bármi is a vesztesége ezért, akkor lesz igazán eredmény”
– hívta fel a figyelmet a klinikai szakpszichológus.
Játékos és közösségi élményeket vagy mozgásos gyakorlatokat kell adni a mobil helyett
„De még mindig jobb ha elkezdjük, mert akik már kicsiként ebbe belenőnek, tudják, hogy ez a szabály, ez a természetes, ezt szokják meg. A másik nagy pszichológiai szabály pedig az, hogy
ne vegyél el senkitől semmit, ha nem pótlod valamivel. Játékot játékkal például.
Hiszen ott a sóvárgás, aminek van egy, a cselekedeteket irányító hatalma, például a gyerekeknél az, hogy amit tiltanak, azt csak azért is megteszik. Ilyen például a dohányzás is” – ismertette egy példával a szakember.
Bagdy Emőke végül azt a kérdést tette fel, hogy mit adunk helyette. „Mielőtt a szabályozás kijött, az a testület, amely érv szinten helyesen járt el, viszont gyakorlatilag a következményeket ninncs is ideje felmérni, vajon átgondolta-e, hogy mit fognak helyette adni. Mert be kell iktatni a várhatóan előálló feszültség csökkentésére hasonlót. Mint említettem,
játékos és közösségi élményeket, mozgásos gyakorlatokat, továbbá fokozni kell a sportokban való részvételt és meg kell tanítani a gyerekeknek különféle mindfulness módszereket, koncentrációs gyakorlatokat és a relaxációt is.
Fontos, hogy a jobb agyféltekéjükben is időt tudjanak tölteni, ne csak magába merülő módon, mintegy bekötött szemmel, verbális úton legyenek kinn világban” – sorolta.