„Gyakorlatilag már kármentésben vagyunk” – Bagdy Emőkét kérdeztük a telefonhasználat iskolai korlátozásáról

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója Facebook-oldalán közölte szombat reggel, hogy megjelent a telefonhasználat iskolai korlátozásáról szóló rendelet. A bejegyzésből kiderült, hogy a jövőben 

 – különösen a mobiltelefonokat –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközöket, valamint az internetelérésre alkalmas okoseszközöket, melyeket a nap végén kapnak majd vissza.

Orbán Balázs a posztban hangsúlyozta, hogy az okoseszközök iskolai korlátozása elengedhetetlen, hiszen egyre több hazai és nemzetközi kutatás támasztja alá, hogy 

A politikai igazgató hozzátette, hogy Magyarország mellett számos más ország is fontolgatja a mobiltelefonok iskolai használatának szigorúbb szabályozását, míg több európai ország – Franciaország, Hollandia, Olaszország, Szlovákia, Anglia – már határozott lépéseket is tett a mobiltelefonok iskolából való kiszorítására.

Nem a technológiát tiltják ki az iskolákból

A témában korábban Pöltl Ákos, az MCC Ifjúságkutató Intézetének családbiztonsági szakértője a Mandinernek kijelentette, szerinte az iskoláknak képzést kell arra kidolgozniuk, hogy miként lehet a személyes képernyők – egy felhasználó egy képernyő – nélkül, de a technológia megfelelő használatával segíteni az oktatást. A szakértő lapunknak hangsúlyozta, 

„Az okostelefonok, tabletek és laptopok csak elvonják a figyelmet. Ha a szórakozás és a tanulás egy eszközön található, a gyerek mindig a neki kedvezőbbet, vagyis a szórakozást fogja választani, amikor csak teheti” – hívta fel a figyelmet Pöltl.

„A mobiltelefon biztosítja a gyors kontaktust, ugyanakkor kikapcsolja a személyességet”

A legfrissebb fejlemények kapcsán megkerestük Bagdy Emőke klinikai szakpszichológust, a Károli Gáspár Református Egyetem professzorát. „Ebbe a jelenségbe szép lassan az egész világ belecsúszott, minden kultúra, ahol elterjedt a mobiltelefon, különösen mióta a telefonok a zsebünkbe is beleférnek. Mióta ezekbe a pici készülékekbe befoghatóvá vált, azóta a világunk a sarkából is kifordult. 

 – mondta el a professor emerita.

Megjegyezte, hogy „Janus-arcú dologról van szó: egyrészt óriási a jelentősége, mert 

Az ember specifikuma, hogy SZEMélyisége van, SZEMélyes, a SZEME benne van. A mobiltelefon a SZEMkontaktus fölé nő, belép, és átveszi az élő, eleven szemnek a funkcióját. Ez azért tragikus, mert időközben, mintegy negyedévszázada  felfedezték a tükörneuronokat, ezek  a jobb agyféltekében az érzelmi életünknek a generátorai, betöltő és újratöltő elemei. Az élő, eleven beszédben, ez a szemkontaktus során reagál, feltöltődik. Ez  a szerepük, és így az egymásra nézés beszélgetés közben nincs tudatosítva. Önkéntelen, metakommunikáció. Mindez nincs a köztudatba beemelve. Így elhatalmasodhatott a mobilozás kezdetben játéka, öröme, netán élvezete” – jelentette ki Bagdy Emőke.

Majd azzal folytatta, „hirtelen és észrevétlenül, mint a cunami, elöntött minket az eszköz pozitív használatával kapcsolatos tapasztalat, ez a rászoktatás alattomossága. A rászoktatás nagyon egyszerű, mivel, ami kényelmes könnyű, azt az ember nagyon gyorsan beveszi. Így vagyunk az étellel, itallal, az alkohollal, a különböző szerekkel, amik jó közérzetet idéznek elő. Valójában pedig az érzelmi életünket korlátozza, érzelmileg kiéhezetté tesz. Nem is vesszük észre, rossz a közérzetünk, de azt sem, hogy romboljuk az egymás közötti kapcsolatot. 

– húzta alá a klinikai szakpszichológus.

Hozzátette, „ma már tudjuk, hogy van gyógyszerfüggés és eszközfüggés. Egy olyan világba sodródtunk, ahol megadták nekünk, hogy a mobilunkról és otthonról dolgozhassunk. Utóbbinak a járvány okozta helyzet nyitott egy nagy teret. Így belecsúsztunk abba, hogy egyetemes lett a függés. Különösen mióta nem kell nagy készülékeket cipelni, ott vannak a zsebünkben,a kezünkben. A német kultúra nem véletlen nevezi handy-nek, »a kezemben van, így kezelem a világot«”.

„A korlátozás valóban az egyedüli lehetőség”

A Károli-egyetem professzora ezután reagált  a rendeletre, amely a telefonhasználat iskolai korlátozásáról szól. „Gyakorlatilag már kármentésben vagyunk, hiszen miután felmérték, kutatták ennek a folyamatnak a romboló hatásait, most kapkodunk, hogy csináljunk valamit. Tudom, hogy a korlátozás valóban az egyedüli lehetőség. Kívülről, hatalmi szóval korlátozzunk, de csak akkor ha az, akit korlátozni akarunk, még nincs mellettünk a saját döntésével.

Abból áll, hogy az illető fejben eldönti, hogy egyetért azzal, hogy őt korlátozzák valamiben, mert ő maga is akarja. Ez a leghatékonyabb, nem lehet máshogy eredményt elérni”.

Ezután hozzáfűzte, hogy mivel az emberek félnek a büntetéstől, ezért kényszerítik is magukat, hogy lemondjanak akár egy szokásról vagy használati tárgyról. „Ez nagyon sok következménnyel jár, mert minden veszteség feszültséget okoz, lehangol,  és felkelti a tiltakozás ingerét. Tehát ne várjuk, hogy ennek túlságosan pozitív következményei lesznek. S mivel rázuhant most az iskolákra, a mondhatni fáziskéséssel kiadott rendelkezés, ennek nagyon komoly következményei lesznek. De hosszú távon ezzel felzárkózhatunk: csak az tud igazán belülről engedelmes lenni, akivel meg lehet értetni a tiltást, és mellé is tud állni. Ez az első szabály. Amíg ez nem történik meg, addig csak kényszerű intézkedések következményeit élhetjük meg. 

 – hívta fel a figyelmet a klinikai szakpszichológus.

Játékos és közösségi élményeket vagy mozgásos gyakorlatokat kell adni a mobil helyett

„De még mindig jobb ha elkezdjük, mert akik már kicsiként ebbe belenőnek, tudják, hogy ez a szabály, ez a természetes, ezt szokják meg. A másik nagy pszichológiai szabály pedig az, hogy 

Hiszen ott a sóvárgás, aminek van egy, a cselekedeteket irányító hatalma, például a gyerekeknél az,  hogy amit tiltanak, azt csak azért is megteszik. Ilyen például a dohányzás is” – ismertette egy példával a szakember.

Bagdy Emőke végül azt a kérdést tette fel, hogy mit adunk helyette. „Mielőtt a szabályozás kijött, az a testület, amely érv szinten helyesen járt el, viszont gyakorlatilag a következményeket ninncs is ideje felmérni, vajon átgondolta-e, hogy mit fognak helyette adni. Mert be kell iktatni a várhatóan előálló feszültség csökkentésére hasonlót. Mint említettem, 

 Fontos, hogy a jobb agyféltekéjükben is időt tudjanak tölteni, ne csak  magába merülő  módon, mintegy bekötött szemmel, verbális úton legyenek kinn világban” – sorolta.