A republikánusok nem fogják beengedni a női mosdóba az új demokrata transz képviselőt
Nancy Mace képviselő már be is nyújtott egy javaslatot, hogy kizárja a biológiai férfiakat a női mosdóból.
Erica Komisar amerikai gyermekpszichológussal az új nemzedékek ellenállóképességéről és a szülők felelősségéről beszélgettünk az MCC Feszten, de szóba került a média, a drogok, az iskola, a klímaváltozás, a szexuális felvilágosítás és az okostelefonok kérdése is.
Nyitófotó: Sam Edwards / CAIA IMAGE / SCIENCE P / NEW / Science Photo Library via AFP
Állandó vita folyik arról, hogy az új generációk gyengébbek-e vagy sem, mint nagyapáink háború utáni generációi vagy épp a szüleink nemzedéke. Mit gondol, az új generációk gyengébbek az ellenálló-képesség és a mentális stabilitás tekintetében?
Igen. Ez nem mítosz, hanem valóság. Még többen vannak olyanok, akiket neurológiailag törékenynek neveznék. A gyerekek mentális egészségének kérdése az első három évvel kezdődik, ami a jobb agy fejlődésének első kritikus időszaka. A jobb agy felelős az érzelmi szabályozásért, a nehézségekkel és a stresszel való jövőbeni megbirkózás képességéért, a képességért, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki és fenntartsuk őket, a visszajelzések megértésének képességéért. És
mindez az első három évben alapozódik meg, ez a három év az, ami lefekteti a gyermek személyiségének, de jövőbeli mentális egészségének alapjait is.
A reziliencia alapja, a jobb agy 85 százaléka három éves korig kifejlődik. Ha nincs meg ez az alap, és alap nélkül építed a házat, akkor a végén egy olyan házad lesz, amit egy vihar könnyedén elsodor. Soha nem fogunk megszabadulni a világ viszontagságaitól. A nagyszüleink idejében háborúk voltak, szegénység volt, emberek haltak meg a spanyolnátha miatt, sokan kaptak gyermekbénulást. Sokan átélték mindkét világháborút.
És akkor mi történik a mostani nemzedékekkel?
Nem a gyerekekkel van baj, hanem azzal, ahogy mi neveljük a gyerekeket. Kell valaki, aki biztonságérzetet nyújt, és általában ez elsősorban az anya az három évben, ami mindmáig adott volt. Így biztonságérzetet nyújtottak, és ez a biztonság a jövőbeli rugalmasság alapja. De ma inkább napközibe küldjük a gyermekeinket.
Pedig a babának te vagy az egész univerzum.
A világ legtöbb részén a csecsemők az anyjuk testén nyugosznak, először elölről, majd hátulról. Megvan ennek az oka, mert ez a bőr-bőr érintkezés kikapcsolva tartja az agy stressz-szabályozó részét. Afrikában és Indiában az anyjuk testén viselt csecsemők nem szembesülnek korai szorongással. Ösztönös evolúciós szempontból tehát agyunknak ez a stressz-szabályozó része kikapcsolva kellene, hogy maradjon jó ideig.
Mikor szembesül először stresszel a gyerek jó esetben?
Egy év elteltével, fokozatosan. Az anya időnként nem tud elég gyorsan reagálni a gyermek igényeire. A lassan fokozódó stressz az, amely a gyermek testének immunrendszerét építi fel. Ha egy újszülött elkapja a spanyolnáthát, meghal; de ha egy olyan gyerek kapj el, akinek jól kiépült az immunrendszere, túléli. Nemrég még úgy kezeltük a gyerekeket, mintha fiatal felnőttek lennének, mintha ugyanolyan szintű stresszt tudnak kezelni, mint mi. Ez tanult tehetetlenséget okozott, amit én védekező függetlenségnek nevezek, nem valódi és nem szerves függetlenségnek. És ez az, hogy nagyon törékennyé teszi őket; amikor jön a csapás, összeomlanak.
Mi a média szerepe?
Olyan ma a média, mintha a holokauszt minden pillanatát közvetítették volna a televízióban. El tudod képzelni a traumát? Én zsidó vagyok. El tudod képzelni? Az egyik nővérem 1949-ben született, és kislányként az ötvenes években látta a tévében a holokausztról szóló tudósításokat, amelyek traumatizálták. Képzelje el, hogy nézne ki ez most! Folyamatosan özönlenének a képek? Egy serdülő pszichéje ezt nem tudja kezelni.
Mi a helyzet a drogokkal?
A marihuánábam az én koromban 3 százalék THC volt. Elszívtad, felkaptad, nem nagy baj, nem lettél függő. Ma a THC szintje 38 százalék, más THC-hatóanyagú szerekben pedig 90 százalék.
A kutatások szerint a marihuánában lévő THC skizofréniát és pszichotikus reakciókat vált ki.
Így Amerikában a mentális betegségek miatti sürgősségi látogatások 80 százaléka a marihuánával kapcsolatos deperszonalizáció és pszichotikus események miatt történik. És nem marihuánafüggőkről beszélek. Ezek olyan gyerekek, akik csak kipróbálták a marihuánát. A THC egy hallucinogén. Rengeteg hívást kapok hetente családterapeutaként szülőktől, hogy a fiuk kórházba került, mert marihuánát szívott, majd le akart ugrani a tetőről. Már csak ha kipróbálják is a marihuánát, elszakadtak a valóságtól, üveglapon keresztül látják a világot, nem tudják, mi valódi és mi nem. És ez nem múlik el. Ezért aztán vonat elé ugranak, vagy kiugranak az ablakokon, esetleg túladagolják vagy lelövik magukat, mert nem tudnak élni ezzel a szörnyű, pszichotikus érzéssel. Ez nem olyan, mint egy sör. Ez mérgező.
A magyar kormány törvényjavaslata szerint megtiltanák az okostelefonok használatát az általános és középiskolákban. Mit gondol erről?
A 16 év alatti gyermekeknek
nem szabadna okostelefont adni, sőt ennek illegálisnak kellene lennie.
Ott a sima kinyitható telefon, az épp megteszi, elég a kapcsolattartásra. A Google évek óta gyárt olyan telefonokat gyerekeknek, amelyeken csak telefonálni és sms-ezni lehet. Beszéltem a Google illetékes vezetőjével egy konferencián, aki azt mondta, hogy a szülők egyszerűen nem veszik ezt a terméket, mert a gyerekeik barátainak is okostelefonjuk van.
Miért van egyre kevesebb embernek gyereke?
Van egy híres rabbi a neten, aki azt mondja, hogy fiataljaink azért nem akarnak gyereket vállalni, mert nem adtuk meg nekik a gyereknevelés örömét. Ennyire egyszerű. Azt közvetítjük nekik, hogy ez teher, elköteleződés, kötelezettség, és ezért unalmas. Alig várjuk, hogy megszabaduljunk tőlük és dolgozni menjünk. Ha minket nem érdekelnek jobban, mint a karrierünk és az anyagi sikereink, akkor miért akarnának gyereket? Biológiai szempontból az anyák az elsődleges kötődési személyek.
Mi a helyzet a szexuális neveléssel?
Terapeutaként mindig igyekszünk lebeszélni a szülőket arról, hogy azt mondják a gyermekeiknek, a gólya hozta vagy boltban vették őket. Ha megkérdezik, akkor el kell mondani nekik a lehető legminimálisabb módon, a legkevesebbet mondva, aztán ha vannak kérdései a gyereknek, röviden és rendesen válaszolni kell rájuk; de csak ha felteszik ezeket a kérdéseket. A szexuális felvilágosítás, az indoktrináció, a genderről való beszélgetés fejlődési szempontból nem való egy kisgyermeknek.
Akkor kell beszélni a gyerekkel ezekről a dolgokról, amikor elérik a serdülő kort, akkor viszont megelőzve az iskolát.
Ez ugyanis a szülő dolga.
A fiatalok általában azt mondják, hogy elsősorban a klímaváltozás miatt aggódnak. Okoz a felmelegedés rezilienciaproblémákat a fiataloknál?
Mindig is voltak szörnyű dolgok. Az én időmben a világvége az atomháború volt. Tehát mindig is voltak világvége-fenyegetések. De miben más a klímaváltozás? Azt hiszem, abban hogy ennek a veszélynek folyamatosan ki vagyunk téve. Az azonban nem megoldás, hogy azt hazudjuk nekik, nincs klímaváltozás, és letagadjuk vagy ignoráljuk a problémát. Azzal csak olajat öntünk a tűzre. Az a lényeg, hogy mutassuk meg, mi is tehetünk a klímaváltozás ellen, nem vagyunk tehetetlenek. Vehet a család energiatakarékos villanykörtéket, lecserélhetjük az autót elektromosra, mehetünk közösen demonstrálni.
A lényeg, hogy ne a tehetetlenség érzését erősítsük, hanem mutassuk meg, hogy tehetünk mi magunk is az ügyben valamit.
Rámutathatunk, hogy reményteljesen változik a világ az új energiahordozók felé, s hogy ők maguk lehetnek környezetjogászok, aktivisták, dolgozhatnak maguk is ezen a területen. Ha segítesz nekik céltudatosnak és önállónak lenni, nem lesz bennük szorongás. És egy kormány is tehet a klímaváltozás ellen, amit aztán bemutathat a választóknak.
Összességében tehát elsősorban a szülők felelősek a reziliens gyermekek neveléséért?
A mentálhigiénés válság oka nem minden létező rossz, aminek a gyerekek ki vannak téve, bár ez is hatást gyakorol rájuk.
A mentálhigiénés válság azért van, mert törékeny gyerekeket nevelünk.
És nem kommunikálunk velük nyíltan arról, hogy mi történik a világban, és nem ítélkezésmentesen dolgozzuk fel az élményeket velük. Bizalmas viszonyban kellene lennünk a kamasz gyermekeinkkel. És akkor mondhatnánk nekik azt, hogy oké, beszéltek neked az iskolában a szexről, de talán én jobban tudok válaszolni a kérdéseidre, mint a tanárok. Az iskolák Amerikában egyre inkább megkerülik a szülőket, mert féltik a gyerekek érzelmi jólétét. Ezzel azonban megkerülik azt az egy vagy két embert az életükben, akik segíteni fognak nekik abban, hogy elfogadják őket, és jól érezzék magukat a világban. Ha jól lefektetted az alapokat, ha jelen voltál az első években, ha érzelmi biztonságban érezték magukat, akkor még mindig te vagy a legnagyobb hatással rájuk, amikor már fiatalok. De ha elfoglalt voltál, mert csak dolgoztál, és napközibe adtad őket, akkor nem lesz a gyerekeiddel ilyen jó kapcsolatod. Az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatot teremts velük, ha bensőséges a viszonyod a gyermekeiddel, ha közel állsz hozzájuk. Nem lehetsz közel a gyerekeidhez, ha már egészen kicsi korukban rákényszeríted őket, hogy legyenek nagyon önállóak és nagyon függetlenek, mert akkor nem fognak hozzád fordulni, amikor szükségük lenne rád. Az alapoktól, az első évektől ott kell lenni, és segíteni kell nekik megérteni a világot.
Erica Komisar pszichoanalitikus, szülőcoach, klinikai szociális munkás és író harminc éve praktizál, elsődleges szakterülete a szorongás és depresszió. A Georgetown és Columbia Egyetemen végzett, tagja a New York-i Freud Társaságnak. Amerikai tévéadók rendszeres kommentátora; a Wall Street Journal, a Washington Post és más lapok rendszeres szerzője. Kötetei: Being There: Why Prioritizing Motherhood in the First Three Years Matters (Ott lenni: miért számít, hogy az első három évben az anyaság legyen az első, 2017); és Chicken Little The Sky Isn’t Falling: Raising Resilient Adolescents in the New Age of Anxieties (Kiscsibe, nem szakad le az ég: hogyan neveljünk reziliens kamaszokat a szorongás új korszakában, 2021). New Yorkban él férjével, Jordan Kassalow-val, akivel három gyermeket neveltek fel.