Robbanásszerű terjedés a térképen: Magyarország Európa élén, de ennek most nem örülhetünk

A Drogkutató Intézet elemzése.

A 15–16 éves európai diákok körében hosszú távon visszaszorult a cigaretta, az alkohol és a kannabisz kipróbálása – de a szerhasználat új formái és helyettesítői máris teret nyertek. Az ESPAD 2024-es adatai szerint az e-cigaretta és a „kettős használat” (cigaretta + e-cigaretta) robbanásszerűen terjed, a visszaélésszerű gyógyszerszedés növekszik, miközben a fiatalok egyre nagyobb része küzd digitális függőséggel, ami gyakran ugyanazokra a pszichés szükségletekre reagál, mint a drogok. Magyarország egyszerre lóg ki felfelé és oldalirányban: az alkohol kipróbálásában (91%) Európa élén állunk, a dohányzás és az e-cigaretta fogyasztása is a kontinens legmagasabb értékei közé tartozik, és a szintetikus katinonok kipróbálásában is csúcsértéket mutatunk.

Az ESPAD legfrissebb jelentése három évtizednyi adatot sűrít: a klasszikus szerek – dohány, alkohol, kannabisz – kipróbálása csökkent, de a rizikó-magatartás csatornái nem tűntek el, csak átalakultak. A jelentés szerint „a dohányzás jelentősen csökkent… 1995–2024 között a dohányzás életprevalencia (azaz azok aránya, akik életükben legalább egyszer rágyújtottak már) értéke a felére csökkent”, ugyanakkor az e-cigaretta használata „ugrásszerűen nőtt, és egyre korábbi életkorra tolódik.” (ESPAD, 2024, 1–2.)

A képletet tovább bonyolítja a „kettős használat”: a fiatalok egy része nem leváltja, hanem kombinálja a nikotinfogyasztás formáit, ami a függőség korai rögzülését vetíti előre. „A napi szintű kettős használati ráta 7,9%-ról 14%-ra nőtt (…) Bulgáriában és Magyarországon mértek magasabb rátát (25%).” (ESPAD, 2024, 11.)

A dohányzásról készült európai „hőtérkép” különösen erős fényt vet Magyarországra. A cigarettázás életprevalenciája átlagosan 32%, de „a legmagasabb ráta Magyarországon (51%) és Szlovákiában (46%) figyelhető meg.” (ESPAD, 2024, 9.) A jelenlegi, 30 napos dohányzási ráta szintén figyelemre méltó: „a legmagasabb prevalencia Horvátországban és Magyarországon (32%).” (ESPAD, 2024, 10.)

Ez a jelenség nem pusztán egészségügyi probléma: a nikotinfüggés oktatási, szociális és mentálhigiénés hatásokkal is jár, hiszen rontja a koncentrációt, növeli a szorongást, és gyengíti a tanulmányi teljesítményt – vagyis a dohányzás itt már nemcsak egészségügyi kérdés, hanem társadalmi tükör is.

A hagyományos cigarettát az e-cigaretta csak látszólag váltja fel: valójában a függőség új arca jelenik meg, modern eszközbe csomagolva. Az európai átlag szerint a diákok 44%-a próbált már e-cigarettát, de a szórás országonként hatalmas. Magyarország ebben is kilóg: „az egyes országokban mért prevalenciák 22% (Portugália) és 57% (Magyarország) között mozognak.” (ESPAD, 2024, 11.)

Ráadásul az e-cigaretta használatában a fiatal lányok több országban megelőzik a fiúkat – ami azt jelzi, hogy a korábbi nemi minták a függőségi viselkedésekben is átrendeződnek. Az észlelt hozzáférés könnyűsége (Európa-átlag: 60%) pedig a fiatalokra szabott marketing-stratégiák hatékonyságát tükrözi.

A tiltott szerek közül továbbra is a kannabisz a legelterjedtebb, de a trend itt is lefelé tart. A 2003-as és 2011-es 18%-os csúcsról 2024-re 12%-ra esett az életprevalencia; az aktuális használat 5% körül van. (ESPAD, 2024, 17.)

Ez ugyan kedvező irány, de a hozzáférhetőség érzete nem csökkent arányosan: ahol a fiatalok könnyen beszerezhetőnek gondolják a kannabiszt, ott a kipróbálás is gyakoribb. Magyarország ebben nem kiugró, de a dohány és alkohol magas értékei miatt a kombinált kitettség és a keresztfüggőség kockázata nő. A különböző szerek egymás hatását felerősítve formálnak új viselkedési mintázatokat.

Az „egyéb droghasználat” fejezet már kevésbé megnyugtató. A dizájnerdrogok, gyógyszerrel való visszaélések és stimuláns típusú új pszichoaktív szerek előretörése azt mutatja, hogy a szabályozás és a társadalmi reakció késésben van. Magyarország itt is kilóg: „a szintetikus katinont… a legmagasabb rátát Magyarországon mérték (3,7%).” (ESPAD, 2024, 18.)

Érdekes módon a lányok egyes országokban – így nálunk is – gyakrabban próbálnak ki ilyen szereket, ami a stresszkezelési és megküzdési hiányosságokra is rámutat. A gyógyszer-eredetű visszaélés különösen veszélyes, mert a legális és illegális határ elmosódik, ami a prevenció számára is új kihívás.

A viselkedési függőségek – online szerencsejáték, videójáték, közösségi média – nem a szerhasználat ellentétei, hanem annak új csatornái. Az online szerencsejáték 2019 és 2024 között 7,9%-ról 14%-ra nőtt; a „problémás szerencsejátékosok” aránya pedig 4,7%-ról 8,5%-ra emelkedett. (ESPAD, 2024, 20–21.)

A közösségi média problémás használata a diákok közel felét érinti (47%), és több országban – például Németországban, Ausztriában, Liechtensteinben – meghaladja az 50%-ot. Ezek a viselkedési minták ugyanarra az idegrendszeri jutalmazási mechanizmusra épülnek, mint a drogfüggőség, így a prevenciós programoknak már nemcsak a „szerekről”, hanem a digitális önkontrollról is szólniuk kell.

Összességében a kép egyszerre derűsebb és komorabb, mint első pillantásra gondolnánk. Derűsebb, mert a 30 éves trendek szerint kevesebben próbálnak ki klasszikus szereket; komorabb, mert a helyükre új, nehezebben felismerhető kockázatok lépnek. A jelentés szerint „a prevenció széles körben elterjedt… [de] a készségalapú, interaktív programok Nyugat- és Dél-Európában elterjedtebbek.” (ESPAD, 2024, 2–3.)

Magyarország számára ebből az a tanulság adódik, hogy az új pszichoaktív szerek és a gyógyszer-visszaélések elleni fellépéshez az online térben is célzott beavatkozás kell, mert a hozzáférés ma sokszor digitális úton történik.

A korábban említett paradoxon – csökkenő klasszikus szerhasználat, növekvő új kockázatok – nem ellentmondás, hanem korszakváltás. Magyarország számára az üzenet egyértelmű: miközben az alkohol (91%), a dohányzás (51%, aktuális 32%) és az e-cigaretta (57%) kipróbálása az európai élmezőnyben van, a stimuláns típusú új pszichoaktív szerek (szintetikus katinonok) kipróbálásában is kiemelkedünk.

Ezek a párhuzamos trendek nem külön világok – ugyanannak a problémának több arca: a függőség, a kontrollvesztés és a megküzdési minták hiánya. Ha a prevenció a 20. századi reflexekben ragad, a 21. századi problémák mindig egy lépéssel előrébb lesznek.

Ideje tehát ugyanazzal a kreativitással és rugalmassággal védenünk a fiatalokat, ahogyan a piac – és a platformok – versengenek a figyelmükért.

Fotó: FERENC ISZA / AFP