Carmina Burana az egészséges tüdőért – szünet nélkül
A 30 éves Budafoki Dohnányi Zenekar jótékonysági koncertje nemcsak a nagyszerű szándék miatt emlékezetes.
Hollerung Gábor és a BDZ igazi klasszikusokkal hozta el a filmzenék estjét, ahol még magyar filmtörténeti csodák dallamai is megszólaltak.
Nyitókép: Budafoki Dohnányi Zenekar Cinefonic
Akárhány alkalommal sikerül a Budafoki Dohnányi Zenekar, avagy a BDZ egy koncertjére eljutni, a tapasztalat szerint abszolút megéri. Idén a Carl Orff örökérvényű Carmina Burana kórusai varázsoltak el előszőr, később pedig a második alkalommal megtartott Gamer Symphony bizonyította, hogy mind a zenekar, mind a kórus világszínvonalon űzi a zenét, sőt a legösszetettebb muzsikát is képesek úgy előadni, mintha ők írták volna. A november utolsó napján, a Budapest Kongresszusi Központ színpadán tartott Cinefonic pedig reményeim szerint hasonló élményt tartogatott, csak éppen a filmzenék világából.
Legalábbis ebben bíztam.
Ezt is ajánljuk a témában
A 30 éves Budafoki Dohnányi Zenekar jótékonysági koncertje nemcsak a nagyszerű szándék miatt emlékezetes.
Az azért elég erőteljes kezdés, ahogy felcsendül Rózsa Miklós szerzeménye, a nemrég a 65. születésnapját ünneplő Ben Hur zenéje, miközben a kivetítőn Charlton Heston űzi, hajtja a lovak húzta fogatot. Ez igazi klasszikus filmzene, nagyszabású nagyzenekari részekkel, rézfúvósokkal. Az a zene, amit ha csak egyszer hallott valaki, akár 30 évvel ezelőtt, akkor is felismeri. De még Rózsa Miklósnál és a Ben Hurnál leragadva a nyugodtabb és még szebb Star of Bethlehem részt is meghallgathatta a közönség,
hogy utána az idei nagyágyú, Francis Ford Coppola megalomán szerelem projektje, a Megalopolisz következzen.
És nem véletlen a párosítás, hiszen a különleges, mégis hatalmasat bukott mozifilm modern Rómát és Rózsa Miklós-ihlette momentumokat nemcsak nyomokban, hanem elég nagy számban tartalmaz, így kellemes meglepetésként tökéletesen illett a repertoárba. Ahogy még sok más, ami elhangzott az est folyamán, legyen szó az első nagy blokkról vagy a szünetet követő másodikról, ami persze több ráadást is tartalmazott a szomorú búcsú előtt.
Bár hogy lehetne szomorú, mikor még a Mel Gibson rendezésében készült Passió csodálatos zenéjét is előadta a zenekar, ami (számomra) egyértelműen a koncert fénypontja volt.
Ezt is ajánljuk a témában
A Budafoki Dohnányi Zenekar ismét videójátékok húrjait pengette az MVM Dome-ban, ezúttal azonban profi nyugalommal hozták a legjobb minőséget.
Pedig akadt mellette A Gyűrűk Ura, Avatár, Terminál, Interstellar, Jurassic Park, Vissza a jövőbe. Sőt még olyan kuriózumok is előkerültek, mint a magyar blokkba került eredeti Meseautó és az Állami Áruház. Persze haladni kell a korral, közben a változó közönséghez is igazodva, így A sötét lovag (Batman) mellett olyanok is előkerültek, mint a La La Land, avagy a Kaliforniai álom, az újabb Top Gun, vagy éppen A Mandalóri.
Utóbbi egyébként teljesen kimaradt az életemből, mert ez a nagy Star Wars-sorozatgyártás nem tetszik, de a széria zenéje meglepően jó és izgalmas, ami a nagyzenekarnak is jól állt.
És azért akadt még pár meglepetés az este folyamán, de talán ez volt a legkellemesebb, amire egyáltalán nem számítottam. Egyébként meg a BDZ a teljes koncertet profin játszotta végig, ami miatt olyan érzésem volt a fellépés alatt, mintha tényleg a klasszikus filmzenék szólnának, eredeti formájukban. Csak éppen élőben. Ami azért nem kis szó, pláne egy Ben Hur esetében. Szívvel és lélekkel játszik minden zenész, nemcsak a hangjegyeket, de a mögöttük meghúzódó érzelmeket is pontosan eltalálva.
Két dal erejéig a csodálatos hangú Fellegi Anna is fellépett, viszont az est nagy tanulsága az, hogy bármennyire is képzett, az ő előadása a klasszikus és komolyzenei műveknél hozza a kívánt hatást, a könnyűzenéhez és Whitney Houston szerzeményéhez viszont nem annyira illik.
Ezt is ajánljuk a témában
Sokan már biztosan tudják, hogy melyik mozifilmről van szó, pláne, hogy ezen a klasszikuson az idő vasfoga is csak minimálisan hagyta ott a nyomát, így ma is nyugodt szívvel ajánlható.
És ha ezt a kis negatívumot megemlítettem, azt is megjegyzem már, hogy egyszer még vicces egy olyan zeneszerzőn élcelődni, mint Hans Zimmer, második alkalommal már csak legyint az ember, a harmadiknál viszont kínos. Mert a Batmanen és a többin felül azért a Gladiátor zenéje pl. kicsit komolyabb szerzemény. De itt akkor már hozzáteszem azt is, hogy A sötét lovag és a Csillagok közt egészen más megközelítésben került a repertoárba.
Méghozzá sokkal emberibb és szebb formában, mint amit a The World of Hans Zimmer alatt tapasztaltam. Ami a teljes koncertre igaz.
BDZ koncert a Budapest Kongresszusi Központban
Nem poén a cím. Ha esetleg valaki a megjelenése napján, 2024. december elsején olvassa a cikket, az az est folyamán még elkaphatja a ráadás koncertet, szintén a Kongresszusi Központban. És hogy megéri-e? Szerintem abszolút. A BDZ Magyarország zenei éke, palettáján pedig a klasszikusoktól a modern feldolgozásokig minden megtalálható – de átlagban utóbbiból is jó érzékkel sikerül válogatni. Ettől függetlenül Batmanből szerintem a Danny Elfman által írt Batman visszatér főtémája illene inkább a zenekar tudásához, ha pedig kórus, akkor az 1976-os, Jerry Goldsmith szerezte Ómen hidegrázós dallamait hallgatnám meg.
Persze egy 1954-es Godzilla főtémát is el tudok képzelni. Mert merek jó nagyot álmodni.
Ezt is ajánljuk a témában
Adam Drivernek Caesarként két opciója van: bánatában Új Róma bukásába és a létezés feledésébe vezeti a népet; vagy az új Kánaánba, ami a Megalopolisz.