A lépfene támadta meg az embereket, akik mind a teremtőnél kötöttek ki
Három bomba robbant, de az európai pusztítók voltak a legkegyetlenebbek, mikor kivégezték a csoportokba verődött tömeget.
A 30 éves Budafoki Dohnányi Zenekar jótékonysági koncertje nemcsak a nagyszerű szándék miatt emlékezetes.
Nyitókép: Budafoki Dohnányi Zenekar Facebook oldala
A Walkürök lovaglása, Holdfény szonáta, A négy évszak – olyan művek, amelyek komolyzenei érdemeik mellett a popkultúrába is beették magukat, ezzel helyet biztosítva az örökkévalóságig. És persze ilyen az illusztris társasághoz képest fiatalnak számító Carmina Burana is, amit trailerekben, sorozatokban, filmekben és még ki tudja, hol hallhattunk életünk során. Elég csak Oliver Stone The Doors-filmjére gondolni, amely szintén tartalmazza a mű egy kis szeletét.
Persze, hogy ez a stabil keretet biztosító O Fortuna, amely kezdi és lezárja Carl Orff nagyszerű művét, pedig a látványra-szövegre és ismétlődő dallamokra felépített szcenikus kantáta
sokkal több emlékezetes dallamot képes felmutatni annál, hogy csak azért emlékezzünk rá, mert „amiben az a kórus van”.
Tudják ezt a nagyzenekarok is, nem véletlen talán, hogy az idén 30 éves Dohnányi zenekar és vezetője, Hollerung Gábor ezt választotta a jótékonysági koncert darabjának.
Mert ahogy a nyitó beszédek is kihangsúlyozták, az egészség rendkívül fontos, legyen szó a mentális egészségről vagy akár a tüdő állapotáról, ami az est folyamán a főszerepet kapta,
köszönhetően annak, hogy a bevétel teljes egészét a Korányiban működő Tüdőgyógyászatért Alapítvány kapta.
Fontos üzenet és gesztus ez egy olyan országban, ahol minden második ember dohányzik úgy, hogy azt gondolja, vele nem történhet baj, vagy ha alternatív cigarettát használ, az egészségesebb.
És ahogy a beszéd alatt hangsúlyozták: a levegő az élet. Ennek apropóján a teljes bevétel, avagy az előzetes becslések alapján mintegy 5 millió forint jutott így a nemes célra, amihez innen is gratulálunk, mind az előadóművészeknek, mind pedig azoknak, akik jegyükkel támogatták a kezdeményezést.
Ami nem kevésbé fontos, az a fellépés, avagy az előadás maga, ami viszont a Művészetek Palotája ékkövét jelentő, a gótikus katedrálisokat idéző kialakítású Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben lett megrendezve. Az alapot ezzel már sikerült biztosítani, a Budafoki Dohnányi Zenekar pedig beleadott mindent.
Hollerung Gábor karmesterként szinte végigtáncolta a teljes koncertet, de volt olyan, hogy a közönség felé fordulva tett hozzá néhány gesztussal az élményhez.
A nagyzenekar nagyszerűen végezte a dolgát, ahogy a Budapesti Akadémiai Kórustársaság több mint 150 tagja is, miközben a három szólóénekes elképesztő teljesítményt nyújtott.
Geiger Lajos baritonja néha teljesen betöltötte a rendelkezésre álló teret – úgy, hogy még a hátsó sorban is olyan élmény volt hallgatni, mintha közvetlenül előttünk állt volna. De a tenor Szerekován János és a szoprán Sáfár Orsolya hangjára sem lehetett panasz. Bár a Budafoki Dohnányi Zenekar egyébként is mindig a maximumot nyújtja, nem véletlenül követi őket bárhova egy kisebb tömeg, érződött, hogy ez a fellépés talán a szokásosnál is fontosabb, ami érthető.
És bizony megérte elmenni rá. A Carmina Burana népszerűsége töretlen, ez pedig nem véletlen. Zenei témáiban és ritmusában változatos, ismétlődése miatt különösen fülbemászó zeneműről van szó, amely egyformán kedves a műértőknek és a kevésbé beavatottaknak.
Ezért is volt kiváló választás, és azért is, mert a Budafoki Dohnányi Zenekar tagjai láthatóan minden taktusát, minden hangját a kisujjukból rázzák ki.
Remélhetőleg még sokáig műsoron is tartják.