A videójáték-zenék apostolai – BDZ Gamer Symphony 2.0, a magyar csoda

Nyitókép: Böjtös Gábor

A 30 éves Budafoki Dohnányi Zenekar tavaly egy nagyon izgalmas projektbe kezdett, elég nagy fába vágva közben a vonóját. A Gamer Symphony célja ugyanis az volt, hogy a zenekar Magyarországra hozza a videójátékos geek, avagy kocka kultúra egy olyan szegmensét, melyet hazánkban eddig nem élvezhettünk ki. A PlayIT-rendezvényeken egyszer-egyszer megjelenő Video Games Live-ot leszámítva élő koncerten nem volt hallható videójátékos muzsika. Egészen tavaly májusig.

És bár az első Gamer Symphony nem volt tökéletes, inkább csak az látszott a rendezvényen, hogy ez az első alkalom, Hollerung Gáborék pedig bármennyire profik, egyelőre csak ismerkednek a műfajjal. Idén azonban, mikor ismét színpadra álltak a zenészek és a kórustagok. Baranyai Barna, aki maga is geek, úgy konferálta fel a Budafoki Dohnányi Zenekart, 

Az pedig az átéltek után nyugodtan elmondható, hogy ezt már a második koncertjükkel sikerült elérni.

A műfaj legnagyobbjai

Egy kevéske cosplay-show után, ha nem is klasszikussal indított a zenekar, ezért senki nem panaszkodhat, hiszen a League of Legends játékhoz írt The Callal szinte berobbantak a zenészek a színpadra, az i-re pedig az énekes, Simon Zoltán András tette fel a pontot. Még aki a játékért nincs oda (jelen!), az is csak elismerően bólogatott, a bombasztikus nyitány megteremtette az alaphangulatot, innentől pedig már nehéz volt elképzelni, hogy bármi rosszul süljön el. Az 1999-es, világháborús FPS, a Medal of Honor, melynek maga Steven Spielberg volt a producere, mára már klasszikusnak számít, ahogy csodálatos dallamai is, a háborús övezetté varázsolt háttér pedig csak hozzáadott az atmoszférához, az előadás varázsához.

Ez a varázslat pedig végig megmaradt. A ráadást leszámítva két nagyobb blokkra bontott, szünettel együtt kb. 3 órás koncert rengeteg modern és számos klasszikus videójáték zenéjét hozta. Persze ízlések és pofonok, de talán a Heroes of the Storm, a Battlefield 3 és a Baldur's Gate 3 is nyugodtan kiemelhető, miközben 

A The Witcher 3 szlávos dallamai éppen úgy új erőre kaptak ettől a kis extra adaléktól, mint mondjuk, az Assassin's Creed közkedvelt momentumai. Ne feledjük! A videójáték-zene eleve nemcsak a hangokról szól, annál jóval több, ezt pedig maximálisan sikerült átadni.

Büszkék lehetünk rá

Volt amúgy minden, az MVM Dome kupolája alatt rengeteg ismert zenei dallam csendült fel, kezdve a tavalyi The Legend of Zelda: Tears of the Kingdomtól a James Bond-os stílusú Sneak Eaterig (Metal Gear Solid 3), a klasszikusokat pedig ezúttal olyanok jelentették, mint a stratégiai Age of Empires vagy a szintén ebbe a műfajba sorolható Civilization. Külön meglepetés volt a ráadás, a F1, ami mind hangulatában, mind látványában olyan méltó megkoronázása lett az estnek, hogy még azon morgolódásomról is elfeledkeztem, hogy ha nem lesz Castlevania, felgyújtom a kócerájt.

Mindent egybevetve a második Gamer Symphony egészen fantasztikus élmény volt, ami messze felülmúlta a tavalyi koncertet. Ismétlésből arányaiban kevés akadt, a látvány a háttérben sokkal stílusosabb és igényesebb lett, sőt a színpadi jelmezek és koreográfiák is szintet léptek. De mintha maga a nagyzenekar, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság és a Honvéd Férfikar is magabiztosabb lett volna. 

A vonósoktól a fúvósokon át az ütősökig mindent és mindenkit élvezet volt hallgatni, ahogy Barnát is, aki a blokkok között és alatt érdemi információval és poénokkal szórakoztatta a közönséget. Sőt! Bár meglepődtünk, hogy ezúttal nem Hollerung Gábor vezényelt, aki a Carmina Buranát is áttáncolta, az osztrák-olasz Guido Mancusi annyira profin végezte a dolgát, közben pedig annyira átszellemült (még a külsejét is átformálta az előadás kedvéért), hogy a végére már ez sem tűnt fel.

Még többet szeretnénk!

Amit nem tudok hova tenni, hogy miközben a BDZ online nagyon kihangsúlyozta, hogy tavaly a Castlevania volt a közönség kedvence, a stílusteremtő játék muzsikája teljesen nélkülözve lett, pedig a sorozat közel 40 évéből bőven lenne mit szemezgetni, és csak annyira jelentőségteljes játékról beszélünk, hogy részben egy teljes műfaj, a metroidvania kapta róla a nevét. Lords of Shadow, Wood Carving Partita, Heavenly Doorway – csak hogy néhányat említsek, amit érdemes lenne átdolgozni. Nem beszélve arról, hogy az ismétlések között is akadt feleslegesebb, pláne, hogy a Civilization így kétszer is szerepelt egy este alatt, miközben egy Halo vagy Super Mario akkor már jobban illett volna legnagyobb jelentőségű klasszikusok közé. De ez megint már csak elégedetlenkedés.

A 2024-es Gamer Symphony minőségi, profi, fantasztikus és emlékezetes koncert lett aminél hatalmas előrelépést érezhettünk a tavalyi fellépéshez képest, pedig Hollerung Gáborékra akkor sem lehetett panasz. 

Jövőre ismét ott leszünk a BDZ apostolainak koncertjén, ahol remélhetőleg a Castlevania és a Halo is újra felbukkan az olyan csodák mellett, mint a NieR: Automata, az A Plague Tale: Innocence, a Space Marine, a Dark Souls, Bloodborne vagy a Shadow of the Colossus. 

Az biztos, hogy a Gamer Symphony méltó módon bizonyítja azt, hogy bár jelenleg a videójátékos ipar éppen egy válságát éli, de már régen eljutott egy olyan pontra, ahol több, mint szimpla szórakozás, gyerekes gombnyomkodás, miközben nagyzenekari zenéi a legjobb filmzenékkel és sokszor a klasszikus művekkel is vetekednek.