Coppola a saját pénzén vett gyöngyöt, hogy a disznók elé dobja – Megalopolisz

Nyitókép: Mozinet

A zsenit nehéz megkülönböztetni az őrülttől, és így van ez Francis Ford Coppola esetében is, aki nem először vitte vásárra a bőrét és egzisztenciáját egy vízióért, de ekkora kockázatot még talán soha nem vállalt. A Megalopolisz ugyanis nemcsak városként hatalmas, hanem koncepcióként is, már-már túlnőve alkotóján és apró kis bábjain. Szeretni fogják? Imádni? Unni? Vagy gyűlölni? 

Is-is, de az biztos hogy a többséget nem hagyja majd hidegen.

Szex, drogok, megalon

A gondolat szintjén évtizedek óta érlelt Megalopolisz Új Rómájának három legnagyobb alakja Hamilton Crassus (Jon Voight), a nemzeti bank feje, Cicero polgármester (Giancarlo Esposito) és Caesar Catilina (Adam Driver). Utóbbi a nagy álmodó, aki felesége eltűnése után apátiában várja a megsemmisülést, pedig igazi zseni, aki olyan anyagot talált fel a megalon, valamint olyan tervet a Megalopolisz képében, amely mindenki életét megváltoztatná.

Új Róma azonban, mint minden nagy birodalom, bűzlik a dekadenciától, közben elevenen falja fel a rengeteg degeneráció, a kiskirályok pedig a hanyatló világgal mit sem törődve élvezik az utolsó utáni órákat. Persze előbb-utóbb változásnak kell jönnie, a 10 pontos kérdés már csak az, hogy ki hozza el a boldogságot, ki a birodalom összeomlását, és ki a világvégét.

Írta Terry Gilliam, rendezte Yorgos Lanthimos – megálmodta Coppola

Francis Ford Coppola legújabb alkotása, a Megalopolisz minden idők egyik legtovább készült mozifilmje, már ha igaz a szóbeszéd, hogy az első ötletekről már az 1979-es, szintén saját finanszírozással készült Apokalipszis most forgatása alatt beszélt az akkor némi csalással szárnyait bontogató Laurence Fishburne-nek. Aztán az 1980-as években nekiállt a forgatókönyvnek, hogy 2001-ben újra előkerüljön a koncepció, sőt technikailag elő is készítsék, de a terveket végül a 9-11 hiúsította meg.

Hogy mennyire érte meg ennyi nyűg ezért a filmért? Nos, véleményem szerint maximálisan. Bár szóba került az évtizedek alatt Christian Bale, a szintén a Coppola-családhoz tartozó Nicolas Cage, Forest Whitaker, sőt Michelle Pfeiffer és Jessica Lange is, a végleges gárda a lehető legtöbbet hozta ki a szerepekből. Néha már-már színpadi műnek érződik a Megalopolisz, annyira teátrális, de összességében igazi beleéléssel játszanak a színészek, sőt akad, aki talán élete legjobb alakítását hozza.

Külön kiemelném Shia LaBeouf ármánykodó, kimondottan ocsmány szerepét, amiben brillírozik az egykori Transformers-sztár, megmutatva, hogy a szélsőjobb és szélsőbal mennyire összeér és egy nótát fúj – csak éppen felosztják egymás között a verzéket.

Melyik a mi jövőnk – a fény vagy a sötét?

A Megalopolisz igazi szerzői film, mely igyekszik a mainstream és a művészfilm mezsgyéjén maradva egyensúlyozni, de a legtöbbször utóbbi felé mozdul el, ezzel más rendezők munkásságát is megidézve egy-egy pillanatra. Rengeteg szimbolika és mondanivaló rejlik benne, méghozzá rendkívül fontosak. Ez a mondanivaló azonban kevesekhez fog igazán elérni, és leginkább talán a kevéske maradék nonkonformista nedves álmait váltja valóra.

Néha nagyon szájba rágósan, néha burkoltabban, míg akadt olyan is, mikor nem szégyellem, de válaszra várva felmutattam volna a „mire gondolhatott a költő” kártyám. Emiatt sem lesz tömegfilm, emiatt sem akarja majd mindenki szeretni, vagy legalább elfogadni. Az is lehet, hogy túl sokáig készült, így összezavarodtak benne a dolgok. Az viszont biztos, hogy egyedi és különleges filmről van szó. Amikor pedig megszólal Beethoven 7. szimfóniája, lesz, aki belül megremeg, és úgy érzi, hogy ennek az utazásnak a végén tapsolnia kell.

Örökké nem eshet, de örökké a birodalmak sem állnak

Nemhogy örökké, de évszázadokig sem biztos. A hanyatló látszatot pedig azok tartják fenn, akiknek a legtöbb kényelem jutott. De ahogy Francis Ford Coppola filmje is indít, ezt a látszatot csak egy maroknyi ember élteti a többséggel szemben, a birodalom pedig kizárólag addig áll és él, amíg hisznek benne. Sok más egyértelmű vagy elrejtett, demagóg vagy intellektuális igazság mellett ez is egy fontos üzenet, amit érdemes meghallgatni.

... And Justice for All