Adam Drivernek Caesarként két opciója van: bánatában Új Róma bukásába és a létezés feledésébe vezeti a népet; vagy az új Kánaánba, ami a Megalopolisz.
Nyitókép: Mozinet
A zsenit nehéz megkülönböztetni az őrülttől, és így van ez Francis Ford Coppola esetében is, aki nem először vitte vásárra a bőrét és egzisztenciáját egy vízióért, de ekkora kockázatot még talán soha nem vállalt. A Megalopolisz ugyanis nemcsak városként hatalmas, hanem koncepcióként is, már-már túlnőve alkotóján és apró kis bábjain. Szeretni fogják? Imádni? Unni? Vagy gyűlölni?
Is-is, de az biztos hogy a többséget nem hagyja majd hidegen.
A gondolat szintjén évtizedek óta érlelt Megalopolisz Új Rómájának három legnagyobb alakja Hamilton Crassus (Jon Voight), a nemzeti bank feje, Cicero polgármester (Giancarlo Esposito) és Caesar Catilina (Adam Driver). Utóbbi a nagy álmodó, aki felesége eltűnése után apátiában várja a megsemmisülést, pedig igazi zseni, aki olyan anyagot talált fel a megalon, valamint olyan tervet a Megalopolisz képében, amely mindenki életét megváltoztatná.
Ezt is ajánljuk a témában
Egykoron sztár volt, akiért rajongtak, de ahogy megöregedett, már a kutya sem foglalkozik vele. A szépségért és az emberek szeretetéért pedig bármire képes.
Új Róma azonban, mint minden nagy birodalom, bűzlik a dekadenciától, közben elevenen falja fel a rengeteg degeneráció, a kiskirályok pedig a hanyatló világgal mit sem törődve élvezik az utolsó utáni órákat. Persze előbb-utóbb változásnak kell jönnie, a 10 pontos kérdés már csak az, hogy ki hozza el a boldogságot, ki a birodalom összeomlását, és ki a világvégét.
Francis Ford Coppola legújabb alkotása, a Megalopolisz minden idők egyik legtovább készült mozifilmje, már ha igaz a szóbeszéd, hogy az első ötletekről már az 1979-es, szintén saját finanszírozással készült Apokalipszis most forgatása alatt beszélt az akkor némi csalással szárnyait bontogató Laurence Fishburne-nek. Aztán az 1980-as években nekiállt a forgatókönyvnek, hogy 2001-ben újra előkerüljön a koncepció, sőt technikailag elő is készítsék, de a terveket végül a 9-11 hiúsította meg.
Utolsó körben 2019-ben kezdődtek meg a munkálatok, de ezt követően is akadtak változások, többek közt az effektek terén, hiszen 2022 végén Coppola a teljes idevágó csapatot lecserélte – nem mellesleg megérte, mert néha megdöbbentő a film látványvilága.
Ezt is ajánljuk a témában
Francis Ford Coppola filmalkotása nem egyszerű és nem könnyű, de gond nélkül sorolható a filmtörténet legnagyobbjai közé, ezen pedig a kibővített változat sem változtat.
Hogy mennyire érte meg ennyi nyűg ezért a filmért? Nos, véleményem szerint maximálisan. Bár szóba került az évtizedek alatt Christian Bale, a szintén a Coppola-családhoz tartozó Nicolas Cage, Forest Whitaker, sőt Michelle Pfeiffer és Jessica Lange is, a végleges gárda a lehető legtöbbet hozta ki a szerepekből. Néha már-már színpadi műnek érződik a Megalopolisz, annyira teátrális, de összességében igazi beleéléssel játszanak a színészek, sőt akad, aki talán élete legjobb alakítását hozza.
Külön kiemelném Shia LaBeouf ármánykodó, kimondottan ocsmány szerepét, amiben brillírozik az egykori Transformers-sztár, megmutatva, hogy a szélsőjobb és szélsőbal mennyire összeér és egy nótát fúj – csak éppen felosztják egymás között a verzéket.
Ezt is ajánljuk a témában
Nicolas Cage, ha nem is maga a sátán, de kellően ördögi az év legfelkapottabb thriller/horrorfilmjében, ami persze a családokat támadja.
A Megalopolisz igazi szerzői film, mely igyekszik a mainstream és a művészfilm mezsgyéjén maradva egyensúlyozni, de a legtöbbször utóbbi felé mozdul el, ezzel más rendezők munkásságát is megidézve egy-egy pillanatra. Rengeteg szimbolika és mondanivaló rejlik benne, méghozzá rendkívül fontosak. Ez a mondanivaló azonban kevesekhez fog igazán elérni, és leginkább talán a kevéske maradék nonkonformista nedves álmait váltja valóra.
Mert a Megalopolisz egy Marcus Aurelius-idézetekbe burkolózó vizuális lázálom metaforákkal és érzésekkel nyakon öntve.
Néha nagyon szájba rágósan, néha burkoltabban, míg akadt olyan is, mikor nem szégyellem, de válaszra várva felmutattam volna a „mire gondolhatott a költő” kártyám. Emiatt sem lesz tömegfilm, emiatt sem akarja majd mindenki szeretni, vagy legalább elfogadni. Az is lehet, hogy túl sokáig készült, így összezavarodtak benne a dolgok. Az viszont biztos, hogy egyedi és különleges filmről van szó. Amikor pedig megszólal Beethoven 7. szimfóniája, lesz, aki belül megremeg, és úgy érzi, hogy ennek az utazásnak a végén tapsolnia kell.
Francis Ford Coppola évtizedeken át dédelgetett álma
Nemhogy örökké, de évszázadokig sem biztos. A hanyatló látszatot pedig azok tartják fenn, akiknek a legtöbb kényelem jutott. De ahogy Francis Ford Coppola filmje is indít, ezt a látszatot csak egy maroknyi ember élteti a többséggel szemben, a birodalom pedig kizárólag addig áll és él, amíg hisznek benne. Sok más egyértelmű vagy elrejtett, demagóg vagy intellektuális igazság mellett ez is egy fontos üzenet, amit érdemes meghallgatni.
... And Justice for All
A 138 perces Megalopolisz szeptember 26-tól nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Terítéken az egyik legkiválóbb film noir, régi magyar rajzfilmek, egy 1924-es szovjet sci-fi, valamint a személyesen is a magyar fővárosba látogató Wim Wenders remekművei. Immár hetedik alkalommal startolt el a Budapesti klasszikus film maraton.
A miskolci CineFesten sok jó és rosszabb film is megfordult már, az idei kínálat pedig különösen színes, így a kelet-európai szekció sem semmi.
Egyébként meg Yorgos Lanthimos láthatóan úgy véli, hogy Emma Stone-ból soha nem elég, amivel azért viszonylag könnyű vitába szállni.
Egykoron sztár volt, akiért rajongtak, de ahogy megöregedett, már a kutya sem foglalkozik vele. A szépségért és az emberek szeretetéért pedig bármire képes.
Tim Burton Michael Keatonnel tért vissza, de hogy ki mondta ki harmadszor is az emberűző nevét, az jó kérdés. De legalább nem Kampókezet idézte meg.
Az elemzői várakozásoknak megfelelően lépett a jegybank, amit a kedvező inflációs folyamatok, valamint az EKB és a Fed monetáris politikája is támogatott. Várhatóan decemberben folytatódhat a kamatcsökkentési ciklus.
A magyar külügyminiszter kifejtette, hogy ha minden így megy tovább, akkor szomorú jövő vár az emberiségre.
Macron új kormányzatáról még mindig nem szavazott a Nemzetgyűlés, de a kést már a torkának szorította.
