Hét év telt el azóta, hogy a két vezető nyilvánosan egyeztetett – a mai mindössze a harmadik ilyen alkalom lesz.
Fő különbségek a korábbi találkozókhoz képest:
Helyszín: A korábbi megbeszélések európai városokban zajlottak (Hamburg, 2017; Helsinki, 2018), a mostani azonban egy amerikai katonai bázison történik.
Kontextus: 2017–2018-ban Trump ciklusának elején főként bizalomépítés volt a cél, miközben az amerikai belpolitikában erősen jelen volt az »orosz befolyásolás« narratívája.
Fókusz: Akkoriban jóval kevesebb forró pont volt a világban; leginkább a szíriai helyzetről tárgyaltak.
Gazdasági dimenzió: Ma a szankciók, az energiaárak és a kereskedelmi kapcsolatok újraszabályozása közvetlenül hat a világpiacra – 2017–2018-ban ezek még nem voltak ilyen mértékben kiélezve.
Médiafigyelem: Bár korábban is nagy volt az érdeklődés, akkor nem a béketárgyalás állt a középpontban.
Konzekvencia: Hajlamosak vagyunk túl sokat várni két csúcsvezető találkozójától: bár sok mindent befolyásolhatnak, közel sem mindent.
A politika tökéletesen alkalmazkodott a közvélemény és a hírpiac igényeihez – ahogy az angol mondás tartja: »The show must go on!«
Az elszólások alapján szinte biztosra vehető, hogy lesz folytatás.
Az orosz–ukrán háború kulcstéma lehet, de más ügyek is napirendre kerülhetnek. A jelenlegi információk alapján inkább tűnik üzleti jellegű egyeztetésnek, mint békemegállapodásnak.
Új geopolitikai realitások körvonalazódnak, a többpolusú világrend születése zajlik. Ez a folyamat azonban nem zajlik csendben, és kicsit sem fájdalommentes.
Miközben a világ a tárgyalóasztalra figyel, mi tudjuk igazán, mit jelent a sorok mögötti valóság. Az új világrend születése különösen nehéz nekünk, akik élesben tapasztaljuk meg, milyen is egy háború. Legyen béke!”
Nyitókép forrása: Brendan Smialowski / AFP