Francis Ford Coppola filmalkotása nem egyszerű és nem könnyű, de gond nélkül sorolható a filmtörténet legnagyobbjai közé, ezen pedig a kibővített változat sem változtat.
Nyitókép: CBS Photo Archive, Getty Images
Van az a pont, akár már az őrület határán, mikor egy film beszippant és érzed, tudod jól, hogy valami különleges élmény vár rád. Ha Francis Ford Coppola 1979-es klasszikusát, az Apokalipszis mostot nézzük, ez már akár a nyitányban is megtörténhet, mikor Martin Sheen gondolataiba mélyedünk el a lángoló napalmot látva és a The Doors The Endjét hallgatva. De a garantált varázs akkor történik meg, amikor Kilgore alezredes a szelek szárnyaiba kapaszkodva, fiaival Wagnerre vágtat be az ellenséges pontra – vagy legkésőbb, mikor az összecsapás közepén csak a szörfről képes beszélni, körülötte pedig robbanások szaggatják meg a földet.
Francis Ford Coppola filmje brutálisan szuggesztív, egy obszcén harci dal a vászonra festve, aminek színeit a káosz és az őrület adja meg.
És tudod jól, hogy a végére kicsit te is beleőrülsz. De nem baj. Nem bánod.
Mert ha már valamiféle őrület ragad el, hát ez legyen az, a valkűrré vált Huey-k roncsai között!
És szinte kiáltanád a nyílzáporban, Ray Manzarek sámáni zenéjébe belépve, hogy „jöjjön el az apokalipszis!”
Most!
Ma már sokat tudunk a 45 éves Apokalipszis most születéséről. Többet, mint a legtöbb filmről, ezért talán felesleges igazán mélyen elmerülni a hátterében. A John Milius (Vörös hajnal) írásából készült mozit akár George Lucas is rendezhette volna, de végül Francis Ford Coppola kezébe került a gyeplő, aki számos nehézséget leküzdve vitte celluloidra az őrület filmes szinonimáját. Harvey Keitelt Martin Sheen váltotta a főszerepben, ezzel együtt a rendezőnek mind a forgatással, mind a produkció nagyágyújával meggyűlt a baja. Marlon Brando ugyanis rengeteg pénzt kért el, majd elhízva és sem szerepét, szövegét, sem pedig az alapul szolgáló regényt nem ismerve állt neki improvizálni a felvételek során.
Ezt is ajánljuk a témában
Patrick Swayze és Jennifer Grey már a Dirty Dancing előtt együtt táncolt John Milius patrióta akció-drámájában. De itt a golyók elől táncoltak el.
Coppolának ráadásul majd’ minden pénze odalett a természeti erők sújtotta forgatáson. A nemrégiben elhunyt Roger Corman egyébként figyelmeztette a rendezőt, hogy ne menjen forgatni a Fülöp-szigetekre. Ott pedig már késő volt. Az amerikai hadsereg nem biztosított eszközöket, így ezt a helyi erőkkel kellett megoldani. Coppola többször is öngyilkossággal fenyegetőzött, Martin Sheen infarktust kapott, egy tájfun pedig mindent letarolt a helyszínen. Csoda hát, hogy maga az őrület köszön vissza a végeredményen is?
Ezt is ajánljuk a témában
Roger Corman 98 éves volt.
Sőt, Marlon Brando annyira feldühítette Francis Ford Coppolát, hogy Coppola Brando jeleneteinél végül Jerry Ziesmer rendező-asszisztensnek adta át a forgatást.
A film elején a katonáknak kiabáló Coppola („Tovább! Ne nézzetek a kamerába!”) egyébként úgy nyilatkozott a bemutató után, hogy
az Apokalipszis most nem Vietnámról szól – hanem Vietnám maga. Mi pedig hajlamosak vagyunk elhinni.
Értelme és logikája is pont annyi akad, mint ami keretet Joseph Conrad regényével, a remek Spec Ops: The Line videójáték által is feldolgozott A sötétség mélyén történetével kapott a film. Miszerint Willard kapitány (Sheen) azért kel útra, hogy végezzen az őrült Kurtz alezredessel (Brando). Ez persze nem gond. És miközben a színészek többsége azért kitesz magáért, ahogy a rendező is, a látvány pedig az operatőr, Vittorio Storaro fantasztikus munkája miatt olyan elképesztő, ne feledjük John Milius érdemeit se!
John Milius kizárólag The Doorst és Wagnert hallgatott, mikor megírta a forgatókönyvet, így nemcsak a Valkűrök lovaglására érkező helikopterek látványa, de a híres, napalmos mondat is az ő műve, ami ott van minden idők legtöbbet idézett filmes mondatai között.
Mindent összevetve tehát hiába a nehezítő tényezők, hiába a sok kellemetlenség és keseredettség, az Apokalipszis most valóban kiemelkedő és különleges filmalkotás lett, amire Martin Scorsese-t idézve nyugodtan mondhatjuk, hogy „ez a mozi”. Nem mondom, hogy nincs jobb, ahogy azt sem, hogy tökéletes, de az biztos, hogy egy nagyon szuggesztív, nagyon egyedi produkció a végeredmény. Ehhez a később hozzá illesztett darabok már nem nagyon változtatnak, így feleslegesnek érződnek – lényegében a francia ültetvényes részt is ki lehetne hagyni, bár a pokol tornácának ez is megfelel. Másfelől meg érthető Coppola motivációja is, elvégre elhunyt fia, Gian-Carlo Coppola látható a felvételeken.
A 45 éves Francis Ford Coppola mozifilm emlékére
Ez az arc azonban nem is kifejezetten a plusz kilókkal mentális és fizikai küzdelmet folytató Marlon Brandoé, nem is a láncdohányos Martin Sheené, a koráról hazudó Laurence Fishburne-é, vagy éppen a megszállott Dennis Hopperé. Az arc az áldozatoké és magáé a háborúé. Az Apokalipszis most kicsit olyan, mint a későbbi Vörös hajnal, csak szteroidokon. Itt is van egy hősien felhang, hiszen csak megmozdul valami az emberben a Wagnerre szálló katonai gépek és a Kilgore szavára mozduló katonák láttán, de az egész mögött ott az értelmetlen pusztítás kakofóniája. Az egészet áthatja a kritikai felhang.
Ezt is ajánljuk a témában
A vietnámi háború közepén, a polgári forradalmak csúcsán egy független film olyasmit vágott az emberek képébe, amire nem voltak felkészülve.
Tovább, tovább, tovább! Ne nézzetek a kamerába! Mintha harcolnátok! Ne nézzetek a kamerába!”
Mégis nézzük, egyszerűen nem tudjuk levenni a szemünket a Kilgore szerepében tündöklő Robert Duvallról; a lángoló napalmról; az ártatlanul lelőtt helyiekről a hajón; a véres gyermeket hordozó asszonyról; a fellógatott testekről és mindenhol kihelyezett koponyákról; a levágott állatról. Nem tudunk félrenézni, mert ahogy a ledöbbenő Martin Sheen, úgy mi is csak bámulunk bele az egészet rögzítő TV-s stáb kamerájába, amin keresztül tükröződik a társdalom és a borzalom arca.
És ez még 45 esztendő után is ugyanúgy megrémiszt minket.
Kautzky Armand azt is elárulta, hogy miként lett James Bond magyar hangja.
Ki akarna örökké élni? – kérdezhetnénk joggal, ami mellett viszont, ha nem is évszázadokra, de legalább méltóságteljes halálra számítanánk. De ez sem mindenkinek adatik meg.
Legalábbis akkor, ha a meghatározó élményeket szem előtt tartva nem félünk egy kis drámától sem. Filmes évforduló!
A magyar válogatott labdarúgó megállíthatatlanul tör előre. Mutatjuk, hogy jutott topligába annak ellenére, hogy elhagyta az AC Milant, s rendre felrúgta a felnőtteket.
Október 30-án lett negyvenhat éves a tárcavezető.
Az angol színház útjai kifürkészhetetlenek, mondhatnánk Kenneth Branagh életútja alapján, hiszen a színész-rendező igen gyorsan a filmek világában találta magát, majd szörnyet teremtett.
Azt azonban elutasította, hogy Trump tárgyalásokra kényszerítené Ukrajnát Oroszországgal.
Nem jó előjel a hollandok elleni csata előtt.
