Gálaműsorral ünnepelte december elején fennállásának 20. évfordulóját a Romengo zenekar. Az est során 15 tradicionális, oláh cigányzenét játszó formáció lépett a színpadra. A zenekar elmúlt két évtizedéről, valamint a cigányzene és kultúra jelenéről és jövőjéről Rostás Mihály Mazsit és a 2022-ben Kossuth-díjjal elismert Lakatotos Mónikát kérdeztük.
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád. Belső fotók: Romengo zenekar Facebook-oldala
Különleges kulturális élményben volt része annak, aki december 6-án ellátogatott az A38 hajóra, és együtt ünnepelt a húszéves fennállását ünneplő Romengo zenekarral. A mintegy négyórás műsor során 15 tradicionális, oláh cigányzenét játszó formáció lépett a színpadra. De a születésnapi ünnepséget olyan ismert táncosok műsora is színesítette, mint Táncos Zsuzsika vagy Balogh Katesz. A zenekar elmúlt két évtizedéről, valamint a cigányzene és kultúra jelenéről és jövőjéről Rostás Mihály Mazsit és a 2022-ben Kossuth-díjjal elismert Lakatos Mónikát kérdeztük. Interjúnk.
***
Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Romengo. Az elmúlt két évtizedből mely pillanatokat emelnék ki?
Rostás Mihály Mazsi: A Romengo 2003-ban már éltre kelt, de akkor még Jagalo Kordon néven futott. Ez magyarul azt jelenti, hogy tüzes szekér. Mivel sokat koncerteztünk az idő tájt Franciaországban, észrevettük, hogy ezzel a névvel nehezen birkóznak meg a helyiek, ezért rá egy évre a névváltoztatás mellett döntöttünk, és így lettünk Romengo. Azóta ezzel a névvel és ugyanazokkal a tagokkal járjuk az országot és a világot.
Eddig több mint 30 európai országban és négy kontinensen koncerteztünk.
Számos fontosabb pillanatot ki tudnánk emelni, de igazán emlékezetes volt az indiai turnénk, ahogy a malájziai és az üzbegisztáni fellépésünk is egy örök emlék marad. De nagyon élvezetes volt a Berlini Filharmóniában, a Frankfurti Operában játszani. Ezen utazások során megannyi kultúrát és kiváló zenészt ismerhettünk meg a zenének köszönhetően.
Érdekesség, hogy 7-8 évig nem játszottunk itthon, csak külföldön. Azután nyíltak meg előttünk a magyar fesztiválok kapui, miután Gryllus Dániel megjelentette az első lemezünket, a Kétháné (magyarul ez azt jelenti Együtt – szerk.) címmel. Azóta többször is játszottunk a Művészetek Völgyében és a Müpában. Ezeket is örömmel elevenítjük fel. De szeretünk kisebb klubokban is fellépni, mert azoknak is megvan a maguk varázsa, hangulata. Itt még megemlíteném azokat a fúziókat is, mikor olyan zenészekkel lépünk fel, mint Lukács Miklós cimbalomművész vagy Dresch Mihály, aki a mai magyar dzsessz kiemelkedő alakja. Úgy gondolom, többek között ennek is köszönhető, hogy Mónika munkásságát 2020-ban WOMEX-életműdíjjal, 2022-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.
Az elmúlt években, évtizedekben megtanult a nagy nyilvánosság különbséget tenni a mulatós és a tradicionális cigányzene között?
Rostás Mihály Mazsi: Sokaknak a cigányzenéről még mindig a mulatós vagy a kávéházi cigányzene jut eszébe. De létezik az oláh cigány folklór is, amely bár egyelőre még gyerekcipőben jár a másik két műfajhoz képest, viszont egyre komolyabb szintekre jut el. Az oláh cigány folklór és a kávéházi cigányzene is a magasabb műfajok közzé tartozik. Továbbá
az oláh cigányzene nemcsak a táncolásról és a bulizásról szól, itt vannak sokkal mélyebb érzések,
melyeket Mónika nagy örömmel mutat meg. Ilyenek többek között a balladák és a hallgatók. Utóbbi műfajnak egy egész lemezt szánt Romanimo címmel, amely a világzenei ranglista negyedik helyét érte el, és éves szinten is a top 250-ből a 14. helyen végzett. Ez is azt igazolja, hogy fontos, amit játszunk, és továbbra is ezt kell képviselnünk. Ezt kell a fiatalok körébe elvinni, minél szélesebb körben.
Lakatos Mónika: Sok ember nem ismeri annyira a hallgatókat, mert jóval kevesebbet csendülnek fel a színpadon. A zenekarok ritkábban mutatják meg. Pedig zárt közösségként mi ezeket sokkal többet énekeljük. S nemcsak azokban a helyzetekben vesszük ezeket elő, mikor szomorúak vagyunk, hanem mikor ünnepelünk. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy ezek a dalok még inkább a lelkünkből szólnak. Az sem ritka, hogy ezeknek a daloknak a szövegeit spontán módon variálják egy-egy helyzetben. De a kultúránk pont ettől tud élő lenni. Az említett Romanimo lemez pont amiatt vált értékessé, hogy ezt a világot is kicsit jobban megmutatta a közönségnek.
Ezt is ajánljuk a témában
Bár a kávéházi cigányzene valódi hungarikum, az utóbbi néhány évben a tönk széléről kellett „visszatáncolnia”. És ma már a prímás azt húzza, ami a mai kultúránkból következik. Ádám Rebeka Nóra írása.
Kell-e attól tartanunk rohanó világunkban, hogy a népi kultúra kikopik idővel a mindennapjainkból?
Lakatos Mónika: Egy élő kultúrában természetes a változás. A mai fiataljaink használják még a hallgatókat, de már látjuk a változást, egyre kevesebb például az a női előadó, aki ezekhez a dalokhoz hozzá mer nyúlni. S sajnos valóban kopik a népi kultúra, hiszen olyan sok hatás éri a mostani generációt, zeneileg is. Csipegetni próbálnak mindenből és azokat vegyítik.
Mi magunk is hozzányúlunk más-más stílusokhoz, összeállunk zenésztársakkal – dolgoztunk már együtt flamencoénekessel is –, de igyekszünk a hagyományos vonalon maradni. Ami nálunk állandó elem, hogy a hegedű által a magyar népzenét behoztuk a repertoárunkba.
Rostás Mihály Mazsi: A hegedű, mint hangszer eredetileg nem volt jelen az autentikus cigányzenében. De a gitár is körülbelül csak 70 éve lépett színre. Előtte csak ritmushangszerek, az énekek és a szájbőgő volt. A ritmushangszerek is leginkább háztartási eszközök voltak: kanna, teknő, fakanál. Ezeket követték a tambura, a már említett gitár vagy a hegedű, és más zenekaroknál a tangóharmónika is megjelent. De újabban már a fúvósok is fel-felcsendülnek egy-egy koncerten. Ma már tehát szinte mindenféle hangszer belefér. Azonban arra minden zenekar nagyon odafigyel, hogy ízlésesen vonja be ezeket, hiszen nem megszokottak az oláh cigányzenében.
A zenekar Junior Prima Díjas hegedűse, a FolkEmbassy vezetője, Rosonczy-Kovács Mihály (aki civilben Lengyelország- és Olaszország szakértő, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, és egyben a formáció egyetlen nem roma származású, azaz cigányul gádzsó tagja – szerk.) nem sokkal a Romengo megalakulását követően kapott meghívást a zenekar egy próbájára, melyet több másik követett. Majd következtek a koncertek és a turnék, és immár 18 éve oszlopos tag, ha az utóbbi években a civil hivatása is tölti ki az ideje jelentős részét.
A WOMEX Életműdíj a világzene legnagyobb kitüntetésének számít. Mit jelentett ez a zenekar életében?
Lakatos Mónika: Nagyon nagy büszkeséggel töltött el mind engem, mind a zenekart, hogy ezt a rangos díjat elnyertem. A világon én voltam az első roma előadó, akinek odaítélték ezt az elismerést. Ugyanakkor ezzel jár egy hatalmas felelősség is: fontos, hogy milyen munkát adunk ki a kezünkből, mit közvetítünk, ez a későbbi munkánkat is befolyásolja. Hiszen abból a minőségből, amit elértünk, nem szabad engednünk. Továbbá példaértékű is, és nemcsak a cigány fiataljainkra igaz.
Vallom, hogy azt, amit képviselünk, teljes szívvel, lélekkel és odaadással kell csinálni a lehető legmagasabb fokon.
Továbbá hiszek abban, hogyha valamit tisztelettel és kitartással teszünk, annak meglesz a gyümölcse, és azt a közönség is meg fogja hálálni, nem ritkán közvetlenül egy-egy fellépésen.
S a Kossuth-díj elnyerése?
Lakatos Mónika: Méginkább megerősített abban, hogy a mi kultúránk mennyire értékes és fontos, és útmutató is lehet a mai kor fiataljainak. Érdemes fenntartani és továbbvinni mindezt, és őrizni a családban, ahogy mi tesszük. Fontos, hogy a nyelvünk, a lovári is megmaradjon. Mert sajnos azt tapasztaljuk a környezetünkben is, hogy egyre kevesebben szólalnak meg ezen a nyelven. Pedig fontos lenne, hogy a legifjabbak tudatában is jelen legyen mind ez, mind a zenénk.
Mazsi és az én példám is azt mutatja, hogy egymást támogatva bármi elérhető.
Olyan magasságok is, amelyeket talán sosem gondoltunk. Épp ezért sajnálatos, hogy nincsenek új generációs folkzenészek, formációk. A mulatós felé tolódik el az érdeklődés, és ehhez talán az is hozzájátszik, hogy otthonról már nem azt kapják, mint korábban. Nincs már meg az, hogy a rokonok, barátok összejárnak, és egymástól tanulják a dalokat, táncokat. De szerencsére mindkettő tanulható. Nyilván van különbség aközött, hogy ki az, aki hoz otthonról bármit is, és ki az, aki más úton sajátítja el, a lényeg, hogy szívből jöjjön.
Ugyanakkor nagyon jól esik, hogy rendre megállítanak az utcán, és elmondják, hogy mennyire szeretik a dalainkat, és mennyire örülnek a sikereinknek. Az, hogy a köztudatban vagyunk, az egy részben a díjaknak is köszönhető, és bízok benne, hogy ezek bírnak majd olyan motivációs erővel, hogy most némi kihagyás után ismét megjelennek olyan előadók, akik a roma folklórt képviselik.
December 6-án, péntek este valamennyi magyarországi oláh cigányzenekar együtt ünnepelte az A38 hajón a Romengo fennállásának 20. évfordulóját. Az esemény különlegessége az volt, hogy a közreműködők a zenekar két-két dalát adták elő a saját feldolgozásukban. Fellépett többek között Khamoro Budapest Band, a Karaván Família, a Kanizsa Csillagai, a Kale lulugyi, Farkas Pisti és zenekara, a Lerom Vojasa, a Kalyi Jag, az Amaro Duho, a Romano Drom, a Phuripe, a MazsiMó GipsyMó, a Romano Glaso és a Szilvási Gipsy Folk Band. De a gálát elismert táncosok produkciója is színesítette. Színpadra lépett Balogh Katesz, Horváth Pákó, Táncos Zsuzsika, Balogh Zsolt és Balogh Rostás Jokó.
A Nemzetközi Cigány Dal Napja milyen szerepet tölt be ebben az értékmentésben?
Rostás Mihály Mazsi: Augusztus 8-án immár harmadik alkalommal szerveztük meg a Nemzetközi Cigány Dal Napját hat országban, tizenöt helyszínen, ötven zenekarral. A minden esztendőben újabb helyszínekkel, fellépőkkel, valamint programelemekkel bővülő, a határokon túlnyúló ingyenes eseménysorozat célja, hogy a zenénk jó hírét vigyük egész Európába. A távlati célunk, hogy az Unió mind a 27 tagállamát bevonjuk ebbe a rendezvényfolyamba, megszólítva a nem cigányzenészeket is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a nem cigányzenekarok úgy járuljanak hozzá ehhez a naphoz, hogy lovári és romani nyelven énekelnek el egy-egy dalt a saját repertoárjuk mellett. Ezek elsajátításában a szervezők segítenek.
Az augusztus 8-i dátum nem véletlen: 1943-ban Szkopjében ezen a napon, augusztus 8-án született Esma Redžepova, „a cigányzene királynője”, A 2016-ban elhunyt énekesnő nem csak a macedón és a cigány zenei kultúra világszerte ismert jelképe, humanitárius tevékenysége is példamutató volt: mivel saját gyermekük nem lehetett, férjével, a zenekarvezető Stevo Teodosievskivel 47 árvát és utcagyereket fogadtak örökbe, és saját zeneiskolát is alapítottak.
Rostás Mihály Mazsi: Az átlegemberek életét éljük. Szokás egyébként, hogy a szentestét szűk családi körben töltjük – ami 20-25 fő is lehet –, de van, hogy úgy alakul, hogy ez nagycsaládivá bővül. Ilyenkor meglátogatjuk az idősebb testvért, majd megyünk sorba a fiatalabbakhoz. Ebben az időszakban kifejezetten figyelünk arra, hogy ne legyenek haragosaink. Az ember szíve ilyenkor meglágyul, és ha még neheztel is valakire, telefont ragad, és egy boldog karácsonyi üdvözlettel vagy egy cigányköszöntővel jelzi, hogy részéről eddig tartott a harag.
Hogy hangzik egy ilyen cigányköszöntő, és mit jelent pontosan magyarul?
Rostás Mihály Mazsi: „Tavel tumenge baxtálo o névo bersh, te reszenlesz but szaszte bersha”. Ez magyarul azt jelenti, „legyen nektek szerencsés az új év, érjetek el családotokkal sok sok éven át”.
A következő hetekben és hónapokban hol és mikor találkozhatunk a zenekarral?
Rostás Mihály Mazsi: December 12-én és 13-án három-három koncertet adtunk Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében. December 14-én este Óbudán álltunk a színpadra. Illetve a Lakatos Mónika Folktrióval december 17-18-án Somogy vámegyében játszottunk, amely a 60 állomásos turné egyik helyszíne volt. Karácsony másnapján, december 26-án a Folktrió a Kale lulugyi lemezbemutatóján vendégeskedett a Turbinában.
Tavasszal pedig a terveink szerint érkezik az új lemez.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Hat ország, tizenöt helyszín, ötven zenekar: augusztus 8-án ismét megrendezik a nemzetközi cigány dal napját. A Rostás Mihály „Mazsi” megálmodta ingyenes programsorozat célja, hogy minél több helyen, minél nagyobb hangsúllyal megmutatkozhasson a cigány zenei sokszínűség, életöröm és dinamika, beleértve annak hazai – roma és nem roma – képviselőit is.
Ezt is ajánljuk a témában
Ő a második magyar díjazott a Womex történetében.
Az Open Doors listája alapján a legsúlyosabb keresztényüldözést idén is Észak-Koreában mutatták ki.
A több mint tíz éve fennálló különleges formáció ősbemutatóján kiderül!
Az első adás vendége Petrás Mária népdalénekes, keramikusművész volt.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője szerint „ez az ellenzék ugyanaz az ellenzék, mint amelyik korábban volt, csak most más van a kirakatban”.
Jun Szogjol elnököt biztonságiak sorfala védte meg a törvénytől, most tanakodnak a nyomozók, hogy mit csináljanak.
Szégyenletes támadásról beszélnek Olaszországban.
