Bár a kávéházi cigányzene valódi hungarikum, az utóbbi néhány évben a tönk széléről kellett „visszatáncolnia”. És ma már a prímás azt húzza, ami a mai kultúránkból következik.
Nyitóképen: Hankó József és zenekara a New York kávéházban. Fotó: Mandiner / Ficsor Márton
Ahhoz, hogy megértsük, miért van szükség a magyar kávéházi cigányzene támogatására, és miért lehetséges az, hogy idén újra több fővárosi helyen húzza el a prímás az ember nótáját még akkor is, ha az történetesen kortárs filmzene, érdemes egy rövid kitérőt tenni.
A kávéházi cigányzene sokáig egyedüliként uralta a szórakoztató zenei piacot Magyarországon”
A kávéházi cigányzene több mint kétszáz éves múltra tekint vissza, meghatározó szerepe mind a mai napig vitathatatlan a magyar zenei kultúrában. Azonkívül, hogy aktívan befolyásolta a társadalom fejlődését, és a 19. századi kulturális forradalom egyik fontos elemeként a polgárosodás folyamatára is erős hatást gyakorolt, a nemzetközi élvonalban való megjelenésével a 20. század során hozzájárult hazánk külföldi megítélésének javulásához is. A kávéházi cigányzene sokáig egyedüliként uralta a szórakoztató zenei piacot Magyarországon – népszerűsége leginkább abból adódott, hogy a zenészek az operától a nótáig, a klasszikus zenétől a kedvelt slágerekig jóformán bármit eljátszottak kotta nélkül.
A műfajt – amit leginkább magyar népies műzeneként aposztrofálhatunk – sokáig nem tudták a helyén kezelni, a köztudat hol a magyar, hol a cigány autentikus népzenével keverte, helytelenül. Miután a zenetudomány tisztázta ezt a félreértést, a kávéházi cigányzene, illetve a hozzá szorosan kapcsolódó magyar nóta rövidesen kikerült a zenekutatás fókuszából, így a tudományos feldolgozottsága – a klasszikus vagy a népzenéhez viszonyítva – a mai napig elég szegényes.
A kávéházi cigányzenét a cigány népcsoportok közül – a legutóbbi időkig – kizárólag a magyar cigányok művelték, közülük is elsősorban a városiak, a falusi cigányság leginkább mezőgazdaságból, vásározásból, vályogvetésből, teknőkaparásból, fazekasságból vagy kovácsmesterségből élt. Utóbbi foglalkozások űzői között is akadtak zenészek, de ők többnyire a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva jellemzően inkább autentikus népzenét játszottak: magyart, cigányt, románt, szerbet vagy épp svábot.
A Budapest Bár a legnagyobb színpadokon villantja fel, milyen is lehetett egykor ez a miliő”
Noha a kávéházi cigányzene legnagyobb arányban a magyar népzenéből táplálkozik, annak inkább az új stílusával áll fenn szorosabb rokonsága, hiszen a két műfaj párhuzamosan, egymással kölcsönhatásban alakult ki és fejlődött. A kávéházi cigányzene hangzásvilágára emellett a korabeli európai szalonzene is nagy hatást gyakorolt, bár a szalonzenék többségével szemben a magyar nótával együtt sokkal improvizatívabb, ez pedig már inkább autentikus cigány zenei örökség. Rendkívül kevert műfajról van tehát szó, így nem csoda, hogy besorolása a mai napig fejtörést okoz, és gyakran konfliktusok forrása is, amikor a különböző formáiról folyik a diskurzus.
Az első cigány népcsoportok a 15. század első felében jelentek meg a Kárpát-medencében. Mivel a középkori uralkodók és földesurak birtokain rendezett mulatságoknak fontos eleme volt a zene, a cigányok muzsikusként váltak ismertté a főúri udvarokban. Nyerges Erika „Húzd rá cigány, te örök, te áldott…” – A kávéházi cigányzene története című könyvében arról ír, hogy az első cigány zenészek feltehetőleg már az 1410-es évek végén megjelentek Oláhország határain kívül, 1423-ban pedig Zsigmond királytól megkapták az első hivatalos menlevelet, amely biztosította számukra a szabad átutazást. A kötetből az is kiderül, hogy Hunyadi János, II. Lajos, az esztergomi érsek vagy néhány török pasa is előszeretettel mulattatta magát cigányok húzta zenével, ám akkoriban ez a fajta muzsika még csak a szűk elithez jutott el.
A fordulatot a 18. század hozta meg, ekkor robbantak be ugyanis a köztudatba az első mai értelemben vett cigányzenekarok, közülük is úttörőként – és az első cigányprímásként – Czinka Pannát említi a zenetörténet-írás, aki nagybőgős férjével és zenész sógoraival 1728-ban megalapította az első ismert magyar cigányzenekart, amely két hegedűsből (prímás és kontrás), egy cimbalmosból és egy bőgősből állt.
Az 1790-es évek elején a cigányzenészeknek arra is lehetőségük nyílt, hogy a magyar nyelvterületen kívül is bemutatkozzanak. Ferenc József koronázási ünnepségén pedig már az előadók között volt az a Bihari János is, akit csak „magyar Rossiniként” emlegettek. Bihari a verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője volt; Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika „virtuóz- triászát” alkotják.
A 18–19. század fordulóján jelentős változások következtek be a társadalmi és kulturális életben. A polgárosodással növekedni kezdett a városok szerepe, a kultúrában teret nyert a nemzeti romantika, a népzenében és a néptáncban pedig a régi stílust fokozatosan felváltotta az új. Mindezek formálódásában jelentős szerepük volt a cigány muzsikusoknak is, különösen a kuruc költészet átörökítésében. Mivel a 19. századtól a cigányzene a polgári rétegen belül is egyre népszerűbbé vált, Bihari János a forradalom éveiben bandájával már a legkeresettebb városi kávéházakban és kerthelyiségekben is megfordult. A reformkorban tehát a cigányzenekarok a nemzeti érzelmű arisztokrácia udvaraitól a kisnemesi kúriákon át a polgárság által látogatott szalonokig mindenhol jelen voltak.
Ezután az európai forradalmi hullám miatt sok cigányprímás katonazenészi szerepbe kényszerült. Az ezt követő években pedig, ahogy a Rákóczi-szabadságharc leverése után a Rákóczi-nóta és a kuruc énekek, úgy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után a Kossuth-nóta és a honvéddalok aktív terjesztőivé váltak a cigányzenekarok. A kávéházi cigányzene a kiegyezés utáni évtizedekben élte fénykorát, szinte nem volt olyan kávézó, vendéglő vagy szalon, amelyik cigányzenekar nélkül működött volna. A korszak egyik leghíresebb nótaszerzője Dankó Pista volt, neki köszönhetően a cigányzene a 20. század fordulóján is képes volt megőrizni korábbi népszerűségét. Dalait a hazai filmiparban és külföldön is jól ismerték, napjainkban pedig egy magyar állami rádióadó, a Duna Médiaszolgáltató egyik zenei csatornája a Dankó Rádió nevet viseli, repertoárján magyar nótákat, népzenét, operettslágereket és világzenét is találunk.
A kávéházi cigányzene népszerűségének az sem tudott gátat vetni, hogy az első világháború után hazánkba is berobbant a jazz; a műfaj mint a szivacs szívta magába az új zenei elemeket. A cigányzene továbbra is mind a városi, mind a vidéki lakosság szórakoztató zenéje maradt egészen a második világháború végéig. Akkor ugyanis a cigányzenét és a magyar nótát az „elnyomó osztályhoz” kötötték, és politikailag nemkívánatosnak minősítették, a cigányzenészeket pedig – mint az úri osztály kiszolgálóit – minden eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni. 1952-ben ennek ellenére létrehozták a tehetséges cigány gyerekekből álló Rajkó Zenekart, ami egészen napjainkig a magyar cigányzene világszerte ismert és elismert színpadi megjelenítője.
Magyarországon a 2000-es évek óta a kávéházi cigányzene már csak idegenforgalmi látványosságként létezik a vendéglátásban. A zenészek nagy része külföldön próbált érvényesülni, illetve akit nem szippantottak fel az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő autentikus cigány zenét játszó zenekarok, az műfajt váltott, s leginkább a jazz és a klasszikus zene felé fordult. Akadnak azonban a műfajon belül is sikeres kezdeményezések: például napjaink egyik legkeresettebb hazai koncertzenekara, a Budapest Bár a legnagyobb színpadokon villantja fel, milyen is lehetett egykor ez a miliő. Farkas Róbert, akinek pályafutása a 100 Tagú Cigányzenekarban kezdődött, azért hozta létre a formációt, mert szerette volna visszahozni a bő száz évvel ezelőtti kávéházi cigányzene letűnt dicsőségét némileg korszerűbb formában. A próbálkozása sikerrel járt.
A koronavírus-világjárvány azonban végleg betette az ajtót a hajdan szebb napokat megélt kávéházi cigányzenének, és az a remény is elveszni látszott, hogy az unikális műfaj legalább turisztikai kuriózumként fennmaradjon. Több étterem bezárt, köztük az a kevés hely is, ahol még élő cigányzenét lehetett hallani. Több közülük azóta sem nyitott meg újra, például a patinás Mátyás Pince sem, ahol korábban olyan cigányzenészek muzsikáltak, mint Déki Lakatos Sándor és zenekara, de a Citadella és a Vár vendéglátóhelyeiről is eltűnt a cigányzene.
Lakatos Lejla és férje, Lakatos László, a Rom’Art Művészeti és Kulturális Egyesület vezetői küldetésüknek tekintik, hogy a kávéházi cigányzene hagyományát felelevenítsék és erősítsék a köztudatban. Mint fogalmaznak: az a legfontosabb, hogy átalakítsák a cigánysággal kapcsolatban kialakult sztereotípiákat. Áldozatos munkájuknak köszönhetően 2024-ben újra cigányzene szól Budapest több előkelő vendéglátóhelyén, így például a New York kávéházban,
a Gundel étteremben, a Spoon rendezvényhajón, a Centrál kávéházban, az Akadémia étteremben, a nyári szezonban a római-parti Evezős Sörkertben, korábban pedig a Városliget Caféban is jelen voltak.
„A kávéházi cigányzene fokozatos hanyatlás után húsz-harminc éve ért el a huszonnegyedik órába. Ez egyfelől anyagi okokra vezethető vissza, hiszen
a 19–20. században nemritkán öt-hét fős cigányzenekarok játszottak szinte mindenütt, most pedig jó, ha négyfős bandákat lehet találni egy-egy étteremben.
Ez ugyanis a legkisebb létszám, amivel még jól meg tud szólalni ez a fajta muzsika: cimbalom, bőgő, hegedű, brácsa. Ráadásul az elmúlt évtizedekben a zenekarok már nem fix bért kaptak, mint annak előtte, hanem annyi pénzt, amennyit a cigányprímás úgymond összemuzsikált – magyarázza Lakatos Lejla. – Másfelől a legtöbb vendéglátóhelyen az élő zenét rádióval vagy a streamingszolgáltatók kínálatával helyettesítették, hiszen annak nincs különösebb anyagi vonzata.”
Az egyesület vezetője nem titkolja: azért igyekeznek frekventált helyekre visszacsempészni a cigánymuzsikát, mert turistamágnesnek gondolják. Ha egy utazó betér egy-egy ilyen helyre, a magyar ételek, borok és desszertek mellett az élő cigányzene mint minőségi szolgáltatás pluszélményt nyújthat neki.
Remek kezdeményezés volt a kormány részéről a Muzsikáló Magyarország program elindítása, amely most egy újabb etaphoz érkezett”
Mióta az eszét tudja, Hankó József, az előkelő New York kávéház cigányzenekarának prímása muzsikálásból él. Számára ez a hivatás egyfajta tradíció, hiszen a felmenői is mind kávéházi muzsikusok voltak. „Ez a legszebb hivatás a világon, mást nem is tudok elképzelni magamnak, ebben tudok kiteljesedni. A kávéházi cigányzene hosszú ideje a magyar kultúra szerves része. A cigányzenészek mindenütt megállták a helyüket, legyen szó éttermekről, esküvőkről vagy a világ nagy színpadairól. Az igényes cigányzene minden elvárást kielégít, hiszen jóformán bármilyen műfajt el tudunk játszani. Túlzás nélkül mondom, hogy erre más muzsikusok nem képesek, csak a magyar kávéházi cigányzenészek” – vallja az ismert prímás. Hankó József tapasztalatai szerint a közönség rajong az élő cigányzenéért. És rendkívül színes a zenei paletta a rocktól az operetten át a népzenéig, a vendégek ezt nagyra értékelik, sőt a bátrabbak kérnek is nótát a zenészektől. Nem mellesleg a turisták csodájára járnak a cimbalomnak.
Lakatos Lejla kiemeli, hogy a nótákon, csárdásokon, örökzöld slágereken túl a klasszikus, hagyományos, tradicionális műveket most is repertoáron kell tartani. „Gondolok akár egy komolyzenei műre, egy Lisztre, egy Bartókra vagy Brahmsra – ezek elengedhetetlenek, ráadásul cimbalomra átírva csodálatosan hangzanak” – mondja. A helyzetet bonyolítja, hogy a fine dining éttermek megváltoztatták a kulináriát, és szeretnék megcélozni a fiatalokat is. „Ezért mi is elkezdtünk azon gondolkodni, mi az, amivel nyitottabbá és különlegesebbé tudnánk tenni a zenei repertoárt” – teszi hozzá.
Ennek mentén született meg az ötlet, hogy a cigányzenekarok filmsláger-feldolgozásokat is emeljenek be a verbunkosok, a csárdások és a nagy klasszikusok mellé. Aki ma betér a Gundelbe, akár a Trónok harca, A Karib-tenger kalózai vagy éppen a Harry Potter-filmek jól ismert filmzenéit is felismerheti. Az egyesülettel együtt dolgozó muzsikusok minden esetben olyan műsort próbálnak összeállítani, ami az adott miliőhöz és vendégkörhöz illik – így mást játszanak a New York kávéházban, mást a Centrálban vagy a Gundelben.
„Remek kezdeményezés volt a kormány részéről a Muzsikáló Magyarország program elindítása, amely most egy újabb etaphoz érkezett. Jó lenne, ha ennek köszönhetően egyre több vendéglátóhely konstatálná, milyen nagyszerű cigány muzsikusaink vannak, s hogy az élő zene igenis hozzátesz az étkezés vagy kávézás élményéhez, arról nem is beszélve, hogy a vendégforgalmat is növeli” – emlékeztet Lakatos Lejla.
Hankó József szívből reméli, hogy a kezdeményezés sikeres lesz, és új lendületet ad a kávéházi cigányzenének, hiszen – ahogy fogalmaz – félő, hogy ők az utolsó generáció ebben az egyébként értékekben rendkívül gazdag műfajban.
Muzsikáló Magyarország
Majdnem egymilliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatással segíti a kormány ötszáz cigányzenész vendéglátóhelyi foglalkoztatását négy hónapon keresztül, így növelve a programban részt vevő helyek vonzerejét is. Ez idő alatt hetente négy napon át, naponta három órán keresztül játszanak a támogatott zenekarok az általuk választott helyszíneken.
A magyar kávéházi és hagyományos éttermi cigányzene olyan unikális, vendégélményt növelő nevezetesség, amelynek megőrzése és támogatása kiemelt jelentőséggel bír a turizmusban. Ezt felismerve javasolta a Magyar Turisztikai Ügynökség a kormánynak a 2018-ban elindított Muzsikáló Magyarország program folytatását. A program célja a kávéházi cigányzene hagyományainak megőrzése és népszerűsítése.
„A vissza nem térítendő támogatással a kormány lényegében átvállalja az éttermi élő zene árát” – emeli ki Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség elnöke. Azt is elárulja: bíznak abban, hogy számos vendéglátóegység él a Muzsikáló Magyarország 2024 kínálta lehetőséggel, hiszen „egy zenekar játéka nemcsak az utcáról képes becsalogatni az embereket, de olyan élményt nyújt, amelyet örömmel osztanak meg rokonaikkal, barátaikkal is a vendégek”. Guller Zoltán szerint így egyaránt nyernek a muzsikusok, a programban részt vevő vendéglátóhelyek, a vendégek és a hazai turizmus is.
A Muzsikáló Magyarország 2024 részeként az MTÜ hagyományteremtő szándékkal Dankó Pista-emléknapot szervez: a fővárosba érkező turisták által leglátogatottabb területeken, vendéglátóegységekben és teraszokon játszanak majd a támogatást nyerő zenekarok.
Szoboszlai és a Liverpool milánói győzelme után a másik magyaros BL-csapat, a Lipcse Madridban lépett pályára. Mandiner-beszámoló a két magyar válogatott labdarúgó meccséről, amelyet Magyarországon nem láthattak a tévénézők...
A miniszterelnököt az uniós árvízi segítségnyújtásról kérdezték a csütörtöki árvízinfón.
Az MCC kuratóriumának elnöke a szervezet tanévnyitó ünnepségén elmondta, nem arra használják az erőforrásaikat és a tehetségüket, hogy még több globalista gondolkodású embert adjunk a világnak.
A b rit politikus szerint veszélyes lenne nagy hatótávolságú fegyvereket adni Ukrajnának.
A síita szervezet vezetőjének televíziós beszéde közben izraeli harci gépek szálltak Bejrút fölött, az izraeli hadsereg újra Hezbollah-állásokat bombázott a határ közelében.
Auschwitz után a nyugati világ megígérte: soha többé. Ám ez azt jelentette: soha többé nem gyilkolnak zsidókat a németek 1944-ben Európában. Veszprémy László Bernát írása.
A Makronóm Intézet elemzője szerint a Fed 0,5 százalékpontos kamatcsökkentése kedvez a feltörekvő piacoknak, mivel növeli a kamatkülönbözetet, lazítva a globális monetáris politikát és segítve a gazdaságot.
Tiszta Messi a pofátlan BL-gólt szerző Laci.
