Ursula von der Leyen párbeszéde a gazdákkal csak a látszat? Brüsszel nem tett le a Green Dealről

Nyitókép: Klaudia Radecka/NurPhoto via Getty Images

Az európai gazdák év eleji tiltakozáshullámára válaszul stratégiai párbeszédet kezdeményezett a termelőkkel Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság újraválasztott elnöke szeptember elején mutatta be azt az összegző jelentést, amely az agrár- és környezetvédő szervezetekkel folytatott eszmecsere következtetéseit tartalmazza. A dokumentum következtetéseit a bizottság elnöke beépíti új agrárprogramjába. Ennek részleteiről egyelőre nem sokat tudunk, de az már szinte biztosra vehető, hogy Brüsszel javaslatot tesz a Közös Agrárpolitika (KAP) 2028 utáni reformjára. Ennek részeként átalakítanák a közvetlen támogatások rendszerét és a területalapú támogatások és a termeléshez kötött kifizetések helyett jövedelemalapú kifizetéseket javasol, környezetvédelmi kreditrendszer bevezetése mellett.

Ez azt jelenti, hogy a környezeti célokhoz rendelné a forrásokat Brüsszel a termelés helyett. 

Hűteni próbálja a kedélyeket az új agrárbiztos

Meghallgatta hétfőn az Európai Parlament Christophe Hansen, az Európai Bizottság leendő mezőgazdasági biztosának terveit. A 42 éves Hansen luxemburgi, gazdálkodó családból származik és a képviselők előtt felvázolt víziói között több olyan pontot is kiemelt, amellyel megnyerheti az EU döntéshozóiban csalódó gazdálkodókat. A néppárti Hansen a zöldpárti képviselők kérdésére világossá tette, hogy elutasítja a húsfogyasztás felülről irányított visszaszorítását. Emlékeztette a képviselőket arra is, hogy az EU károsanyag-kibocsátásának mindössze 11 százalékát adja a mezőgazdaság, az ágazaton belül 85 százalékos részesedéssel az állattenyésztés a vezető kibocsátó. Az új biztos éppen ezért kiemelte, 

Hansen kitérő választ adott arra a kérdésre, milyen javaslatot tesz a Közös Agrárpolitika reformjára. Egyrészt megvédte a területalapú támogatásokat, amely több országban a termelők bevételi forrásának több, mint a felét adja. Magyarországon ez az arány alacsonyabb, mint 50 százalék. Másrészt nem utasította vissza Ursula von der Leyen azon törekvéseit, hogy a gazdák a közös kasszából a környezetvédelmi célok elérésének függvényében jussanak csak vissza nem térítendő támogatáshoz, egy új kreditrendszer keretében. 

Szintén nyitva maradt Ukrajna uniós csatlakozásának a kérdése és a mezőgazdaságra gyakorolt hatása. Hansen kitérő válaszában arra emlékeztetett, a 2004-es uniós bővítés előtt is attól tartottak a gazdák, hogy a kelet-európai országok csatlakozása a közös piachoz lenyomja az árakat, de az ezzel kapcsolatos félelmek alaptalannak bizonyultak. Hozzátette: nem csak a termelőkkel és NGO-kkal folytatott stratégiai párbeszéd alapozza meg az Európai Bizottság készülő agrárprogramját, hanem a Draghi és Letta-jelentések is fontos információkkal szolgálnak.

Komoly ellentétet szülhet ugyanakkor a termelőkkel, hogy Hansen kiáll az EU-Mercosur-megállapodás mellett. Ismert, leghevesebben Franciaország ellenzi a szabadkereskedelmi egyezmény ratifikálását, mivel a dél-amerikai országokkal kötött egyezség értelmében jelentős mennyiségű mezőgazdasági alapanyag – elsősorban állati termék, marhahús és baromfihús – érkezne az uniós piacra, kedvezményesen. A megállapodás életbelépése ellen a francia gazdák hónapokig tiltakoztak, végül nyomást gyakorolva Emmanuel Macron francia államfőre is.

Fokozni kell a gazdák szerepvállalását

Noha a luxemburgi agrárbiztos világossá tette, hogy nem lenne helyes kiterjeszteni a gazdákra az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét, az ezzel kapcsolatos álláspontja nem volt teljesen meggyőző, mivel felvázolt egy olyan rendszert, amely a termelőket is arra kényszerítené, fizessék meg tevékenységük környezeti költségeit. Brüsszel jövőbeli javaslatától nem véletlen tartanak a gazdálkodók és az őket képviselő ernyőszervezetek. Korábban már kilátásba is helyezték, 

A Bruegel Intézet – amely a brüsszeli programok megalkotásában évtizedek óta fontos partnere az unió végrehajtó testületének – határozottan arra szólítja fel a bizottság leendő klímapolitikai és környezetvédelmi biztosait, hogy fokozzák a 2040-re kitűzött klímacélok teljesítését és a Fit for 90 elnevezésű programba vonják be a mezőgazdaságot.

A Fit for 90 kimondja, hogy az 1990-es szinthez képest 2040-re 90 százalékos károsanyagkibocsátás-csökkentést kell elérnie az EU-nak. 

– hívja fel a figyelmet a brüsszeli intézet. Megjegyzik azt is, hogy az elvárt, földhasználatot kímélő intézkedések miatt 

Erről eddig szó sem volt

A termelőkkel folytatott stratégiai párbeszéd következtetéseit tartalmazó dokumentum szöges ellentétben áll a Bruegel iránymutatásaival. Noha sejthető volt, hogy Brüsszel nem adja fel a Green Dealt a gazdák és a társadalom tiltakozása ellenére sem, az ígéretek szerint a termelőket 2029-ig minden stratégiai tervezésbe bevonja a bizottság.

A tanulmány is rámutat a Green Deal társadalmi elutasítottságára, egyben megjegyzi, hogy Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, amelyet az elmúlt két év extrém hőhullámaival támasztanak alá.

Brüsszel ugyanakkor várhatóan nem követi el ugyanazt a hibát, mint a 2020 és 2024 közötti időszakban, vagyis nem próbálja meg látványosan a gazdákat felelőssé tenni a klímaváltozás, a túlzott földhasználat és az ajánlottnál jóval nagyobb mértékű európai húsfogyasztás miatt. Arra sem lehet érdemben számítani, hogy a bizottság fokozatosan lemondana a mezőgazdaságot érintő éghajlati ambícióiról, mivel nem csak az agrárlobbi súlya jelentős az EU végrehajtó testületében, de jelentős nyomás alá helyezi az unió vezetését a helyi és nemzetközi, többségében radikális környezetvédő szervezetek is, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság ellen tiltakoznak, az embereket pedig számos esetben manipulált, eltorzított videókkal és történetekkel próbálják a gazdák ellen hangolni – egyelőre kevés eredménnyel.

Ursula von der Leyen ráadásul amellett, hogy nem lopta be magát a gazdák és a környezetvédők szívébe sem, komoly akadályokba ütközhetnek törekvései a tagállamok agrárminisztereit tömörítő Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban is. Az új Európai Bizottság lassú megalakulását kihasználva a magyar elnökség – Nagy István agrárminiszter vezetésével – kezdeményező szerepet vállalt és kihasználva az európai parlamenti választások következtében kialakult helyzetet, több javaslatot is tett az európai mezőgazdaság jövőjéről. A tagállamok ráadásul a gazdákat érintő kérdésekben többé-kevésbé egységesek, a legfajsúlyosabb kérdésekben ugyanazt az álláspontot képviselik.